"A kormányzójuk excellenciája megkapta a levelemet?"

"Ott Makarov alezredes és Voljanszkij százados fogadta a két magyar küldöttet. A megbeszélések azonnal megkezdődtek. Makarov elégedetten vette tudomásul, hogy levele megérkezett Horthyhoz. Az orosz tisztek közölték, hogy hivatalos felhatalmazásuk van a tárgyalásra. Ezt tették a magyarok is, most már Horthy Miklóst nevezve meg megbízóként."

"...először is beszéljük át a fegyverszüneti delegáció az útját."

“Kudar Lajos csendőr ezredest, valamint Zichyt egy újabb – immár hivatalos – útra küldte, vissza Makarovhoz. Szeptember 25-én Kudar felvette a kapcsolatot Makarovval, és előkészítette a hivatalos magyar fegyverszüneti delegáció érkezését, amelynek egy Besztercebánya melletti reptérről kellett légi úton Moszkvába jutnia."

"...szeptember 25-én Zichy Ladomér társaságában Zólyomba utazott. Makarov alezredes és Voljanszkij százados fogadták a kormányzó megbízottját és megtárgyalták vele a magyar bizottság kijuttatásának módozatait."

"Zichy újra elutazott Szlovákiába a szomszéd földbirtokos Forgách gróf és Kudar csendőrezredes társaságában, annak megerősítése érdekében, hogy a meghívás komoly és a magyar küldöttséget annak rendje és módja szerint kezelik maid Moszkvában."

"Kudar és Zichy Zólyomban szeptember 25-én éjszaka tárgyalta meg Makarov alezredessel és Voljanszkij századossal a fegyverszüneti bizottság Moszkvába való kijuttatásának részleteit. Itt döntöttek arról, hogy a határátlépés - hasonlóan Zichy határátlépéseihez - a gácsi Forgách-birtokon keresztül fog történni, s  egy szovjet  repülőgép Zólyomból viszi majd a küldöttséget Moszkvába."

"Ő és Zichy szeptember 25-én indultak útnak, és Zólyomba mentek, ahol találkoztak a gróf által megismert Makarov alezredessel és Voljanszkij századossal. Velük megbeszélték a fegyverszüneti küldöttség Moszkvába juttatásának módozatait."

"Megállapodtak abban, hogy a bizottság tagjai Gácsnál lépik át a magyar-szlovák határt, ott Makarov megbízottai várják és viszik tovább Zólyomba, ahonnan szovjet repülőgépen majd Moszkvába utaznak."

"Én felajánlom az ideiglenes tartózkodásra a zsélyi birtokomat..."

"Kudar Zólyomban arról is tárgyalt, mi történjék a fegyverszünet proklamálása után. A csendőrezredes az orosz parancsnokokkal abban állapodott meg, hogy „Balassagyarmattól északra, a fővárostól kb. 90 kilométerre, a zsélyi Zichy-Forgách birtokok területén az akkor már rendelkezésére álló és általa megszervezett, teljesen megbízható emberekből álló fegyveres csapatot állít fel, akik az orosz parancsnokság alatt álló csehszlovák partizán csapatokkal karöltve, a fegyverszünet megkötése pillanatában a szükséghez képest mint harcoló és rendfenntartó csapatok azonnal bevethetők lesznek és a kis távolságra való tekintettel a fővárosban is azonnal felhasználhatók lehettek volna a németek lefegyverzésére.""

"...tudnak csatlakozni a környékbeli szlovák felkelők a magyar erőkhöz. … Ugye, azzal tisztában vannak, hogy ezzel a németek megtámadása is a kötelezettségeik közé tartozik?"

"Megállapodtak abban is, hogy a fegyverszünet életbelépésekor az Észak-Magyarország területén tartózkodó magyar egységek a szlovák felkelőkkel és a szovjet partizánokkal együttműködve akcióba lépnek a németek ellen."

"Ezenkívül Kudar ezredes abban is megállapodott a szovjet partizánparancsnoksággal, hogy a fegyverszünet megkötésének pillanatában az akkor már rendelkezésre álló megbízható fegyveres alakulattal - a szovjet parancsnokság alatt álló szlovák partizáncsapatokkal karöltve - akcióba lép."

"Negyvennyolc órát kérek."

"Összeállítására és indítására Kudar 48 órát kért. Kudar Budapestre visszatérve jelentest tett a tárgyalás részleteiről a kormányzónak."

"Kudar azt mondotta az oroszoknak, hogy 48 óra elegendő a bizottság összeállítására, kellő okmányokkal való felszerelésére és Budapestről való elindítására."

"A teremben ott ült Horthyn kívül Vattay altábornagy, Ambrózy, a kabinetiroda vezetője, Faragho Gábor, valamint ifjabb Horthy Miklós."

"Az értekezleten részt vett Faragho Gábor, Szent-Iványi Domokos külügyminisztériumi miniszteri tanácsos — Ifj. Horthy Miklós külpolitikai tanácsadója és Teleki Géza egyetemi tanár is, akiket Horthy már előzőleg számításba vett."

"Kedves fiatal barátom, te a küldöttségben az édesapád szellemét fogod képviselni! A kiváló Teleki Pál eszméje a nemzeti függetlenségről és a demokratikus berendezkedésről el kell jusson a szovjet vezetőkhöz."

"Valójában a sürgetőbb gondot nem Washington jelenti, hanem Moszkva. Ráadásul a nyugati hatalmak is a Szovjetunió irányába lökdösik Magyarországot, és nem szabad elfelejteni, hogy nem Oroszország vagy Amerika okozta Magyarország szétdarabolását, hanem a franciák ostoba kelet-közép-európai politikája. ... hajlandó vagyok elmenni Moszkvába, de csak egy feltétellel: ha a küldetésünk nem egyszerű fegyverszüneti tárgyalás lesz. Ki akarom fejteni a kormányzónak és az oroszoknak az elképzeléseimet Magyarország bel- és külpolitikájának a Bocskai, Bethlen, Rákóczi, Széchenyi, Kossuth, Teleki László és Teleki Pál által hirdetett elvek, valamint a modern demokráciák eszméi alapján való átalakitásáról.  ... Ezután kifejtettem neki, hogy valamivel demonstrálnunk kellene, hogy valóban vissza akarunk térni a néhai Teleki Pál politikájához, s igy szóltam: - Megkérem a kormányzót, hogy vegye bele a delegációnkba Teleki Gézát. Géza a nagy magyar vezető egyetlen fia és közeli munkatársa volt, s ez kellően alátámasztja majd tézisemet. Arra is megkérem a kormányzót, egyezzen bele a Moszkvában elmondandó beszédem lényegébe. ... - Nem tetszik az ötlet, hogy koloncnak a nyakunkba vegyünk egy elkényeztetett és hiú fiatal arisztokratát. Miféle ember egyáltalán? - Tőlem telhetően igyekeztem megnyugtatni, s ez láthatólag sikerült is."

"Amint egyedül maradtunk, a kormányzó odalépett hozzám - én magas rangja miatt tartottam a távolságot - , megragadta a kezemet és így szólt hozzám, már-már esdeklön: - Szent-Iványi, ugye elmegy Moszkvába?

Ezután előadtam neki elképzeléseimet (melyeket egy órával korábban Faraghónak is kifejtettem), s amikor mondandómban néhai gróóf Telekihez és a jövőben követendő politikánkhoz értem, Horthy admirális közbevetette: - Nagyon kedveltem néhai gróf Telekit - , terveimhez azonban nem fűzött megjegyzést. De bólogatása jelezte, szabad utat kaptam. Amikor pedig végül kijelentettem, hogy határozottan ki is kell nyilvánítanunk, hogy Teleki elvei alapján akarjuk kialakítani Magyarország jövőbeni politikáját, a kormányzó csak annyit felelt: - Természetesen! Nagyon-nagyon kedveltem Teleki Pált. Amikor jeleztem, hogy Teleki Gézát is szeretném magunkkal vinni, Horthy tömören azt válaszolta: - Ha hasznosnak ítéli, miért ne.

Nem voltam benne biztos, hogy tényleg megértette-e elképzeléseimet és javaslataimat, Moszkvában mindenestre ezek alapján tettem a dolgom."

"Ők a magyar kormánnyal akarnak tárgyalni, nem annak ellenségeivel!"

"Az oroszok azokkal akartak tárgyalni, akik ellenük háborúztak és a szovjetellenes politika, a magyar uralmi rendszer fő képviselői voltak. Voltak szovjet politikai és katonai vezetők, akiket különösen érdekelt és impresszionált a közép-európai arisztokrácia."

"...még mindig úgy gondolta, hibát követ el a kormányzó azzal, hogy egy szimpla altábornagyot küld tárgyalni. Hát gondolja, hogy Sztálin szóba fog állni vele? — Szerintem Bethlen István lenne a legalkalmasabb delegációvezetőnek!"

"A magyarok vakok voltak mindvégig s a delegációt nem Faraghonak, hanem egy nemzetközileg ismert arisztokratának kellett volna vezetnie. Folyton igyekeztem Bethlen Istvánt proponálni, mint ki a legmegfelelőbb lett volna. Bethlen bujdosott a németek elől, de az volt az érzésem, hogy sem a kormányzó, sem a környezete nem rajongott a gondolatért, miután féltek attól, hogy Bethlen túlságosan nagy szerephez juthat. Ez a politika megbosszulta magát, mert Sztálin nem fogadta a bizottságot."

"Zichy Ladomér Bethlen István kiküldetését ajánlotta."

"Megtisztelő a  bizalma, de én már alsóbb szinten tárgyaltam, feljebb másra van szükség. Én majd Divényből egyengetem a küldöttség útját, és később az üzeneteit közvetítem, ha kell."

"Abban állapodtak meg, hogy Zichy Ladomér a szlovákiai, Forgách Antal pedig a magyar oldalon készíti elő a bizottság megérkezését és tovább utazását."

"Zichy Ladomérről is szó volt, de aztán abban állapodtak meg, hogy ő maradjon Zólyomban és mintegy összekötőként működjék a moszkvai küldöttség és a kormányzó között."

"A többiek közben dűlőre jutottak, maradt a három tagú delegáció."

"A kormányzó végül úgy döntött, hogy a bizottságot Faragho Gábor vezérezredes — volt moszkvai katonai attasé — vezeti, aki értett valamit oroszul. Tagjai pedig gróf Teleki Géza, a kolozsvári egyetem gazdasági földtan tanára és Szent-Iványi Domokos miniszteri tanácsos, akit a kormányzó ez alkalomból rendkívüli követté és meghatalmazott miniszterré nevezett ki."

Eredetileg négy tag lett volna, Teleki Béla, az Erdélyi Párt elnöke is ment volna, de ő az utolsó pillanatban meggondolta magát, és lemondta az utazást. A regényben nem említem Teleki Bélát, pedig néha ő tette azt, amit a regényemben Teleki Géza (az adott részeknél a forrásoknál ezt jelölöm). Nem akartam az olvasó dolgát ennyivel megnehezíteni, hogy az egyébként is számos szereplőm közé teszek két erdélyi Telekit. Ember legyen a talpán, aki őket követni tudta volna.

"Ezzel megalakult a magyar fegyverszüneti delegáció, amely 26-27-én négy tagból állt: egy orosz szakértő katonából: Faraghóból; egy földrajzprofesszorból, nyersanyag- as ásványkincs-szakértőből: Teleki Gézából; az Erdélyi Párt elnökéből, gróf Teleki Bélából; és egy diplomatából: jómagamból. Nagy elégedettség töltött el, s azt gondoltam - ahogy ma, 1973-ban is ugyanígy gondolom -, ez a legjobb csapat, amit Magyarországon össze lehetett szedni. Mindegyikünkre igy tekintettem, hogy akkor és ott, Magyarországon erre a feladatra nem akadt különb jelölt - talán az egy gróf Bethlen Istvánt kivéve, de az ő személye több okból sem jöhetett szóba akkor. Faraghonak nem volt méltó párja, a hadsereg rangidős tisztjeként, Oroszország-szakértőként, igen jó orosz tudásával és a szláv területen szerzett hirszerzői tapasztalatával. Ezenkívül több évet élt kint, s számos moszkvai barátja volt. Teleki Géza a nagy magyar államférfi egyetlen fiaként, Teleki Béla pedig az egész erdélyi nép képviselőjeként volt páratlan. Én pedig Teleki Pál egyik, hanem a legközelebbi munkatársa voltam, ugyanakkor bizonyos mértékig Amerika-szakértő, hiszen közel tíz évet töltöttem az Egyesült Államokban és Kanadában, a tudományos munkámról nem is beszélve, melyet Teleki Pál irányítása alatt végeztem. A delegáció összetétele abból a szempontból is tökéletes volt, hogy egy katona, egy diplomata, egy egyetemi tanár és egy vezető politikus alkotta."

"Nem az Enigmát viszik?"

A 32. fejezetnél (1944. augusztus eleje) már jeleztem, hogy az Enigma használata a valóságban nem merült fel, csak annyira érdekesnek tartottam azt az epizódot, hogy bele akartam szőni a regénybe. Itt zárom le ezt a történetszálat. Figyelembe véve, hogy a rejtjelezés ennél az akciónál is mennyi gondot okozott (nem beszélve a nápolyi küldetés emiatti kudarcáról), érdemes belegondolni, hogy lett-e volna jobb megoldás az üzenetváltásra.

"Erre az alkalomra külön rejtjelkulcs készült, amiből csak két számjelkönyvpéldány volt ,- egyiket a delegáció vitte magával, a másik itt maradt nálunk a várban. A rejtjelkulcsos „fekete könyv" kezelését hárman végeztük, Tost Gyula alezredes, szárnysegéd, Nicky sógorom és én. Biztonsági szempontból mást nem akartunk beavatni."

"A Várral rádió-adóvevőn keresztül történik a kapcsolattartás. A kód másolatát a küldöttség megkapta. A Várban a kódolás és dekódolás munkáját néhány olyan emberre bizták, akikről Horthy úgy érezte, hogy feltétlenül megbízhat bennük: a fia, a menye ...és szárnysegédje, Tost ezredes ..."

"Vadászat végett utaznak a határig..."

"A delegátusok vadásznak öltözve két kocsiban tették meg az utat és délelőtt, illetve délután indultak."