"Tegnap kénytelenek voltak visszafordulni, pedig az út háromnegyedét már megtették, de a köd miatt lehetetlen volt megkísérelni a leszállást, ezért visszamentek egyenesen Kijevbe."

"Másnap reggel, szeptember 29-én indultunk útnak egy utasszállító repülőgépen, mely postát szállított Kievbe és a frontra. Kievben lerakták a postai szállítmányt s a repülőgép elindult a front felé. Kievben nagyon szép volt az idő, de a Kárpátoktól nagy ködöt jeleztek és a leszállásra alkalmas terepet is sűrű köd borította, ezért 400 kilométeres út után repülőgépünk kénytelen volt visszafordulni."

"...a magyar 3. hadsereg alföldi arcvonalát épp azokban az órákban törte át a Vörös Hadsereg."

"1944. szeptember végén a csekély német erőkkel megtámogatott, önmagában gyenge magyar 3. hadsereg alföldi arcvonalán áttörve a Vörös Hadsereg előtt feltárult a német hadiipar számára nélkülözhetetlen nyersanyagokkal rendelkező, felvonulási területként is jól használható, ezért hadászati jelentőségű Kárpát-medence birtokbavételének lehetősége."

"Rzeszówban egyből autóba ültették őket. … Sanokban ismerős  tiszt fogadta őket, ugyanaz, aki elé először vitték őket itt a fronton. Az ezredes hatalmas, földig érő bundában állt a parancsnokság ajtajában, és megörült, ahogy felismerte őket a platóról leugráló bakák között. Örömét ő is vodkával fejezte ki. Egész este a moszkvai tárgyalások sikerére koccintottak. Atzél erre némileg megnyugodott. Ha ide az a hír jutott el, hogy sikeresek voltak azok a megbeszélések, akkor nagy baj nem lehet."

"Másnap kora reggel indult repülőgépünk. A leszállóhelyen magas rangú tisztek fogadtak bennünket, gratuláltak a jól indult fegyverszüneti tárgyalásokhoz és azt a reményüket fejezték ki, hogy a további tárgyalások is jól fognak menni. Körülbelül 70 kilométeres autóút következett és még délután világosban érkeztünk meg Mehlisz vezérezredes főhadiszállására, Sanokra. "

"Mehlisz vezérezredes szállásának ajtajában majd földig érő bundájába burkolódzva fogadott bennünket, most már sokkal szívélyesebben, mint első találkozásunk alkalmával. Akkor rideg, hivatalos magatartás jellemezte, de most egész lényét a barátságos derű hatotta át. Gratulált moszkvai sikerünkhöz és közölte, hogy kívánságunknak megfelelően visszamegyünk Gasztyilovics tábornokhoz, aki mindent megtesz, hogy zavartalanul átsegítsen a frontvonalon bennünket. Poharát a jövendő békére és együttműködésre ürítette. Igen szívélyesen kívánt további jó utat és búcsúzott el tőlünk. Egy közeli erdészlakban kaptunk szállást, ahol egy magyarul kitűnően beszélő százados volt a kísérőnk. Katonanők szolgálták fel a vacsorát és láttak el bennünket útravalóval, a frontszolgálatot teljesítő katona 24 órára járó élelmiszer- és dohánycsomagjával. Kedvesen gondoskodtak rólunk."

"A német birodalom vezetőinek a feje egyszerre fordult Veesenmayer felé. Winkelmann ezt nem hagyhatta.

— Meg akarod várni, amíg ezek is kilépnek a háborúból?"

"Veesenmayer és Winkelmann október 2-án érkeztek vissza Budapestre. A legmagasabb körökkel való tárgyalásaik sokkal szélesebb körűek voltak, mint amennyit Veesenmayer felfedett Szálasi előtt. Az igazi ok, ami miatt őt és Winkelmannt a Főhadiszállásra hivatták, az volt, hogy a kettejük közti nézeteltérést ismét felszínre hozta a Lakatos-kormány kinevezése. Winkelmann (Kaltenbrunner útján) Veesenmayerről olyan részletes jelentést küldött, ami a kollégáját lazasággal, defetizmussal és a Kormányzó iránti túlzott engedékenységgel vádolta."

"Uram, arról tudnánk, és tudni fogunk."

"Mindebből az következik, doktor úr, hogy ön nem tudott a proklamációról! Talán a Faragho-féle fegyverszüneti delegáció moszkvai útjáról sem tudott?

- Nagyon részletes és pontos információt kaptam. .. több oldalról is.... Náday vezérezredes Olaszországba való elrepüléséről... De ami Faraghót illeti.. . akit én nagyon jól ismertem, ugye..., gyakori vendégem volt!... Tudtam róla, hogy eltűnt Budapestről. Furcsa volt, és hallottam is egyet-mást, de nem hittem el, hogy pont őt küldték volna a Szovjetunióba! Abszolút antikommunista, satöbbi... Persze az is igaz, hogy kitűnően beszélt oroszul. Ezt valahogy nem vettem számításba. Hiba volt. És aztán... Bevallom, bár ez súlyos kudarcom: arról sem tudtam, hogy Moszkva, vagyis Faraghóék és a budai Vár között rádiókapcsolat működött. Pedig… a magyar vezérkar rádiófigyelő szolgálatát mi építettük ki, mi szereltük fel, én finanszíroztam őket, kérem! - és jobban megbíztam bennük, mint a német rádiólehallgatásban, mert jobbak is voltak! - De ebben az egy esetben az orromnál fogva vezettek. Egészen biztos, hogy észlelték Farashóék és Horthyék radiogramm-váltásait, a sem kizárt, hogy meg is fejtették, mert - mondom - hallatlanul jól működtek! - de nekem az egészről egy szót se szóltak. Így én nem tudtam arról, hogy... mikor is? Október 11-én, ugye? Hogy létre is jött egy megegyezés-féle az oroszokkal..."

Ez a konkrét átállásról szól, de jól érzékelteti a helyzetet:

“Figyelemre méltó az a megjegyzés, hogy „a végrehajtást legalább 24 órával előtte ismerni fogjuk” – ez arra utal, hogy a német fél azt feltételezte, hogy bizalmi emberei között van olyan, aki képes lesz ezt a hírt megszerezni. Sajnos nem tudjuk, hogy ezt a megállapítást mire alapozták. Egy ilyen hírt csak Horthy közvetlen környezetében vagy a Honvéd Vezérkar Főnökségén lehetett megszerezni. ”

"A nyilaskeresztes párt viszont komoly tömegeket mozgat meg."

"Míg a követ Szálasit pártolta azzal az indoklással, hogy Magyarországon neki van a legjobban megszervezett pártja, addig Winckelmann Ruszkay Jenő ny. altábornagyot akarta a kormányelnöki székben látni, mint erélyes katonát."

"Szálasi eközben budai rejtekhelyén a németek vendégszeretetét élvezve és vigyázó tekintetétől megfigyelve várta Berlin döntését."

"...ilyen módon Szálasi nem követhet el semmifajta csínyt, hiszen miután a következő nap Szálasi a megjelölt új szállására átköltözött, gyakorlatilag fogolynak tekinthette magát egészen október 15-ig."