Zichy Ladomér így számolt be erről az esetről:

"Másnap reggel Litassy tanácskozni akart az oroszokkal és én tolmácsnak ajánlkoztam. A partizánfőhadnagyot Zlattnernek hívták (nem tudom, ki volt voltaképpen, rutén-lengyel, szlovák, félzsidó származású lehetett, szomorú, eszes ember volt, sokkal műveltebb, mint a többi. Eltűnt. Nem tudom, mi lett vele.). Zlattnerrel közöltem, hogy Litassynak mást fogok mondani, mint amit beszélünk. Tudott előző napi kalandomról s mindent megígért, amikor hallotta, hogy hivatalos misszióban keresem a kapcsolatot a főparancsnokkal. Azt mondta, kérjek nevében bocsánatot Litassytól a nadrágért s kérjem, nyissa meg a határt. Az egész nagyon komikus volt és rossz regénybe illett. Litassy örült, hogy elégtételt kapott s megnyitotta a határt. A főhadnagy autója várt a templom mögött, hogy se a németek, se a magyarok, se a szlovákok ne lássák. Tizenegy óra felé Zólyomban voltunk."

"Most közel tízpercnyi történet következik a felvételben: egy magyar alhadnagy lezáratta Gácsnál a határt, a konfliktus oka egy elbitangolt szlovák tehén stb. Zichy Ladomér bizonyára számtalanszor szórakoztatta társaságát ezzel a történettel, amelynek az a vége, hogy válogatott kalandok után ő tolmácsol Litassy alhadnagy és a másik oldalon álló partizánosztag parancsnoka: Zlattner főhadnagy között, a helyi határzár feloldásáról folyó „tárgyaláson".

- Ki volt ez a főhadnagy?

Pontosan nem tudom. Csak sejtem, hogy Kárpátaljáról származott, 30 év körüli volt, magyarul nem beszélt, de németül tudott. Azt kértem tőle, hogy vigyen engem egyenesen a főhadiszállásra. Zlattner becsületszavát adta, hogy engem parlamenterként fog kezelni és a visszajövetelemnek nem lesz semmi akadálya. És tényleg: el is vittek autóval Zólyomba."

"Ez a kormány egyértelműen kimutatta a foga fehérjét. Ha őszintén gondolták volna, hogy szembehelyezkednek a kormányzó fegyverszüneti szándékával, akkor azt teszik, és nem lemondanak!"

"Szeptember 12-én délelőtt Kemény ismét tárgyalt Hallerrel. Ez alkalommal arról igyekezett meggyőzni, hogy a Lakatos-kormánynak a fegyverszüneti kérelmet elutasító álláspontja nem volt őszinte, amit az is bizonyít, hogy a kormány nem a „szerencsétlen államfői szándékkal" való szembehelyezkedést, hanem a lemondást választotta."

"Vigyáznunk kell velük!"

"…ön is elfogadta a nyilas hatalomátvétel tervét? - Ugyan kérem! Ezt a tervet a mi oldalunkon senki sem támogatta teljes szívvel..."