12:40

A spanyolnátha miatt fokozatosan bezárták az iskolálat az országban.

A spanyolnátha tüneteiről, lefolyásáról sokan írtak, én is több helyről szedtem össze.

"... a spanyolnátha elsősorban a 14-35 év közötti korcsoportban szedte legtöbb áldozatát, gyors lefolyása pedig nagyon megrémítette az embereket." 

"A betegség egyeseknél gyorsan vérzéses tüdőgyulladássá fejlődött, és gyakran alig néhány óra alatt halálhoz vezetett: a vírusos pneumonia különösen a 20–40 éveseket sújtotta." 

"...a few looked so dark one could not tell easily if they were Caucasian or Negro."

A világháború végén a vesztes Monarchia nemzetiségei önálló államokat követeltek maguknak. Így írt erről a korabeli sajtó:

Az állatkert nagyon megsínylette a világháborút. A regényben leírtak mind a valóságon alapulnak.

"A háború alatt az állatkert nem tudott megfelelő mennyiségű és minőségű takarmányt vásárolni az állatoknak, így elsősorban az egzotikus fajok pusztultak, míg a végén az egyszerű szalmát is nehéz volt beszerezni. Az akvárium lakóinak java része is elpusztult, hiszen tengervizet sem lehetett hozatni. A férfi állatápolók többsége a fronton harcolt, így a cég munkaerőhiányban is szenvedett, amelyet úgy próbáltak megoldani, hogy a fronton harcoló alkalmazottak családtagjait foglalkoztatták helyettük.

A háborús időszak alatt is jelentős volt a szaporulat, de a körülmények miatt az újszülöttek nem éltek sokáig." 

RIchter Gedeon a világháború végén még nem, hanem a húszas évek elején megszervezte az ország első biológiai laboratóriumát (tesztállatok).

"Richter ezen a téren is úttörő volt, miután az 1920-as évek elején szervezte meg az ország első ipari biológiai laboratóriumát, amely számos organoterápiás készítmény hatóanyagának nemzetközileg meghatározott értékmérési módszerét alkalmazta.

A biológiai hatásvizsgálatokat kísérleti állatokon végezték... "

A frontról hazatérő katonák sok gondot okoztak mind a hadvezetésnek, a politikai vezetésnek és a lakosságnak is. A korabeli sajtóból és mai történelmi munkákból is láthatjuk ezt. Így ír róla Romsics Ignác:

"A hátországi helyőrségekből és a frontokról hazafelé tartó fegyveres és gyakran ittas katonák, valamint a lefegyverzésükre kirendelt alakulatok között többször robbant ki konfliktus. November 6-án ez történt például a nagyváradi vasútállomáson, ahol egy félszázadnyi hadapród próbálta leszerelni az Erdély keleti határairól hazafelé tartó különböző nemzetiségű katonákat ..."

Richterék közelében a Lánchídnál is volt lövöldözés.