A regényem összes szereplője valaha létező személy volt, sokakat közülük jól ismer az olvasó, de legalább is hallott már róluk. A legtöbbet természetesen mindenki a főszereplőről, Horthy Miklósról tudhat vagy vél tudni. Az ő személyiségének a bemutatása hatalmas kihívást jelentett számomra, mivel mindenkiben él egy Horthy-kép, mindenkiben kicsit másmilyen, néha egészen különbözőek, de egy biztos: az én főszereplőm egyiknek sem fog megfelelni.
Évekkel ezelőtt olvastam Lee Ross és Richard E. Nisbett könyvét, a The Person and The Situation című alapművet, mely a jellem, az élethelyzetek és cselekedetek összefüggéseit vizsgálja. Az ott megismert törvényszerűségeket használtam fel a regényírás során, így próbáltam elkerülni a csapdahelyzetet, hogy egy előre elképzelt Horthy-személyiséget mutassak be. Ehelyett igyekeztem elengedni minden korábbi elképzelésemet és ítéletemet a kormányzóról, próbáltam inkább úgy tekinteni rá, mint egy számomra ismeretlen emberre. Hagytam, hogy a cselekedetei rajzoljanak ki számomra egy személyiséget, és ebbe a folyamatba szeretném bevonni az olvasóimat is.
A személyiség alapjait természetesen az olyan tények adják, mint az életkor, egészség, családi környezet, munka, és a konkrétan vett társadalmi-gazdasági-történelmi tér. Horthy Miklós a regény idején 76. életévében járt, alapvetően egészséges volt, de mélabúra hajlamos, aminek egyik oka lehetett, hogy két évvel korábban veszítette el harmadik gyermekét is. Közvetlen családját számára ekkor felesége, kisebbik fia, özvegy menye és annak kisfia jelentették. Huszonnégy éve volt Magyarország kormányzója, és a regény idején az ország Németország szövetségeseként vesztésre állt a második világháborúban.
Ebből az alapból kiindulva látjuk Horthyt cselekedni a nehezebbnél nehezebb, sokszor embert próbáló helyzetekben, és ezek a cselekedetek vagy azok hiánya lassan mindenki számára kirajzolnak és árnyalnak egy személyiséget. Nem lesz két olvasó, akiknek egyforma Horthy-képe lesz a regény elolvasása után, de nagy valószínűséggel mindenkinek változik majd az elképzelése ahhoz képest, amit a kormányzóról gondolt a könyv elolvasása előtt. Természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Horthyt idős korában látjuk, politikusi pályafutása legvégén. Ez a regény nem mond el semmit sem korábbi éveiről, így korábbi cselekedeteiről és ifjabb kori személyiségéről sem.
Az összes szereplőnél ugyanígy jártam el: hagytam a cselekedeteiket beszélni írói jellemrajzok helyett. Két szereplőnél tettem óvatos kivételt: ifjabb Horthy Miklósnál és Edelsheim Gyulai Ilonánál. Ők talán a legfontosabb mellékszereplői a regénynek, és bevallom, mindketten közel kerültek a szívemhez. Egyik sem hős, egyik sem tökéletes - messze nem azok. De nekem túl azon, hogy szimpatikussá váltak, szükségem is volt egy-egy pozitív alakra, akikkel esetleg az olvasók egy része azonosulni tud, de legalább szurkol nekik, talán meg is kedveli őket. Így az ő jeleneteik írásakor beengedtem egy keveset elfogultságomból a róluk szóló sorokba.