12:30

Berend Miklósra a már többször említett emlékgyűjteményben, a Magyar Orvostörténelmi Társaság Az I. világháború magyar orvosi emlékeiből című kiadványában bukkantam. Megrázó, irodalmilag is értékelhető frontbeszámolóját olvasva utánanéztem az életének, és tragikus sorsát látva eldöntöttem, hogy beleírom a regénybe. Nincs arról semmi forrás, hogy ismerték-e egymást Richter Gedeonnal, ez a szál fikció.

Berend Miklós gyermekgyógyász, egyetemi tanár volt, Gedeon kortársa. Az első világháborúban harctéri orvos volt. 1916-ban megjelentette háborús visszaemlékezéseit.

A regényben Berend doktor monológjában több szófordulatot is felhasználok az ő saját kifejezéseiből, annyira lebilincselően írta le borzalmas élményeit.

"Fél ötkor 40 embert hoztak, akik fosztogatták és gyilkolták a sebesültjeinket, köztük egy ősz ember kút kávájára támaszkodó sebesültünknek baltával vágta le a kezét. „Männer rechts; totschiessen!” Öt-hat még mozgott a sortűz után, azokkal végzett a szurony, „de még a puskám is belement!” mondta az egyik baka a másiknak. ...

Visz a vonat; vágyom már vissza oda, ahol a többi kínlódik, ott az én helyem. ...

... napról-napra több a typhus. Beoltom a magammal hozott typhus-serummal az egész ezredet. Vízszűrők kellenek ide, különben mind elpusztulunk! Hiába van kiadva parancsba, hogy csak főtt vizet szabad inni, a huszár akkor iszik, ha szomjas; ...

Ragyogó tűzszemekkel merednek maguk elé a kiütéses tífusz eszméletlen, láztól égő, deliráló betegei; az egyik szürke bőrtől bevont izgatott csontváz, kiálló pofacsonttal, kicserepesedett ajakkal, de a legtöbbnek sötétvörös az arca s mozdulatlanul fekszik a szájában a barna, kirepedezett, deszkakeményre száradt nyelv. Fölváltva rázza őket, kékes, lepedékes fogaik vacogása közben a hideg, vagy égnek mint a szurokfáklyák. ...

Kötözünk délutántól egyfolytában majdnem hajnalig, Koós, meg én. Hozzánk kerül minden, még vánszorogni bíró sebesült, meg azok, akiket le tudtak hozni. Rettenetes esetek! Combok, amelyeket majdnem leszakított egy gránátszilánk, úgy hogy alig tartja egy ínfoszlány, meg egy bőrdarab; karok, vállak, térdek, amelyekben ízzé-porrá zúzódott minden csont. – Acut szívtágulással hozott, pulzus nélküli kimerültek; viaszsárga, kivérzett, hegyesorrú, hideg, izzadt kezű elkékült félhalottak, akiknek csak a beesett szeme él még és rebbenve várja, hogy mit is mond a doktor. ...

Csak ezeket a szörnyűséges hassebeket ne látnám, amelyeket a közelről lőtt golyó okoz, s amelyeknél a nagy kezdősebesség által fokozott explosiv hatás is érvényesül s amelyek még az agylövéseknél is veszedelmesebbek és százszor fájdalmasabbak! Szuronnyal keresztül szúrottakat is hoznak, félig belemerevedve már a halál titokzatos csendjébe. S. ügyvéd, tart. vadászhadnagynak nyitva a hasa, mint egy piros selyempamut gombolyagokkal tele fehér női munkakosár és még öt óráig élt a szerencsétlen. – Morphint ide, sok morphint, nagyon sok morphint nekik! 

Egyik hordágyat hozzák a másik után: füstölő kályhánál, két kis petróleumlámpa meg egy faggyúgyertya fényénél, izzadság, gőz és rothadt szalma közt lassankint mindent elnyom a nehéz vérszag; a szögletben halomra gyűlnek a levágott véres ruhák, eldobott csepegő kötőszerek, a másikban a lerakott fegyverek. A padló eleinte csak havas meg sáros, azután csúszós meg barnaveres lesz és elsiklik rajta a lábunk. Imbolygó árnyékok táncolnak a falon; sírás, sikoltozás, olasz, német és magyar imádkozás, káromkodás és ágyúbőgés közt kötözünk 

Csak két dolgot nem értünk rá észrevenni ma éjjel: egyik, hogy folyton lőtték a falut; a másik meg, hogy virágvasárnap volt..."

A Révész utcában volt egy hadikórház, az alábbi kép ott készült a világháború idején. Dokumentumfilmet is forgattak ott 1915-ben Csonka és béna katonák között címmel. 

A brómciánt és a brómacetont harci gázként alkalmazták az első világháborúban. A Nemzetközi Kémiai Biztonsági Kártyákon (ICSCs)  így szerepel a brómcián (részlet):