A fejezet Petőfi második kortesútján történtekről szól. Alapvetően Kerényi leírására támaszkodtam itt.
"Június 11-én Petőfi — most már várandós feleségével — megérkezett Kunszentmiklósra, és ismét Bankós Károlynál szállt meg. ... a költő mégis tartott népgyűlést, amin mint gyakorlott szónok elérte, hogy "az egész város köznépe mellém esküdt és azóta tántoríthatatlannak hívén a mai napig" ... A szabadszállási tanács is ülésezett. A kunszentmiklósi esettől tartva, megakadályozandó a népgyűlést és Petőfi beszédét, egyszerűen kitiltotta őt a városból ... Ennek ellenére 14-én Petőfiék átmentek Szabadszállásra, és az ismerős Rozsnyai Jánosnál szálltak meg ... A szokásos etetés-itatás éjszakája után a választás napján, június 15-én Petőfit és feleségét fegyveres nemzetőrök védték meg a részeg kortesekkel szemben, és — kerülő úton, hogy ne találkozhasson máshonnan érkező híveivel — ki is kocsiztatták a városból, miután személyes biztonságát sem tudták vagy akarták garantálni. A távolabbi Majsa és Dorozsma választói nem jelentek meg, a szentmiklósi és fülöpszállási választókat pedig Petőfi távozásának hírével tartották távol ..."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 388. old.
Petőfi maga így írt erről egy minisztériumi kérvényében:
"... a fülöpszállási, kunszentmiklósi és szabadszállási urak minden kigondolható becstelenítő rágalmat terjesztettek el köztünk követjelöltünkről, Petőfi Sándorról, többek között, hogy Petőfi Sándor lázitó hazaáruló, orosz kém, olyan ember szóval, kinek nemcsak megbuktatását, hanem elfogatását, sőt agyonveretését is jó néven fogja venni a minisztérium és az egész nemzet. E vádakat Petőfi Sándor meg akarta cáfolni a szabadszállási és kunszentmiklósi nép előtt, de mind a két helyen eltiltatott a fölszólalástól a helybeli tanács által. Midőn Petőfi Sándor a választás helyén és napján a szabadszállási városházánál megjelent, az ellene felbőszitett részeg nép, melyet a másik követjelölt egész éjjel és még aznap reggel is folyvást itatott, rárohant, az uraktól betanult becstelenítő vádakkal illette és agyonveretéssel fenyegette. Petőfi a helybeli főbirót s a követválasztási bizottmány elnökét felszólította, hogy ők minden történendő balesetért felelősek, mire azok azt felelték, hogy ha tüstént el nem takarodik, ők nem felelnek az életéért. Ily helyzetben Petőfi kénytelen volt elfogadni az eltávozás ajánlatát. Maga a város rendelt neki kocsit, és a kocsisnak meghagyatott, hogy ne az országúton, hanem mellékes távoli útakon vigye őt Szentmiklósra, nehogy az országúton menvén, szentmiklósi és lacházi párthíveivel találkozzék, s őket a történtekről felvilágosítsa. Midőn mi a választás helyére, Szabadszállásra értünk, Petőfit már akkor elvitték onnan, s minket a város végén azzal fenyegettek az odavaló választók, kik mindnyájan föl voltak fegyverkezve, hogy agyonvernek bennünket, ha bemegyünk, mire mi, minden vérengzés elkerülése végett visszafordultunk s nem vettünk részt a választásban. A választás előtti napokban minket városunk tanácsa azzal ijesztett, hogy ők otthagyják hivatalaikat, ha Petőfire szavazunk, s a választás előtti este a főbíró parancsára nem a kezesménes, hanem a szilajménes hajtatott be; így játszattunk ki, hogy hámos lovaink nem hajtatván be, sokan közülünk oda sem mehettek a választásra."
PETŐFI KÉRVÉNYFOGALMAZVÁNYA A SZABADSZÁLLÁSI VÁLASZTÓK NEVÉBEN, 1848. június 15.