Kertész Erzsébet az 1983-as monográfiájában tényként kezeli, hogy Kossuth Zsuzsa besegített bátyjának a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztői feladataiba: rendszerezte és kivonatolta a vidékről érkező leveleket, melyek beszámoltak a megyei törvényhozásokban folyó munkáról. Zsuzsa későbbi levelei színvonalából, a bennük kifejtett politikai nézeteiből jogosan feltételezhette Kertész Erzsébet, hogy Zsuzsa képes volt ilyen munkára. De ténylegesen végzett ilyen tevékenységet, vagy ez is csak Kertész Erzsébet nagyvonalú képzeletének terméke?

​Az egyetlen, a fenti állítást alátámasztó forrás az Amerikában 1856-ban megjelent, Kossuth Zsuzsa emlékezéseit csokorba szedő kis kötet. A Zsuzsa emlékeit leíró hölgynek problémát jelenthettek a magyar nevek, azért valószínű, hogy a “Törvényhatósági Tudósítások” helyett a sokkal egyszerűbben hangzó “Pesti Hírlap”-ot jegyezte meg, és később mindenhol ezt a nevet használta.

A tévedést sejthetjük a fenti részletből, mivel a Pesti Hírlapot sosem kellett kézzel másolni, hiszen Landerer Jenő nyomdájából került elő minden száma. A tévedést tovább bizonyítja, hogy Kossuth Lászlót, az édesapát említi a könyv, ahogy együtt dolgozott Zsuzsával, pedig a Pesti Hírlap megjelenésekor László már nem élt.

Mindkét részlet akkor válik hihetővé, amikor a “Pesth Hirlap” helyére a Törvényhatósági Tudósítások címét helyettesítjük be. Azonban még ekkor sem juthatunk arra a következtetésre, hogy szerkesztői feladatokat látott el Zsuzsa, csupán annyiról szólnak a források, hogy másolta az újságot, amikor a kőnyomdát elvették tőlük.

Kossuth Lajosnak egy levele kifejezetten a történet ellen szól. 1838. májusában, a börtönből írt haza, amikor így beszélt Zsuzsáról:

“Zsuzsi húgom sorait igen-igen szívesen köszönöm. Habár mióta gyermekkorból kifejlett, keveset voltam is családi körükben, s akkor is csak többnyire ebédnél láttuk egymást; de hízelkedem magamnak, bírok olly gyakorlati látással, hogy őt s többi testvéreimet is lelkileg is jobban ismerem, mint gondolnák.”

(Forrás: arcanum.hu)

Ha nem gondolnánk bele Lajos személyiségébe, akkor nyugodtan kihúzhatnánk a valós tények közül ezt az életrajzi elemet. De Lajosról könnyen lehet feltételezni, hogy észre sem vette, ha húga egy másik szobában csendben dolgozott, és nem hívta fel magára a figyelmet. Az az ember, aki azt képzeli magáról, hogy jól ismeri testvérei lelkét, pedig velük saját bevallása szerint sem találkozik sokat, az saját empatikus képességeit illetően valószínűleg erősen becsapja önmagát. Sok egyéb forrás affelé mutat, hogy Kossuth Lajos erősen énközpontú volt, csak arra fókuszált, ami őt közvetlenül érintette, vagy érdekelte. Pszichológusoknak biztos lenne erre egy pontos kifejezése. :)

Mindezek miatt úgy döntöttem, hogy meghagyom a történetet, hiszen bizonyosan alapos okkal szerepel Zsuzsa emlékezéseiben, még ha nyilvánvalóan helytelenül is. Ráadásul Zsuzsa többi leveléből egy túlzottan szerény ember képe rajzolódik ki, akiről az is hihető, hogy még visszaemlékezéseiben is lekicsinyli saját eredményeit. Így hát ez is egy olyan életrajzi elem, melyben meghagytam az eddig kiépült mítoszt Kossuth Zsuzsáról, mert az nem állhat távol Zsuzsa személyiségétől, képességeitől és tényleges tevékenységétől sem.