"...a magyarok életképtelen és másodrangú faj..."

"Veesenmayer egészen részletes jelentést készített Magyarországról, és ezt 1943 decemberében előterjesztette a berlini külügyminisztériumnak; ennek alapján határozták meg a magyarországi német politika irányvonalát. Sajnos csak az emigrációban jutottam hozzá ehhez a jelentéshez, amely behatóan foglalkozott Magyarország történelmi, politikai, gazdasági, katonai és társadalmi helyzetével. A jelentés hemzseg a a valótlanságoktól és a hamisításoktól, s ennek a következményét Magyarországnak kellett viselnie."

"Szálasival kellene találkoznia. Semmi kedve sem volt hozzá." 

Veesenmayer inkább találkozott másokkal a Nyilaskeresztes Pártból, mint Szálasival:

"Persze a hatalomhoz vezető út nem lett egyszeriben teljesen sima, és ezt Szálasi alvezérei talán jobban észrevették, mint maga a P[árt]V[ezető]. A Harmadik Birodalom teljhatalmú megbízottjához, Veesenmayer követhez kellett volna megtalálni a jó személyi kapcsolatot - és itt máris egy kényes személyi probléma jelentkezett: a Nyilaskeresztes Párt fő korifeusainak kénytelen- kelletlen tudomásul kellett venniük, hogy Veesenmayer egyik legbensőbb tanácsadója magyar részről az a „párttag" Ruszkay Jenő, akit Szálasi az emlékezetes 1942. február 25-i délutánon saját lakásán kizárt a Nyilaskeresztes Pártból és akit a PV halottnak tartott, ,,bár, ha szükséges, feltámasztható".”

"Szálasi tehát mérhetetlenül felháborodott azon, hogy Imrédy, Ruszkay és társai tárgyaltak Veesenmayerrel az átállítás kérdéséről, ők - és nem ő!"

"Ezzel eldőlt a játszma, mert így azután a pénteki Nagytanácson Szőllősi kénytelen volt az adott helyzetet teljes egészében feltárni a Pártvezető előtt. A Pártvezető annyit közölt velünk, hogy mielőtt a német követhez felmennénk, délelőtt 11 órára kéret magához, hogy a német követtel szemben elfoglalandó álláspontját velünk közölje. Az adott időben mind az öten megjelentünk a Pártvezető előtt, egyenruhában. A Pártvezető röviden a következőket közölte:

„Döntöttem! A birodalmi megbízott meghívását nem fogjátok elfogadni! Egyedül Szőllősi testvér jelentkezik, aki a német megbízottnak jelenteni fogja, hogy Szálasi Ferenc magának tartja fenn a jogot, hogy pártjának vezető tagjait a birodalmi megbízottnak bemutassa."

"...a nemzetközi jog szerint elfogadható-e az ön felhatalmazása, miszerint ön hazánkban a Führer teljhatalmú megbízottja?"

"Szálasi: Követ úr, kérem, tájékoztasson arról, hogy nemzetközi jogilag ismeretes-e a két ország viszonyában ilyen méltóság, ha nem, úgy az általános nemzetközi jogi szabályok ismernek-e ilyent?

Veesenmayer: Őrnagy úr, meg kell mondanom, hogy Magyarország és Németország között ilyen hivatalos méltóság kiküldése tekintetében nem állanak fenn nemzetközi vagy szerződésszerű megállapodások, ellenben az a különleges helyzet, mely most 1944 tavaszán Magyarországon adódott, parancsolóan szükségessé tették, hogy én nemcsak követi minőségben legyek itt, hanem meghatalmazotti minőségben is, mert csak így lehetséges, hogy tárgyalásokat folytathassak olyan pártokkal, amelyek a kormánnyal szemben ellenzékben vannak.

Szálasi: Köszönöm követ úr, a felvilágosítást, tudomásul is veszem, teljesen megértem azt a különleges helyzetet, amelyben a szövetséges Németország van a vele szövetséges Magyarországgal, de ha megengedi Excellenciád, megkérdezném: Németország a kölcsönösség alapján elfogadja-e a magyar Államfő személyes teljhatalmú megbízottját?

Veesenmayer: Ez legfeljebb akkor lenne lehetséges, ha Horthy hadserege vonulna be a Führer Németországába."

"Talán az egyetlen személy, aki mindig pontosan tisztázni akarta Veesenmayer jogállását, jellemző módon Szálasi volt, akinek Veesenmayer kimondta, hogy ő ,,nemcsak követ, hanem Hitler teljhatalmú magyarországi megbízottja" is. Szálasi erre megkérdezte, hogy ilyen beosztás ismeretes-e a nemzetközi jogban. Erre Veesenmayer kifejtette, hogy az ő beosztását a helyzet tette szükségessé, különben nem tárgyalhatna ellenzéki pártvezetőkkel. Szálasi megköszönte a választ és megkérdezte, hogy a németek hajlandóak lennének-e hasonlóképpen elfogadni egy teljhatalmú magyar megbízottat Németországban. Erre Veesenmayer azt válaszolta, hogy erre csak akkor lenne szükség, ha a Magyar Hadsereg vonulna be Németországba."

"Noha Veesenmayer a magyarokkal sohasem jutott egyetértésre speciális hatalma terjedelmét illetően, egész működése alatt igényelte azt a jogot (amit a németektől biztosan meg is kapott), hogy széleskörűen beleavatkozzék Magyarország belpolitikai ügyeibe, különösen a kormány összetételébe, és közvetlen tárgyalásokat folytasson miniszterekkel vagy más hivatalos személyekkel, és politikusokkal, köztük ellenzékiekkel is."

"A gyöngyöshermáni Szegedy-kastély vastag falai között..."

"Bethlen István testőr őrnagyi egyenruhában, katonai autón, katonasofőrrel hagyta el március 22-én a királyi Várat. A Vas megyei Gyöngyöshermán faluba vitette magát egy barátjához."

"A helyszín arról is ismert, hogy Szegedy-Ensch Sándor báró invitálására hónapokig itt élt Bethlen István egykori miniszterelnök."

"A valaha sportosan vékony és ruganyos mozgású férfi így hetvenhez közeledve totyakos öregember lett. Mindig tettre kész, vibráló járása csoszogássá lassult."

"Az addig szikár, kisportolt alakú férfiból így egy-két év alatt kövérkés, „,totyakos" és fáradékony öregúrrá vált."

'A meneküléssel és a rejtőzködéssel járó állandó izgalmak Bethlen egészségi állapotát és pszichikai kondícióját tovább rontották. Kiújultak szívpanaszai, és hosszabb ideig vastagbélhuruttól szenvedett. Június elején, amikor Kolozsvárra érkezett, Dálnoki Veress Lajos „betegnek” és „fáradtnak” látta."

"...nem éles és gyors észjárását veszítette el, hanem a kiegyensúlyozottságát."

"A szellemi öregedés jelei abban mutatkoztak meg, hogy kiegyensúlyozottságát, fegyelmezettségét, a külvilágnak mutatott érzelemnélküliségét elveszítette, s egyre inkább kedélybeteggé és pillanatnyi hangulatainak rabjává vált."

"...amint a németeket közösen legyőzik, a szovjetek és az angolszászok egymás ellen fordulnak.  …  Még pár évig elhúzódhat emiatt a háború..."

"A kommunizmus tehát - vonták le a fájó következtetést - ismét hatalomra fog jutni Magyarországon; s a kérdés csak az, hogy ezúttal mennyi időre. A megszorítás azon a feltételezésen alapult, hogy a német vereséget követően Bethlenék egy angolszász győzelemmel végződő szovjet-nyugati konfliktussal számoltak. Azt gondolták, hogy a szövetségesek a háború végétől számított két-három éven belül elkerülhetetlenül egymás ellen fognak fordulni. A kommunizmus magyarországi élettartamát ugyanennyi időre becsülték. Feltételezték, hogy az angolszász-szovjet konfliktust követően Magyarország végül mégiscsak az angol érdekszférába fog kerülni..."

"...a szovjetek nincsenek tekintettel a saját embereikre, iszonyatos veszteség árán érik el a győzelmet."