1944. október 16.
Budapest – Budavári Palota, Úri utca
Ilyék jelentének forrásai:
"Reggel négykor mindannyian átmentünk a főbejárathoz, és leültünk az igazság szobrához vezető nagy, széles lépcsőkre, miközben vártuk az autót, amely Magdamamát, Ilus nővért, Istvánt és engem vitt volna a nunciatúrára. Tudniillik a nuncius már előbb felajánlotta Miklóspapának, hogy szükség esetén menedéket nyújt a családnak. Miklóspapa megjegyezte, hogy ha a németek tényleg támadnak, itt a Várhegyen minden erőnkkel ellenállunk - eltökélt szándéka volt a Várhegy védelme. Lázár Károly, a testőrök parancsnoka is velünk volt."
Gróf Edelsheim Gyulai Ilona: Becsület és kötelesség 1. kötet, 384. old, Európa Könyvkiadó, Budapest 2018"Miklóspapa nem volt izgatott vagy ideges, nyugodtan beszélgettünk. Ekkor vettem észre, hogy Tost Gyula közvetlenül mögöttem ül a lépcsőn. Még ma is látom magam előtt kétségbeesett arckifejezését - homlokán gyöngyözött a veríték -, lerítt róla, azt gondolja, hogy most már mindennek vége. Szerettem volna enyhíteni a kétségbeesésén, próbáltam egy-két bátorító szót mondani. Kértem, bízzon benne, hogy mindig jön valami megoldás, de láttam, hiába beszélek, nem is hallja, amit mondok.
Aztán Magdamamára figyeltem, mivel kijelentette, hogy ő nem jön a nunciatúrára, mert Miklóspapával akar maradni. Közben előállt az autó, és Miklóspapának sikerült őt rávennie, hogy mégis beszálljon. Pirkadt már, amikor az oroszlános kapun át kihajtottunk a várudvarból. Ilus nővér ült elöl, mi a hátsó ülésen Magdamamával közrefogtuk Istvánt. Én rádőltem a kisfiamra, hogy ha valahonnét lőnek, ne őt találják el. A Szent György téren áthaladva láttam egy kis páncélkocsit, és azt gondoltam, vajon meddig tudunk ezzel védekezni a nagy német Tigris tankokkal szemben. Nagyon rövid az út a várudvarból a Dísz téri nunciatúráig, de nekem végtelennek tűnt … nem is sejtettem, hogy a várpalotát - úgy, ahogy én ismertem, nem fogom többé viszontlátni.
Bementünk a nunciatúrára, ahol apácák fogadtak, és mondták, hogy a nuncius nincs otthon, vidéki körútra ment. Monsignore Verolino, a nuncius helyettese hamarosan megjelent, és nagyon kedvesen fogadott. Intézkedett, hogy bevezessenek egy nagyobb szobába, ahol két ágy volt és egy dívány. Azt mondták az apácák, hogy a nunciatúra mellett lévő apácaotthonból azonnal áthoznak egy harmadik ágyat."
Gróf Edelsheim Gyulai Ilona: Becsület és kötelesség 1. kötet, 385. old, Európa Könyvkiadó, Budapest 2018"— Kik mentek végül is a nunciatúrára? — Csak négyen: az anyósom, István fiam, Ilus nővér és én. — S mit csinált eközben a kormányzó? — Ő ott maradt a lépcsőházban, a lépcsőn ülve, tengernagyi egyenruhában. Teljesen nyugodt volt, a többiek is, kivéve Tost szárnysegédet. Az ő arckifejezése már akkor elárulta földúltságát, késégbeesését. Olyasmit mondtam neki, hogy nézze Tost, ne essen kétségbe, mindig lesz valahogy, de ő nem hallotta, mit beszélek. — Ki várta önöket a nunciatúrán? — Csöngetésünkre kaput nyitottak, és a nuncius helyettese, Monsignore Venturini volt ott, meg néhány apáca. Adtak egy szobát négy ággyal."
Gosztonyi Péter - Kanyó András: Horthyt eltávolították, Magyarország, 27. évfolyam, 32. szám, 1990.08.10.További források:
"Reggel négy órakor kaptam biztos jelentést, hogy csoportosulnak a támadáshoz, és úgy fest a dolog, hogy támadni fognak. Ezt rögtön jelentettem a kormányzó úrnak."
(Ily Lázárt idézi) Gróf Edelsheim Gyulai Ilona: Becsület és kötelesség 1. kötet, 384. old, Európa Könyvkiadó, Budapest 2018"Éjjel 4 és 5 óra között Lázár altábornagy arról értesült, hogy a németek támadásra készülnek. A testőrlövész zászlóaljat rövidebb vonalra (Mátyás templom-Bástya sétány) vonta vissza."
Vigh Károly: Ugrás a sötétbe, 154. old. Akadémia Kiadó, Budapest 1979“...negyed hatkor Tost Gyula mindenkinek az ajtaján bekopogott, mondván, hogy ostrom készül a Vár ellen, tessék felkelni. … Vattay ugyanis ekkor még semmi hírt nem kapott Lakatos németekkel folytatott tárgyalásainak eredményeiről, és abból indult ki, hogy a németek nem fogadták el az ajánlatot. Így maga is a harcra készült.”
Ungváry Krisztián: Kiugrás a történelemből - Horthy Miklós a világtörténelem színpadán, 175. old, Open Books, Budapest, 2022“Horthy és néhány bizalmasa kivételével mindenki a harcra és az esélyek ismeretében a halálra készült. ”
Ungváry Krisztián: Kiugrás a történelemből - Horthy Miklós a világtörténelem színpadán, 175. old, Open Books, Budapest, 2022“Lázár Károly ezt követően közölte beosztottjaival, hogy a kormányzó azt a parancsot adta, hogy „ellenállunk”
Ungváry Krisztián: Kiugrás a történelemből - Horthy Miklós a világtörténelem színpadán, 177. old, Open Books, Budapest, 2022"Október 16-án reggel 7 és 8 óra között Lakatost a német követségre vitték a Hatvany-palotából, ahol Rahn egy papírt és ceruzát vett elő, megfogalmazta a kormányzó lemondó nyilatkozatát, amelyet az ott tartózkodó Rajniss Ferenc fordított magyarra. Majd felszólította Lakatost, hogy írassa alá Horthyval."
Vigh Károly: Ugrás a sötétbe, 155. old. Akadémia Kiadó, Budapest 1979"Lakatos miniszterelnök éjjel egy óra felé hívta fel a német követséget, melyet a várható harcok miatt éppen akkor ürítettek ki. Feine követségi tanácsossal beszélt, aki nyomban értesítette Veesenmayert. Az éj folyamán számos úgynevezett „villámbeszélgetés" folyt a Führer főhadiszállásával, hogy vélt megadásom vélt feltételeihez Hitler hozzájárulása megszerezhető legyen. A hozzájárulás - amint ugyancsak a német feljegyzések tanúsítják - meg is történt, és erről fel három óra tájban ismét Feine követségi tanácsos tájékoztatta Lakatos miniszterelnököt. Megkérte, siessen a lehető legsürgősebben a német követségre, s onnan Veesenmayerrel majd értem jönnek a várpalotába."
Horthy Miklós: Emlékirataim 279. old., Európa Könyvkiadó, Budapest, 2019"...hajnali 4 órakor Lázárnak jelentették, hogy a németek elfoglalták támadási állásaikat, és a támadás két óra múlva bekövetkezik, ha Horthy nem enged."
C.A. Macartney: Október tizenötödike - A modern Magyarország története 1929-1945 II. rész 541. oldal Gede Testvérek Bt. Budapest, 2006."Feine roppant szívélyesen karon fogott és felszólított, hogy habozás nélkül kövessem lent várakozó autójába, mert - mint mondta - minden perc időveszteség az ügy kárára lenne. „Hová?" - kérdeztem. „Gyorsan, gyorsan a német követségre!" (Válasza abban a percen nem tűnt valószínűtlennek.) S hozzátette: „További sürgős megbeszélésre!" A pár órával előbb megkezdett tárgyalások után gondolni sem mertem volna tőrbecsalásra. Pedig törbe csaltak, ravaszul kiagyalt formában, sürgetőn, hogy mérlegelésre se legyen időm.
Ültem a német autóban. A nagy ködben, hajnali félhomályban száguldottunk a német követségre. Velünk szemben frissen mázolt, zakatoló Tigris harckocsik, páncélos járművek sűrű oszlopai dübörögtek."
Lakatos Géza: Ahogy én láttam 179-180. old. Európa Könyvkiadó Budapest 1992"A követség bejáratánál Veesenmayer már várt rám. Egyenruhát viselt. Beugrott az autóba és hajtatott sürgetve a királyi palota felé. Kérdésemre, vajon miről is legyen szó, azt felelte, hogy a Vár elfoglalását reggel 6 órára tűzték ki, addigra a kormányzót biztonságba kell helyezni, nehogy az esetleges harcok során bántódás érje."
Lakatos Géza: Ahogy én láttam 180. old. Európa Könyvkiadó Budapest 1992