"...elsötétített ablakok mögött..."

"...a magyar katonák a laktanyákban aludtak..."

"...szétszórva a békehelyőrségeikben békésen aludtak."

"Szombat este volt, másnap úgysem dolgoznak, minden hivatal üres lesz, minek sietni." 

"Március 19-e vasárnapra esett, így senki sem tartózkodott a hivatalában."

"...egy német katonai szerelvény fülsiketítő fékezéssel megállt az állomáson..."

"Az első érkezők Bicskén gyalogságot, valamint Szobon páncélosokat raktak ki."

"Bicskén állandó kirakások vannak, az állomás területére nem lehet bejutni, mert azt a németek lezárták."

"...mindjárt nekiállnak megjavítani a sínpályát..."

"Megtudtam, hogy a bicskei pályarombolás csak jelentéktelen volt és a sínpálya Kelenföld felé ismét használható."

"A MÁV központban Kéri Kálmán vezérkari ezredes, a honvédelmi miniszter szárnysegédje vette fel a kagylót, és diktálta a mellette álló vasúti tisztnek az adatokat."

"...a belügyminiszter felszólított, hogy vele valahol azonnal találkozzam. A MÁV épületében elhelyezett KSZV parancsnoki irodáját javasoltam, … a KSZV irányító tiszti szobájába siettem, ahol a Budapest felé futó vasúti fővonalak napi nyilvántartási grafikonjait tekintettem át..."

"Miklós morogva fordult a fal felé..."

A jelenethez tudnom kellett, hogy aludt-e valaki Ifj. Horthy mellett. Ifj Horthy Miklós egyedül élt: elvált gyermekei anyjától.

“1927. augusztus 4-én Budapesten feleségül vette Károlyi Mária Consuelót, nagykárolyi gróf Károlyi Imre és nagykárolyi gróf Károlyi Zsófia lányát. Miklósnak és Mária Consuelónak két gyermeke született. 1928-ban Zsófia, 1929-ben pedig Nikolette. Mivel házasságuk megromlott, 1930-ban elváltak.”

Ifjabb Horthy valószínűleg nem aludta át azt az éjszakát, hanem ő is a miniszterelnökségen sietett, amin tudomást szerzett a megszállásról.

"A miniszterelnök szobája előtti nagy teremben ott láttam a tábornoki kar jó néhány németbarát tagját, közöttük Vörös Jánost Székesfehérvárról. Ott volt viszont a fiatal Horthy..."

"Fokozott német csapatmozgásokat észleltek az országban. Mindenhonnan érkeznek a jelentések. Van, ahol a németek kivagoníroznak, nem csak átvonulnak."

“... Hegyeshalom is csak hajnali 2 óra 45 perckor jelentett. De kevéssel éjfél után más nyugati állomásokról, valamint út menti őrhelyekről megindult a jelentések áradata, hogy német csapatok lépték át a határt a közutakon és vasútvonalakon….”

“A következő egy-két órában mindenünnen jelentések érkeztek. Bizonyos jelentéseket vasúti alkalmazottak küldtek, másokat a rendőrség, ismét másokat katonai parancsnokok. Számos jelentésben az állt, hogy valami baj van, mert a németek nem átutazók, hanem kivagoníroznak és/vagy felfejlődnek.”

"Nincs parancs."

“Kállay sem kapott instrukciókat, hogy mit tegyen, ha a Kormányzó távollétében bekövetkezik az elkerülhetetlen.”

“...ilyen eshetőségre nem történtek előzetes intézkedések, Kállay kutyaszorítóban volt. Először is, a hadsereg, amely alkotmányosan nem volt alárendelve a miniszterelnöknek, nem biztos, hogy engedelmeskedett volna egy ellenállást elrendelő intézkedésnek.”

“A kormányzat február végéig már nemcsak az általános hadihelyzet és a szélsőjobboldal mozgolódása alapján feltételezhette, hanem konkrét adatok birtokában tudhatta, hogy a megszállás bekövetkezik. Módja volt olyan ellenintézkedésekre, mint a honvédség ellenállási terveinek kidolgozása, személycserék végrehajtása, általános nemzeti ellenállás megszervezése stb. Talán még az is segített volna, ha a kormányzat nem meglapulva vár, hanem nyíltan közli a németekkel, hogy hírei szerint az ország megszállásának gondolatával foglalkoznak és bátran bejelenti, hogy ennek ellenáll.”

"Szombathelyi vezérezredes nem sokkal a megszállás előtt mégis készenlétbe helyezte a vezérkart és a magyar hadvezetést. „Megpróbált némi rendet teremteni a budapesti csapatoknál, fegyvert és lőszert szállíttatni a környéken szétszórt alakulatokhoz.” Március 14-én a németek is értesültek magyar előkészületekről a vasutak őrzésére és a részleges mozgósításra vonatkozóan, azonban ezeket elkésetteknek tekintették, melyek a megszállás kimenetelét már nem befolyásolhatják. Ennél erélyesebb ellenrendszabályokat hozni a vezérkar főnöke már csak azért sem akart, mert attól félt, hogy azzal valóban kiprovokálhatná a megszállást."

"...a csapataink nem állnak ellen. Várjuk a híreket a horvát és szlovák határról. Ha nem csak németek jönnek, akkor változhat a helyzet." 

“visszamentem a miniszterelnökségre. Itt hallottam, hogy megérkezett Szombathelyi intézkedése, mely szerint a bevonuló német csapatokkal szemben semmiféle ellenállás nem lehet, azokat barátságosan kell fogadni. “

“…Hitler számára már nem volt többé kérdés, hogy megszállja-e Magyarországot vagy sem. Csak az volt még mindig eldöntetlen kérdés elméjében, hogy elég-e az, ha csak német erőket küld az országba, ahhoz, hogy teljesen megtisztítsák azt, és esélyt adjanak neki a visszatérésre, avagy megengedje a szlovákoknak, horvátoknak és a románoknak is, hogy résztvegyenek a megszállásban, és azután Magyarországot meghódított országként kezelje, amelyet a szomszédai javára megcsonkít, vagy talán le is töröl a térképről.”

“A pozsonyi magyar katonai attasé ugyanis 1943. szeptember 20-a körül szlovák forrásból úgy értesült, hogy Magyarország kiugrása esetén azonnal sor kerülne az ország megszállására, mégpedig északról szlovák, keletről román és délről szerb erőkkel. A németek a Margarethe-terv első változatában valóban számoltak a szlovák és román részvétellel, a szerbekével azonban nem, de a jelentésnek a szerbekre vonatkozó részét a jelentéstevő is zavarosnak nevezi. A jelentés második fele pedig más forrásból horvát erők részvételét tartja valószínűnek.”

"Hát nem lehet bízni abban a szörnyetegben!"

 Ifj. Horthy Miklós németellenes nézeteit az alábbi források említik:

“...a kormányzó fiai egyaránt kerülték a nyilvános szereplést, apjukkal sok kérdésben nem értettek egyet, mert nála jóval liberálisabb nézeteket képviseltek. Horthy István a kormányzóhelyettességet is csak vonakodva vállalta. Halála után a tisztséget nem töltötték be. A másodszülött utód, az 1942 őszéig brazíliai diplomáciai feladatot ellátó ifj. Horthy Miklós ezt követően nem akart semmilyen nyilvános politikai szerepet vállalni. ”

“Az uzsonnán ott volt ifj. Horthy Miklós is, a kormányzó másik fia. Itt ismerkedtünk meg. … Apjával viszont gyakran voltak a helyzetmegítélések dolgában nézeteltérései. Később panaszkodott is olykor, hogy napokig nem beszélnek egymással. A németeket, az egész fasiszta ideológiát feneketlenül gyűlölte. A háborúba lépést, a háború folytatását a magyar nemzet érdekei ellen valónak tartotta, biztosra vette a vereséget.”

"A Dél Hadseregcsoport kétharmada Ukrajnában veszett!"

“Február közepére az 1. és 2. Ukrán Front a Korszun–Cserkassz térségben „katlanharcok” során felszámolták a Manstein által vezetett Dél Hadseregcsoport több mint 2/3-át, csaknem teljes jármű- és nehézfegyver-állományát elveszítve.”

"…mérgelődjenek inkább az elpuskázott helyzeteken, mint a papa döntésén, hogy elmegy Hitlerhez. Hogy szót fogad neki. Az füttyent egyet, Magyarország kormányzója meg odasiet a lábához."

“Jagow követ -ez a pártember, aki Erdmannsdorffot, az utolsó hivatásos német diplomatát felváltotta nálunk - március 15-én, a nemzeti ünnepünkön tartott operai díszelőadás után a késői órákban megjelent nálam a várban. Átadta Hitler meghívását, hogy Klessheimban látogassam meg. ... Jagow-t határozott válasz nélkül bocsátottam el. Alapos megfontolást kívánt, hogy ennek a meghívásnak eleget tegyek-e vagy sem. Magamhoz kérettem tehát a miniszterelnököt, a külügyminisztert meg a honvédelmi minisztert és a vezérkar főnökét. Kállay és Csatay honvédelmi miniszter ellene voltak utazásomnak. Más nézeten volt a vezérkar főnöke, valamint a külügyminiszter is. … Kezdetben én is kevés hajlandóságot éreztem erre az utazásra, de végül nem tudtam elzárkózni a külügyminiszter és a vezérkari főnök érvei elől. Számomra azonban az volt a döntő, hogy Hitlerrel való találkozásom módot ad nekem, hogy személyesen is előadhassam a határainkon túl harcoló csapataink hazarendelésére vonatkozó követelésemet. Így hát Ghyczy külügy- és Csatay honvédelmi miniszter, valamint Szombathelyi vezérkari főnök kíséretében 1944. március 17-én útra keltem. “

"Locsogott mindenről, az unokáiról, régmúlt vadászatokról és a Tanhauserről, amit nincs két hete, hogy láttak az Operában."

“Rövidesen értesítést kaptam, hogy a kormányzó egyik vasárnap délelőtt fogad. Jól felkészültem és elhatároztam, hogy teljes nyíltsággal elmondok mindent. A kihallgatás azonban nem úgy sikerült, mint reméltem. Horthy nagyon barátságos volt, lehet, hogy fiától már megtudta, miről akarok beszélni. Alig engedett szóhoz jutni. Beszélt a „kiugrásról", amíg segítséget nem kap, nincs értelme, ő nem fél, Roosevelthez megvannak a jó kapcsolatai, személyesen is ismeri. Gyűlölettel beszélt Hitlerről. Szidta Imrédyt, akit veszedelmesebbnek tart Szálasinál, mert a magyar értelmiség egy része Imrédynek hisz, Szálasi mögött csak csőcselék van. A német megszállás kérdését pár szóval elintézte: ,,Ha meg akarnak szállni, ellenállok, magam fogok a csapatok élére állni." Beszélt egyes tábornokokról, Kállayról, Albrecht főhercegről, Miklós fiáról, unokájáról — két és fél órán át. Inkább közbeszólások formájában tudtam elmondani: a német megszállás ellen fel kellene készülni, terveket készíteni, a honvédségben személycseréket végezni. … Nagyon deprimáltan távoztam. Tisztán éreztem, hogy a nemzet élén egy öreg ember áll, aki már szívesen szakítana az eddigi baráttal, de őt már csak az események fogják sodorni és menthetetlenül elsöpörni. ”

"...többen mondták, hogy a kihallgatások során a kormányzó néha nem hagyta szóhoz jutni a látogatóit, ami bosszantotta és lehangolta őket, mert nem tudták elmondani, amit akartak. Ezt én a családi együttléteknél is néha tapasztaltam, amikor valamilyen probléma merült fel, és ő témát váltott. Ilyenkor az volt az érzésem, hogy nem akar újabb kéréseket, érveléseket hallani, mert tudja, hogy nem tud ezeknek eleget tenni, vagy ezeken változtatni, és amíg nem látott kiutat, addig néha képletesen szinte "befogta a fülét"."

Gróf Edelsheim Gyulai Ilona: Becsület és kötelesség 1. kötet, 285. old, Európa Könyvkiadó, Budapest 2018

“A Bécsi Filharmonikusok Furtwängler vezényletével adták elő a Befejezetlen szimfóniát és a Tannhäuser-t az Operában. Gyönyörű volt. Azon tűnődtünk, hogy vajon melyik európai országban lehet az embereknek manapság még ilyen élvezetben részük, és nekünk meddig lesz még…”