10:35

A Richter gyár sokkal több nőt alkalmazott, mint férfit. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy általában női munkaerőre volt nagyobb szükség. Ennek kellemes velejárója volt, hogy a nőknek kevesebbet kellett fizetni - bár ez nem mindig volt így (erről egy későbbi bejegyzésben írok). 

Én Ninának adtam ezt az ötletet, aki regényemben azt is felismerte, hogy a nők kevésbé voltak hajlamosak a munkásmozgalomban résztvenni. Erről persze nincs forrás.

A Richter Emlékgyűjtemény kiállításán látható egy korabeli autokláv, valószínű ilyesmire vágyhatott regényemben Wolf Emil.

Farkas Sarolta is létező személy volt, és atörténete úgy történt, ahogy leírtam. Pillich Lajos írta bele ezt a történetet a Richter gyár 100 éves történetét feldolgozó kiadványba.

"Nyersanyagellátás

Hogy ezt a munkát Richter Gedeon milyen körültekintően szervezte meg, arra jellemző a következő történet, amelyet szereplője, Farkas Sarolta nyugdíjba vonulásakor mesélt el. Amikor 1911-ben tizenötéves lányként a vállalathoz került, Richter Gedeon őt választotta ki arra, hogy az állati szervek begyűjté­sét a vágóhídon irányítsa és ellenőrizze. Szülei kétségbe voltak esve, hogy ha ő fiatal kislányként a vágóhídra, a vágólegények közé kerül, akkor szomorú sors vár rá. Richter Gedeon megnyugtatta a szülőket, hogy ne féljenek semmit, majd ő gondoskodik arról, hogy lányuknak ne essék bántódása. Saroltát személyesen vitte ki Richter Gedeon a vágóhídra, ahol összehívta a vágólegényeket, bemutatta a lányt, és a lelkükre kötötte, hogy tekintsék az ő személyes képviselőjének, s úgy vigyázzanak rá, mint a szemük fényére, nehogy valami baja történjék. Nem is történt, hiszen Farkas Sarolta hatvanegy éven keresztül sikeresen irányította a vágóhídon az állati szervek begyűjtését, és még nyugdíjas korában is rendszeresen kijárt a vágóhídra, mert ezt a munkát tekintette életcéljának."