1846. szeptember 8. – szeptember vége
Petőfi így írt a pillanatról, amikor először meglátta Szendrey Júliát:
"Barátom, leírnám őt neked, de a nap közepébe kellene mártani tollamat, hogy egész fényében és forróságában leírhassam lelkét!
Amott a fogadóval átellenben a kert és benne a fák, melyek alatt először láttam őt, tavaly, szeptember 8-kán, délutáni 6 és 7 óra között. Ez időtől számítom életemet, a világ lételét... azelőtt nem voltam én, nem volt a világ, semmi sem volt; akkor lett a nagy semmiségben a világok milliója és szivemben a szerelem... mindezt Juliskámnak egy pillantása teremté."
Úti levelek Kerényi Frigyeshez, 4. levél, Nagykároly, 1847. május 15.
Kerényi több forrásból is bemutatja azt a napot és szereplőit. Többek között így:
" "Őt", azaz Szendrey Júliát, a Károlyi-uradalom erdődi jószágigazgatójának leányát, aki a beiktatást követő megyebálra érkezett, és a nagykárolyi jószágkormányzóhoz, apja fölötteséhez, Flechlékhez szállt; Flechl (Térey) Mari Júlia bizalmas barátnője volt. Este, a Szarvas-fogadó nagytermében találkoztak:
"Szappannal kifényesített padozat, organtin [pamutszövet] függönyök, nyolc darab nagyobb tükör, egy nagyobb és két kisebb viaszgyertyás csillár, a fal körül cirkásszal [gyapjúszövettel] bevont ülőpadok; ennyiből állott a bálterem berendezése és ékítménye."
(Lauka 1879 107. — Hatvany 19671. 903.)
Riskó mutatta be őket egymásnak, és a szatmári barátoknak feltűnt Petőfi félszegsége (szokott viselkedése női társaságban), ám Pap Endre, Riskó Ignác és a nagybányai Törökfalvi Pap Zsigmond (Petőfinek pesti ismerőse még 1845-ből) a fellobbanást is észrevették, sőt az utóbbi Petőfi elcsípett mondatát is megörökítette: "Az a leány az enyém!" "
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 260. old.
Azt sem én találtam ki, hogy Júlia kritikával fordult Petőfi versei felé.
"A vadnak érzett bordalok, zsánerképek először nem tetszettek a biedermeier neveltetésű leánynak — kíváncsi lett azonban költőjükre."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 261. old.
A fejezetben először idézett vers:
SZOMJAS EMBER TŰNŐDÉSE
Ejnye, mi az istennyila!
Üres már a ládafia?
Üres ám -
Jaj pedig be ihatnám!
Száraz kút a gégém csapja,
Süti a szomjuság napja;
Még meggyul,
Ha rá boreső nem hull.
Hm, biz a nem tréfa volna,
A felhőből hogyha folyna
Boreső -
Volna! itt a bökkenő.
Volt a szőlőben határom,
De eladtam tavaly nyáron,
S az ára
Garatomon lejára.
A kocsmából meg már régen
Kikopott az emberségem;
"Addsza - ne!"
Ilyen szépen főznek le.
...Valami jutott eszembe!
Zálogúl majd azt teszem be.
Előre,
Hitvesem fejkötője!
Jaj de hisz már sírba zártam
Szerelmetes hitestársam,
S ott véle
Nyúgoszik fejkötője.
Oh miért is emlékezem
Halálodra, én kedvesem?
Könny gördül
Azonnal két szemembül.
Hátha könnyeimnek árja,
Uram bocsá'! borrá válna:
Akkor még -
Hej, akkor többet sírnék!
Debrecen, 1844. január-február
Júlia valóban feljegyezte a találkozásuk dátumát, de azt nem tudjuk, hogy Petőfi vagy egyszerűen csak a bál miatt.
"Júlia az első benyomásokat nem írta le, a napot rájegyezte viszont annak a csárdásnak a kottacímlapjára, mellyel Kirch Nepomuk János nagykárolyi zenetanár és komponista a pesti íróvendégeket üdvözölte ... : Júlia 1846 szept. 8-án." "
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 260. old.
A másik idézett vers:
JÚLIÁHOZ
Piros orca, piros ajkak,
Barna fürtök, barna szem,
És ez arcon és e szemben
Mennyi lélek, istenem!
Óh, ha birhatnám e lelket,
Ezt a lelkes kisleányt!
Szólj, leányka, mondd, hogy téged
A szerelem még nem bánt.
Nem, nem! Azt mondd, hogy szeretsz már.
Mondd, hogy engemet szeretsz,
És ez a szó életemnek
Egy új teremtője lesz.
Én szeretlek, és szerelmem,
E végtelen áradat,
Mint a földet az özönvíz,
Eltemette multamat.
Nem tudom, mi voltam eddig,
Ámde azt sem, mi leszek;
Tőled függ, hogy sötét árnyék
Vagy fényes sugár legyek.
Mit határzasz?... Már látásod
Megépíté mennyemet;
Oh leányka, ezt a mennyet
Nem szabad ledöntened.
Im, letérdelek előtted
S esdve nyujtom föl karom;
Vonj föl engem kebeledre,
Vagy borúlj rám, angyalom.
Nagykároly, 1846. szeptember 8-10.
Az erdődi várról, ahol Júlia élt, találtam egy ismeretterjesztő videót:
Petőfi első látogatása a várban jóval később történt, valószínűleg már ekkor felhagyott a tervével, hogy Kolozsvárra utazzon.
"Az erdődi, hivatallá átalakított, romosodó várban Petőfi szeptember 19-én jelent meg először. A bemutatkozó látogatást mindkét érintett fél megörökítette. Júlia szeptember 22-i levelében Térey Marinak: " ... szombaton délben jöttek, Petőfi, Pap Endre és Riskó, és elmentek délután 6 órakor." Petőfi verse, a Kinn a kertben voltunk ... pontosan rögzítette a kézenfogva üldögélést ..."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 262. old.
A valóságban nem végig párhuzamosan járt Erdődre és volt vendégségben Koltón, csak egyetlen látogatásra ment Telekitől Szendreyékhez. Én a narratíva feszesen tartása és a nagyobb kontraszt miatt vontam egy időszakra a két helyszínt.
"A továbbiakban Petőfinek három erdődi látogatásáról tudunk: szeptember 27., október 10. és november 5., a búcsúvizit napja."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 262. old.
" ... Petőfi eleget tett Teleki szeptemberi meghívásának, és Nagybánya érintésével október 25-én vagy 26-án Koltóra érkezett."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 266. old.
Mivel több, mint 70 kilométerre van a két helyiség egymástól, nem is csodálkozhatunk ezen.
Petőfi gyerekkorában nem tanulhatott meg lovagolni, sosem volt olyan helyen elegendő ideig, ahol erre természetes úton ideje és módja lett volna. Illyés Telekit idézi, amikor erre emlékezik:
" Időtöltésünk, mulatságunk a lovaglás és kocsizás volt. Kilovagoltunk az erdőkbe, bekocsikáztunk Nagybányára. A ló egész szenvedélyévé vált; én tanítottam lovagolni, Ferenc úr hajtani." "
Illyés Gyula: Petőfi Sándor, Móra Könyvkiadó, Budapest, 1989, 219. old.