1842. november - december
Élete következő állomása Székesfehérvár volt.
"Petőfi székesfehérvári színészi hétköznapjai (1842. november 5. és 1843. január 9. között) mint csepp a tengerben, mutatják a vándorszínészek akkori állapotát."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 86. old.
"Érkezésekor, november 5. táján először a beteg súgó helyett alkalmazták. A súgó a vándorszínészetben igen fontos személynek számított: az egész darab tüzetes ismeretében a lyukból ő tartotta össze az előadást, az egy-két próbával játszó, szövegtudással küszködő, "stilizáló" (a szerepet saját szavaikkal elmondó) színészek között, míg a rendező a világot jelentő deszkák fölöttjószerével a mai ügyelő feladatkörét látta el. ... Petőfi azonban nem ilyen dicsőségre vágyott ..."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 88. old.
Színészi feladatok at is kapott, de nem alakult úgy a sorsa, ahogy szerette volna.
"November 10-én inast játszott ..., akinek egyetlen mondata volt. ... Hasonló feladatokat kapott a következő előadásokon is.
A színházi műsor közben egyre adott lejjebb a színvonalból a közönség reményében.
"A repertoár zöme azonban itt is (régi) vígjátékokból állt; nem zárkóztak el a bécsi népszínpadokon népszerű állatutánzó bohózatok (amelyben például a címszereplő vőlegény majomnak öltözött ... ) és tündérbohózatok játszásától, ... teret adtak a helyben talált német lovasakrobata-csoport cirkuszi mutatványainak. Mindez eltávolította tőlük az igényesebb nézőket ... "
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 87. old.
Ahogy a közönség elmarad, úgy a bevétel is. Petőfi kénytelen volt barátainál kuncsorogni.
" ... Némethy György együtt lakott Petőfivel, egy öregecske szűcsmesternél és nejénél, négyen egy szobában, sőt színésztársával egy ágyban, két-két váltóforintért havonta ... A nyomor mélypontján — november végén, december elején, amikor rosszul ment a társulatnak — Petőfi levélben kérte pápai diákbarátait, gyűjtenének számára 10 váltóforintot adósságai kifizetésére, ami meg is történt."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 88. old.
Az év vége mégis jól telik számára. Így beszélt erről ő maga:
"Karácsonykor Pesten valék, s megismerkedém szmeélyesen Bajzával és Vörösmartyval. — Vörösmartynak szembetűntek verseim, amint Bajzától hallám, ő a Petőfi név alatt valami régibb írót vélt rejtezni. Fél napot tölték a régtől tisztelt szeretett két férfi körében. Boldog fél nap!"
Levél Szeberényi Lajosnak, Kecskemét 1843. március 5.
A fenti idézetből is kiderül, hogy a "Petőfi" név használatát nem Vörösmarty javasolta neki, mint azt a regényben írtam. A feszesebb narráció miatt kötöttem össze két dolgot, amelyet feltétlen be kellett mutatnom: találkozását Bajzával és Vörösmartyval, valalmint végső döntését új nevéről.
Vörösmarty rokonszenvét Petőfi iránt valószínűleg nem csak az utóbbi tehetsége alapozta meg, hanem az is, hogy Vörösmarty fiatalon szintén nélkülözött, valóban volt idő, amikor zálogba kellett adnia ügyvédi talárját, hogy enni tudjon.
"Voltak olyan napjai is, hogy jurátusi díszruháját zálogba kellett adnia, mert büszkébb volt annál, hogysem panaszkodjék."
A következő állomás Kecskemét volt.
"A Petőfit foglalkoztató társulat ... 1843. január 9-én tartotta utolsó előadását Székesfehérvárott, ezt követően Kecskemétre vándoroltak."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 91. old.