1847. május 24–26.
Ahogy az előző fejezetben írtam, Szendrey Ignác és Gálovits Anna házassága nem volt jók sikerült.
"Az apa, Szendrey Ignác rangon alul házasodott bizonyos Gálovits Annával, nem éltek jól, és valami hiba lehetett az ő származása körül is, mert akkor lépett át az addig Mezőberényben, Festetics-szolgálatban álló inspektor Károlyi-szolgálatba és költözött át Erdődre, amikor 1840-ben Békés vármegye nemességének igazolására szólította föl ... Vagyonos emberré sikerült válnia, ám jövőjét, társadalmi fölemelkedését ennek bázisán két leánya, Júlia és Mária méltó házasságától remélte."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 261. old.
Petőfi valóban járt a nagybányai bányában.
"Május 25-én bányalátogatásra került sor, a kereszthegyi tárnában, miután pünkösd másnapját Nagybányán töltötték, Törökfalvi Pap Zsigmond látogatásával."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 307. old.
Petőfi így írt erről V. úti levelében (Nagybánya, 1847. május 25.):
"Ma lenn voltam többed magammal a bányában. Irtóztató mélység. Mi mintegy ezer ölnyire voltunk benn, s hol lehet még onnan a belső vége? Mentünk, mentünk a hosszú, szűk folyosón befelé, mint a töltés a kolbászba, egy darabig egyenesen, aztán föl és alá, végre távolról halk kalapácsolásokat hallottunk, s föl-föl kezdtek tünedezni a bányászok lámpái, meg eltűntek, amint tovább haladtunk, mint a csillagok a fekete felhők között. Talán nincs nyomorúbb élet, mint a bányászok élete. Túrnak, túrnak ezek a sápadt vakandokok távol a napvilágtól, távol a zöld természettől, mind halálig; és miért? hogy legyen gyermekeiknek és feleségeiknek min tengődniök, s legyen mit eltékozolni azoknak, akik nem gyermekeik és nem feleségeik. Mért nem támad olyan földindulás, mely a világ minden bányáját összerázná és a föld legközepéig süllyesztené?... nem lenne pénz, és lenne boldogság."
A bányáról régi képeket is találtam:
Leírás az utóbbi kép mellett:
1. A keresztheqyi bánya. Nagybányától északra, alig egy kilométernyi távolságra van a kereszthegyi kir. bányamű. A csaknem egészen északi irányban haladó Szt. János völgy és a nagyravaszpataki völgy között fekszik az 501 méter magas Kereszthegy és 445 méter magas Faggyás hegy, melyek a bányamű érczleléreit rejtik. Az ércztelepek, melyek ortoklas kvarcz-trachitban fordulnak elő, egy fő és három melléktelérből állanak, mely utóbbiak csóvateléreknek neveztetnek. A főtelér 2—8 méter vastag, keletre a Faggyás hegyben, nyugatra a Kereszthegyben ágazik el, a felsőbb szinteken 1205 m., a legmélyebb horizonton azonban alig 400 m. hosszkiterjedésü. Csapása északdéli, dőlése nyugat felé tart, tölteléke kova és aranytartalmu vaskéneg, e mellett előfordul szabad arany, koromércz, veres ezüst-ércz és ólomfényle.
NAGYBÁNYA ÉS KÖRNYÉKE, SZERKESZTETTE: PALMER KÁLMÁN. NAGYBÁNYÁN, NYOMATOTT MOLNÁR MIHÁLYNÁL. 1894.
Ugyanúgy az V. úti levélben említi a Mária-ligetben búcsú demokratikus hangulatát:
"Mária-ligetnek híják a város mulatóhelyét. Oly szép, amilyet csak képzelni lehet. Tennap délután (pünközsd másodnapján) velem együtt kinn volt a város nagy része, urak és nem-urak össze-vissza... demokratikus szivem hangosan dobogott örömében, mert szorosan és forrón ölelte meg a remény, hogy merész álmaim a világ jövendőjéről nem teljesűlhetlen álmák."
Szendrey Júlia pár évet Pesten töltött iskolában, és azóta visszavágyott a nagyváros nyüzsgésébe.
"Ezt követően 1840-től 1844-ig édesapja Pesten tanítatta Tänzer Lilla nevelőintézetében, ahol főként (de nem kizárólag) nemesi származású úrilányokkal tanult együtt. ... Szendrey Júlia itt ismerte meg Térey (eredetileg Flekl) Máriát, kinek édesapja Szendrey Ignác közvetlen főnöke volt. ... Miután Szendrey Ignác 1844-ben hazavitte Erdődre leányát, Szendrey Júlia a szatmári társasági élet állandó és aktív szereplője volt. Ezt pedig nem utolsósorban a Térey Máriával ápolt barátság tette lehetővé, ugyanis a Térey család Nagykárolyban élt, így a gyakori látogatások alkalmával együtt tudtak részt venni a nagykárolyi bálokon. Noha Szendrey Júlia Erdődön egyfajta imitált nemesi környezetben élt, a városi és vidéki élet közötti különbséget érzékelnie kellett mind megyei viszonylatban (hiszen ha részt akart venni a szatmári társasági életben, Nagykárolyba kellett utaznia), mind országos vonatkozásban (mivel a Pesten töltött négy évnek köszönhetően rendelkezett olyan viszonyítási ponttal, amelynek következtében tisztában lehetett a különböző települések által kínált eltérő kulturális kínálattal és szórakozási lehetőségekkel). ... Petőfi szatmári feltűnése azért is jelentős, mert felerősítette Szendrey Júlia mentális térképén a Pestre vezető szálakat, és kibővítette a rendelkezésére álló választási lehetőségeket. Az édesapja által alkalmasnak talált életstratégia, és az általa kínált férjjelölt, Uray Endre alszolgabíró helyett, aki továbbra is a vidéki, „kvázi-nemesi” életformát biztosította volna számára, Petőfi felvillantott egy másik, polgári, Pest városához kötődő, és a fellendülő sajtóra épülő értelmiségi életstratégiát."
Szendrey Ignác három hónapos várakozási időt kért az esküvőig.
"Május 26-án, az ismételt, ünnepélyes leánykérés után azonban látszólag belenyugodott a megváltoztathatatlanba, de az esküvőre újabb három hónapos határidőt szabott. Döntésébe nagyban belejátszhatott, hogy leányát nem sikerült érzelmeiben megingatnia."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 308. old.