A szabadságharc, ha pusztán szervezési-logisztikai szempontból nézzük, egy óriási, sokszorosan összetett és kockázatos vállalkozás volt. Majdnem egy éven át tartott, sok tízezer ember vett benne részt rengeteg helyszínen egyszerre, és a tét a lehető legnagyobb volt. Ma egy kisebb projektet is projekttervező alkalmazás segítségével igazgat egy vezető, hogy az erőforrásokat és határidőket, valamint azok kapcsolódásait megfelelően kezelje. Kossuth Lajosnak csak toll, papír és a saját agya állt rendelkezésére. 

​    Egyik első lépésként Kossuth felhívására felállították a menedzsmentet: az Országos Honvédelmi Bizottmányt (OHB). Ennek nevében felhívásokat tettek közzé a nemzethez, melyeket a szószékekről is továbbítottak az emberekhez. Rádió, tv, internet híján a papok, lelkészek hálója volt akkor a legfontosabb média.

Kossuth egyik legfőbb feladatának azt tekintette, hogy mindvégig ügyeljen a forradalom és a szabadságharc törvényességére:

“… a következő törvényekre figyelmeztetem a házat: 1848-ik 3-dik t. cz. 3-dik §. azt mondja, hogy ő felségének bármilly rendeletei, parancsolatai érvénytelenek, ha a Budapesten székelő ministerek egyike által is alá nem iratnak."

    Ez volt  Kossuth felszólalása 1848. október 7.-én a képviselőház ülésén az okt. 3-án kiadott királyi manifesztummal kapcsolatban, melyben az uralkodó minden magyar katonát Lamberg tábornagy főparancsnoksága alá rendelt. Kossuth folytatja:

    “És mivel ezen állítólagos rendelet, Budapesten székelő magyar felelős minister által aláirva nincs: – az tehát az 1848: 3-dik sarkalatos törvényczikk szerint merőben érvénytelen.”

Az OHB meg is parancsolja a következőt:

    “Az országbani minden hadseregnek s akár milly nemű fegyveres csapatoknak, tábornokoknak, hadi- és várparancsnokoknak, tiszteknek és fegyveres vitézeknek a törvény nevében megparancsolják, hogy gróf Lamberg Ferenczet főparancsnoknak elfogadni, őt annak nézni s tekinteni, s neki mint illyennek engedelmeskedni ne merészeljenek …”

    Ez azonban még csak az alapok lerakása volt. Utána jött maga a szervezés: katonai vezetőket kellett kinevezni, pénzről, munícióról, fegyverekről, élelemről kellett gondoskodni. Ezekről beszélek a második részben.