Miklós és Kéri jelenetének forrásai:
"Ebben a légkörben érkezett 17 óra 30 perckor a vezérkar parancsa a harc tovább folytatására."
Vigh Károly: Ugrás a sötétbe, 142. old. Akadémia Kiadó, Budapest 1979"Az első hadsereg a németeknek volt alárendelve és a német hadseregparancsnok, Heinritzi vezérezredes, tehát az én közvetlen felettesem, október tizenötödikén este magához rendelt Szobráncra. Kijelentettem, hogy nem megyek. Az esti órákban Kéri Kálmán vezérkari főnököm jelentette, hogy a németek mintegy százötven páncélgépkocsit, harcigépkocsit és tehergépkocsit küldtek Ungvárról Munkács irányába és hogy e gépkocsik Ungvárt már el is hagyták. Egyben azt is jelentette Kéry, hogy Wagner német tábornok — Heinritzi vezérkari főnöke — a telt intézkedésekért őt vonta felelősségre. Az érzésünk az volt, hogy a németek már ellenünk fordulnak, mert informálva voltak a budapesti eseményekről és tudták azt is, hogy Szálasi az éj folyamán átveszi a hatalmat."
Paál-Radó: A debreceni feltámadás, 1947"Ugyanekkor a vezérkar irodájának németbarát és nyilas tisztjei akadálytalanul használhatták a telefont, egymásután olyan rendelkezéseket adtak ki, amikkel csak egyetlen céljuk volt: a zavarkeltés. Ezek azt a parancsot adták, hogy a németekkel az összeköttetést megszakítani vagy rájuk tüzet nyitni: nem szabad. Jolsvay vezérkari ezredes vonakodott a németeke} lefegyverezni és amikor hírül vette parancsaimat, azt felelte, hogy: várjuk meg a holnapot, akkor tisztán látjuk már a szituációt."
Paál-Radó: A debreceni feltámadás, 1947“...a 10. gyaloghadosztály kivonása miatt október 14-én délután először az V. hadtest parancsnokával, majd Mikóssal és az általa később „kiismerhetetlen jellemű, cseh származású” jelzőkkel emlegetett Kérivel hosszas megbeszélést folytatott, hogy meggyőzze őket arról, nem szabad visszavonulni. Erre részben ígéretet is kapott. Miklós azonban hajthatatlanul ismételgette neki, hogy a debreceni csata elveszett (amit Heinrici nem akart tudomásul venni), és hadseregét a bekerítés veszélye fenyegeti. Ennek ellenére egy idő után már hajlott volna arra, hogy teljesítse Heinrici kérését, Kéri energikus beavatkozására mégis elállt ettől. Heinrici végül utolsó két üveg konyakját ajándékozta Miklósnak abban a reményben, hogy a magyar tábornok ebből bátorságot tud meríteni.”
Ungváry Krisztián: Kiugrás a történelemből - Horthy Miklós a világtörténelem színpadán, 296. old, Open Books, Budapest, 2022"Október 15-én és 16-án helyette minden intézkedést Kéri Kálmán foganatosított, ő maga pedig mint Aggteleky írja, megfutamodott a felelősség elől, ahelyett, hogy csak közegeit küldte volna át az átállás megtárgyalása végett."
Vigh Károly: Ugrás a sötétbe, 143. old. Akadémia Kiadó, Budapest 1979"Miklóst az október 15-i események a tehetetlenségig sokkírozták. A meglepődésen és a felháborodáson kívül teljes tétlenség, passzivitás jellemezték magatartását."
Vigh Károly: Ugrás a sötétbe, 143. old. Akadémia Kiadó, Budapest 1979"Vezérkari főnöke, Kéri néhány óra múlva kiadta a parancsot, hogy a német katonai alakulatok és egységek esetleges hadmozdulatait az I. hadsereg körzetében akadályozzák meg. Felszólította a német összekötő-törzs vezetőjét, hogy körletét ne hagyja el és megszakította az összekötő törzsek és magasabb német parancsnokságok közti távbeszélő és távíró vonalakat. Ebben a légkörben érkezett 17 óra 30 perckor a vezérkar parancsa a harc tovább folytatására."
Vigh Károly: Ugrás a sötétbe, 142. old. Akadémia Kiadó, Budapest 1979"Éjfél előtt Kéri közölte Miklós Bélával azon szándékát, hogy a reggeli órákban felveszi az érintkezést a 4. Ukrán Frontal, a szovjet csapatokkal való együttműködés érdekében. Miklós nem emelt kifogást a terv ellen. Sőt: rövid idő múlva közölte Kérivel, hogy a 4. Ukrán Frontal való érintkezésfelvételt maga is szükségesnek tartja, és kész az indulásra."
Vigh Károly: Ugrás a sötétbe, 142. old. Akadémia Kiadó, Budapest 1979"...előbb rádióval felszerelve egy hírszerző tiszt megy át..."
Korom Mihály: Horthy kísérlete a háborúból való kiválásra és a szövetséges nagyhatalmak politikája (1944 október), Századok – 1974Vattay és a miniszterek jelenetének forrásai:
(Több megbeszélés is zajlott, én egybe sűrítettem többet is.)
"Vattay ebből a súlyos helyzetből azt a következtetést vonta le, hogy „itt valamit tenni kell." Átment Ambrózyhoz, hogy megbeszélje a teendőket. A kabinetiroda főnöke hasonló álláspontra helyezkedett. Végül is 11 óra körül együtt átmentek a miniszterelnökségre, hogy a kormány ott levő tagjaival valami megállapodásra jussanak. Lakatos miniszterelnök és a kabinet néhány tagja ekkor már elhatározták, hogy a kormány nem vállalja az előzetes fegyverszüneti feltételekért a felelősséget, és ezért lemond."
Vigh Károly: Ugrás a sötétbe, 150-151. old. Akadémia Kiadó, Budapest 1979"Vattay megértette és elfogadta a kormány lemondásának az indokait, sőt magának a kormányzónak az életét is veszélyeztetettnek tartotta. Az adott helyzetben Horthy és családia számára német védelmet látott célszerűnek. Vattay javaslatát valamennyien helyeselték és megegyeztek abban, hogy ez magának a katonai főnöknek kell tisztázni a kormányzóval és egyben közölni vele a kormány lemondását."
Vigh Károly: Ugrás a sötétbe, 151. old. Akadémia Kiadó, Budapest 1979"Ambrózy egészen meglepő, rendkívüli horderejű körülményekről tájékoztatott bennünket. A Moszkvából Faragho útján beérkezett és már aláírt fegyverszüneti feltételekről volt szó, melyeket már a koronatanácson kellett volna ismertetnie. Erre azonban - szerinte - a német követ megérkezése miatt nem volt idő."
Lakatos Géza: Ahogy én láttam 174. old. Európa Könyvkiadó Budapest 1992"Egyéni benyomásom az volt, hogy az orosz feltételek ismertetését céltudatosan halasztották el. A kényes és rendkívül súlyos feltételek közlése vitán felül kényelmetlen volt. Ilyenformán a kormányzóság saját kezdeményezésére jutott a tárgyalások ilyen stádiumába, Faragho csakis legfelsőbb meghatalmazás alapján írhatta alá a szerződést. Ezzel a kormány igen kényes helyzetbe került a be nem avatott miniszterekkel szemben."
Lakatos Géza: Ahogy én láttam 174. old. Európa Könyvkiadó Budapest 1992"A helyzet teljesen új volt a miniszterek számára; a Kormányzó utasítására Ambrózy közölte velük a tárgyalások történetét, „megdöbbentek, amikor megtudták, hogy a fegyverszünetet valójában már meg is kötötték".
C.A. Macartney: Október tizenötödike - A modern Magyarország története 1929-1945 II. rész 538. oldal Gede Testvérek Bt. Budapest, 2006"Rakovskynak és Hennyeynek felvetettem a kérdést, hogyan vállaljam a felelősséget a kormány többi tagjával szemben a kapott híreket illetően. Hiszen a minisztertanács megkérdezése nélkül - tehát mások nevében - nem nyilatkozhatom. Kérdezett minisztertársaim azt válaszolták, hogy ezt saját személyükben sem vállalhatják. Felfogásukat teljes mértékben osztottam. E tanácskozásba bevontam a kormány elérhető tagjait, név szerint: Schell Péter báró belügyminisztert, Csatay Lajos honvédelmi minisztert, továbbá Fáy Istvan miniszterelnökségi államtitkárt."
Lakatos Géza: Ahogy én láttam 176. old. Európa Könyvkiadó Budapest 1992"A legsürgősebben a következőkről kellett határozniuk: a Vár ellen reggelre tervezett német támadás megakadályozása; az ország központi vezetésének megszervezése; a kormányzó személyes biztonsága. Legelső gondunk az volt, hogyan akadályozzuk meg a várpalota ellen a hajnali órákra tervezett támadást. A Vár ellen intézett helyi támadásból könnyen robbanhatott ki polgárháború."
Hennyey Gusztáv: Magyarország sorsa Kelet és Nyugat között 135. old. Európa Kiadó Budapest, 1992"...megjelent a Miniszterelnökségen Vattay altábornagy, a kormányzó katonai irodájának a főnöke, és közölte velünk, hogy e kiélezett helyzetben veszélyben forog a kormányzónak, valamint családtagjainak a személye is, s ezért a kormánynak meg kell oldania e problémát. Véleménye szerint - mondotta, az egyetlen megoldás, ha a kormányzó, anélkül, hogy lemondana, a német követség védelme alá helyezi magát és új miniszterelnököt nevez ki."
Hennyey Gusztáv: Magyarország sorsa Kelet és Nyugat között 136. old. Európa Kiadó Budapest, 1992"Az adott helyzetet tekintve pedig nincs más hátra, mint hogy a kormányzó, a Lakatos-kormány lemondása után, az új kormány megalakítását a német vezetőkre bízza. Személy szerint azonban semmi körülmények között se mondjon le, ellenben helyezze magát és családját német oltalom alá..."
Hennyey Gusztáv: Magyarország sorsa Kelet és Nyugat között 136. old. Európa Kiadó Budapest, 1992"Vattay altábornagy közlése után a miniszterelnök és minisztertársai a következőkben állapodtak meg: a kormány lemond, és e célból másnap délelőtt 10 órára összehívják a minisztertanácsot. A német követséget haladéktalanul értesítik a kormány lemondási szándékáról, valamint a kormányzónak Vattay által közölt döntéséről. E közlések alapján a miniszterelnök kérje fel a követet, hogy minden eszközzel akadályozza meg a német erők tervezett támadását..."
Hennyey Gusztáv: Magyarország sorsa Kelet és Nyugat között 137. old. Európa Kiadó Budapest, 1992A németek készülődése a támadásra:
"Ezalatt Skorzeny és Von dem Bach kidolgozták terveiket a Vár megtámadására. A budai oldalon a hidakat és a Vár felé vezető utakat a 22. SS-hadosztály szállja meg. A fő csapást Skorzeny gyalogságának kell végrehajtania, tankok és páncélozott autók támogatásával, óvatosan behatolva a domb északi oldalán és a Bécsi kapun keresztül. A Palotát déli irányból a kadétoknak kell megtámadniuk. Egy másik különítménynek nyugati irányból kell támadnia, és egy továbbinak a lejtők központja alatt húzódó Alagúton át, a Vár alatt húzódó labirintusokon keresztül. Így kell behatolniuk a Honvédelmi Minisztériumba és a Belügyminisztériumba."
C.A. Macartney: Október tizenötödike - A modern Magyarország története 1929-1945 II. rész 537. oldal Gede Testvérek Bt. Budapest, 2006"A Tigrisek most átkeltek a Dunán a hidakon keresztül. A 9/11 emberei nem feitettek ki ellenállást, hanem elszaladtak, amikor a Tigrisek közeledtek. 1 A 22. SS-hadosztály körülvette a Várhoz vezető utakat. Mögöttük gyülekeztek a német rohamcsapatok a másnap reggel 6 órára kitűzött ostromra."
C.A. Macartney: Október tizenötödike - A modern Magyarország története 1929-1945 II. rész 537. oldal Gede Testvérek Bt. Budapest, 2006