23:49
1944. december 30.
Az utolsó nap történéseit szemtanúk beszámolója alapján írtam meg. Többször neki kellett futnom, annyira nehezen tudtam megírni az összes kegyetlenséget és embertelenséget.
"Egy hónap telt el így a Katona József utca 21.-ben, zsúfoltan, félve, de hangos szó nélkül, egymást segítve, emberin. Szükséget nem szenvedtek, a svédeknél dolgozó Faragó mindig tudott élelmet szerezni. Lement a karácsony is, ...
Aztán december 30-án délelőtt 11 óra körül nyolc nyilas rohanta meg a házat. Az összes, mintegy százhetven lakót az udvarra terelték, az aggokat és a csecsemőket is. Faragó dél körül tért haza a Tátra utcából, s látván az utcán sorakoztatott lakókat, köztük feleségét és hat hónapos gyerekét, lopva elkísérte a menetet. Mikor konstatálta, hogy az Andrássy út 60. felé, a nyilas házba tartanak, kétségbeesve rohant Wallenberget riasztani vissza. A „Hűség Házában” a Katona utcaiakat még egyszer kifosztották, alsóruhára vetkeztették, még a cipőket is elvették. Tizenegy fiatal nőt „takarításra” rendeltek, ők soha többé nem kerültek elő. Közben megjelent a házban Wallenberg és óriási patáliát csapott, de a nyilasok megnyugtatták, hogy csak igazoltatásról van szó, s a svéd védelem alatt állókat viszszakísérik majd a Katona utcába, amint az éppen tomboló légitámadás véget ér. Wallenberg sajnos hibázott, adott a nyilas szóra, és távozott. Másnap hajnalban a meztéllábas csopor
tot – előre rendelve a férfiakat, hátra a nőket – felsorakoztatták az udvaron. Több nőt elébb, köztük a féléves gyermekkel lévő Faragónét is, a lehető legdurvább testi motozásnak vetették alá. A csoportot a Vilmos császár úton, a Kálmán utcán át a Duna felé terelték, a Zrínyi utcánál kettéválasztották. Richter bácsi átölelte feleségét, és beállt a sorba. Tíz perccel később már átlőtt fejjel úszott társaival együtt a Dunában."
Népszabadság, 2009-06-13 / 137. szám, Arcanum Digitális Tudománytár (ADT)2023-ban akadtam még egy forrásra Richter utolsó napjaival kapcsolatban, vagyis inkább a forrás akadt rám. Stahl Judit volt olyan kedves, hogy megkeresett engem, mert a nagybátyja együtt volt Richter Gedeonnal a Katona József utcai védett házban, és a mai napig emlékszik rá. Tomi Kertész 16 éves volt akkor, ma 96. Buenos Airesban él a családjával. Én a fiával váltottam levelet, idemásolom Esteban Kertesz levelét:
Dear Anna
I'm Esteban Kertesz, son of Tomi survivor who lived shared with my grandparents the Protected Swedish House of Katona Jozsef 21 with Richter Gideon. As it states on the plaque at the house all people who lived there were rounded up by the Arrow Cross members on December 30, 1944. As my father relates, by that time he was 16 years of age, Mr Richter couldn't walk so with another person carried him in a chair. When they arrived in front of the train station they had a takeover. Situation my father took advantage to hide in a telephone booth and once the line passed through he escaped to seek for help. That was the last time he saw his parents, Mr Richter and the rest of that building inhabitants
2023. 02. 23.
Ahogy várható, a szemtanúk emlékei nem feltétlen egyeznek meg, de ez természetes. Nem csak az eltelt idő miatt, hanem az átélt megrázkódtatás is módosítja emlékeinket. Ettől függetlenül mindegyik értékes az utókornak.