A Lakatos - Veesenmayer, Rahn találkozó  forrásai:

"Mielőtt bekövetkeznék a teljes katasztrófa, ennek elkerülésére telefonon érintkezésbe léptem a német követséggel. Szerettem volna menteni az esetleg menthetőt. Az volt az elgondolásom, hogy olyan megegyezést hozzak létre, amely lehetővé tegye egyrészt a két ország zavartalan különválását, másrészt a fenyegető belső harc elkerülését. Ennek érdekében mindkét félnek engedményeket kell tennie. Mi a magunk részéről követeljük ifj. Horthy Miklós és Bakay altábornagy kiadatását, és engedményként felajánljuk, hogy az orosz válasz megérkeztéig csapataink tovább harcolnak. Telefonon kértem a kormányzó hozzájárulását. Ezt meg is kaptam, s miután értesítettem a német követséget, Hennyey külügyminiszter kíséretében odamentem."

"A kölcsönös szemrehányások jegyében, drámai hangulatban lezajlott tárgyalásunk nem vezetett eredményre. Rahn arra kért, vessem javaslatomat mielőbb papírra s juttassam el hozzá."

"Hennyey külügyminiszter 1944. október 26-i kihallgatása során a következőképp indokolta: ,,. . . mert hiszen nem történt fegyverletétel, csak a feltételek kérése, tehát a harc nem állott meg és a csapatoknak harcolniok kell, viszont olyan értesülések érkeztek, hogy egyes csapatrészek részéről fegyverletétel történt. Minthogy szeretnénk minden polgárháborút elkerülni, szeretnénk a német követtel mégegyszer tárgyalni. A kormányzó ehhez hozzájárult. Délután, mikor láttuk, hogy a proklamációt rosszul fogta fel a hadsereg, a miniszter megbeszélte vezérkari főnökével, hogy utasítás menjen ki rádión, hogy nem fegyverletételről van szó, hanem fegyverszüneti feltételek kéréséről, tehát a harc tovább folyik…" 

"A két férfi azonnal meg akart egyezni Von dem Bach-hal és Vörössel. Von dem Bach azonnal felhívta a német követséget, mihelyt Rahn visszaérkezett. Kijelentette, hogy „azonnali akciót" kíván foganatosítani, de a Rahn-nal folytatott szópárbaj és Winkelmann némi megfontolása után Von dem Bach abban egyezett meg, hogy másnap reggel 6 óráig idôt ad a diplomatáknak arra, hogy olyan megegyezést kössenek Horthyékkal, ami az erőszak alkalmazását szükségtelenné teszi. Ha azonban a diplomaták addig nem érnek el eredményt, erőszakot fog alkalmazni, és akkor is így tesz, ha a magyarok ezelőtt az időpont előtt megtámadják a németeket."

"Lakatosék - látva az események kedvezőtlen alakulását a németekkel való további tárgyalás útját választották, hogy „mindkét kormány részére megnyugtató álláspont alakuljon ki." Lakatos a harc továbbfolytatása ellenében az elhurcolt Bakay tábornok és ifj. Horthy Miklós szabadon bocsátását remélte, s „olyan légkör megteremtését, hogy a két államvezetés főleg katonai vonalon egymástól simán tudjon elválni." 

"Különös egybeesés, hogy Lakatos és Hennyey éppen akkor tettek eleget a német kívánságnak, amikor 18 óra 25 perckor Szálasi hadparancsa először hangzott fel a magyar rádióban. Veesenmayer, Rahn és Feine titkos tanácsos vett részt német részről a megbeszélésen, amelyen Veesenmayer kijelentette, hogy addig nem hajlandó Lakatosékkal tárgyalni, amíg fogolynak érzi magát. Ugyanis Lázár altábornagy - felkészülve a Vár védelmére - aláaknáztatta a Széna tértől a Várba vezető utakat és így Veesenmayer kifogásolta, hogy nem tud érintkezni a követségen kívül lakó személyzettel."

"A német követségen lezajlott megbeszélésen Rahn felelősségre vonta a magyar küldötteket a fegyverszüneti akció miatt. Hennyey így indokolta meg a fegyverszüneti kérelmet: „A háborút Magyarország elvesztette. Ebből csak egy következtetést lehet levonni, azt, hogy mielőbb fegyverszünetet kell kötni. A háború elvesztése miatt Szovjetoroszország mindenképpen megszállja Magyarországot, ezt elkerülni nem lehet. Ha tehát ez a helyzet, akkor az orosz hadsereg inkább szállja meg az országot békés viszonyok között, mint háború útján, ami Magyarország pusztulását jelentené."

"Rahn nagykövet válaszában tagadni próbálta a háború elvesztését és a német csodafegyverek bevetését, Németország győzelmét ígérte. A fegyverszünetről és más kérdésekről szóló vita után abban állapodtak meg, hogy a magyar kormány még aznap írásban átadja javaslatait a németeknek. Lakatosék 20 óra 15 perckor hagyták el a német követséget, és a miniszterelnökségre tértek vissza, ahol az átnyújtandó feljegyzés megszerkesztéséhez fogtak."

“Lakatos este hét óra körül Horthy kifejezett jóváhagyásával a német követségre ment tárgyalni. Ennek a tárgyalásnak, amelynek feltételeit este kilenckor, a követségről visszatérve Horthy jóváhagyásával Lakatos papírra is vetette, elvileg az lett volna a tartalma, hogy Bakay és ifj. Horthy szabadon engedéséért cserébe Horthy garantálja, hogy a magyar csapatok a kormányzói proklamációra várt szovjet válasz megérkeztéig tovább harcolnak … az lett volna a normális út, hogy nem a miniszterelnök megy a követhez, hanem fordítva, a követet rendeli magához.”

"A készséges Lakatos azon nyomban felhívta Vattayt, és utasította őt arra, hogy tegyék szabaddá a közlekedést a német követségig, amit Lázár kénytelen volt teljesíteni. Lakatosban egy pillanatig sem merült fel az a gondolat, hogy Lázár altábornagy helyes intézkedéséből, a Várhegy lezárásából és elaknásításából előnyöket is élvezhetne a magyar tárgyaló fél. Lázár lépése ugyanis meglepte Rahnt és Veesenmayert. Nem tudhatták, hogy más - esetleg támadó jellegű - akciók nem követik-e a Várvédelem előkészületeit."

"Elkísér a százados úr, mert farkasvakságban szenvedek."

“Csak Rahn találékonyságán múlt, hogy magát farkasvakságban szenvedőnek tettetve, a német ruhába öltözött Szálasit beléje karolva csempészte ki az est jótékony sötétjében a követségről.”

“Szálasi elkövette azt a hibát, hogy a Winkelmann Bérc utcai villájából a kormányzói szózat után a német követségre menekült, és gyakorlatilag fogságba esett, mivel az aknazár miatt járművel senki sem tudta elhagyni a Vár épületét. Rahnnak szabályosan ki kellett csempésznie innen a német egyenruhába öltöztetett Szálasit 15-én késő éjjel.”