Kossuth Zsuzsáról két kép maradt fenn, valószínűleg mindkettő a harmincas évei elejéről. Az ismertebb, melyet minden Kossuth Zsuzsáról szóló megemlékezés bemutat az, amely a könyvborítón is szerepel. Nem ismert, hogy ki, mikor, milyen körülmények között, milyen alkalomból készítette. Először 1880-ban a Vasárnapi Újságban jelent meg, majd Kossuth Lajos halála kapcsán 1894-ben ugyanott publikálták, innen maradt az utókorra. Azt sem tudhatjuk, hogy a kép mennyire hűen adja vissza Zsuzsa vonásait.

A második képet Deák Nóra, az ELTE Angol-Amerikai Könyvtárának vezetője találta meg az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában. Mindkét képpel kapcsolatos nyomozásáról egy kiváló összefoglalót írt a Magyar Fotótörténeti Társaság honlapjára.

 Leírásokból annyit lehet tudni, hogy Zsuzsának szép kék szeme volt, hatalmas, hosszú szőke haja, a korban az átlagosnál magasabb termete.  Nővérei közül arcra ő hasonlított legjobban bátyjára. Valószínűleg inkább sovány testalkatú volt, állandó betegeskedése nem engedte, hogy kikerekedjen még gyermekszülés után sem. 

Külsejéhez hozzátartozik energikus mozgása, fürge mozdulatai, de gyakori köhögése is.

​Kossuthéknak sosem volt annyi pénzük, hogy gyermekeiket megörökítsék festményen, Meszlényi Rudolfnak sem volt pénze rá, de talán sosem érezte sürgősnek a feladatot, azt hihette, hogy bőven van még idejük egy családi portré elkészíttetésére.

​A huszadik században készült néhány szobor Kossuth Zsuzsáról. Ezek többsége a fenti első képet vette alapul, míg a sárbogárdi orvosi rendelő előtti szobor inkább egy mai életérzést közvetít a személyiségéről.