Kossuth Zsuzsa dolgozó anya volt. Sosem elégedett meg kizárólag az anyai szereppel és a háztartással, belső igényből, vagy néha szükségből, de mindig dolgozott a házon kívül is. Abban a korban egy nemes asszonytól nem ez volt az elvárt viselkedés, de rossz szemmel csak akkor nézték őt, amikor a politikába, a férfiak dolgába akart beleszólni. Munkája miatt a gyermekeire kevesebb ideje jutott, de ez nem volt kivételes kortársai között, hiszen az akkori anyák nem foglalkoztak állandóan a gyermekeikkel. 

​Kossuth Zsuzsának ebből a szempontól könnyebb dolga volt, mint egy mai átlagos anyának. Kossuthéknál mindig volt nevelőnő, mégha cseléd is, valamint házi tanító, a jobb időkben franciakisasszony is.

A mai intenzív gyereknevelésről akkor még nem hallottak, valószínűleg fejcsóválva néznék, hogy ma mennyit és milyen módon foglalkozunk a gyermekeinkkel. Nem is volt az akkori anyákon az a teher, hogy a rossz nevelés egy életre elronthatja a gyermek jövőjét. Meg sem fordult a fejükben, hogy az anyán múlhat, hogy milyen személyiség válik a gyerekből, hogy milyen karriert fut be, hogy boldog lesz-e. Ezeket a kérdéseket általában istenre bízták. Az ő feladatuk a gyermekek fizikai ellátásának és taníttatásának megszervezése volt.

​Mindezek ellenére a Kossuth és később a Meszlényi család mindig is szerető, összetartó közeget adott a benne felnövekvő gyerekeknek, ezekre állandó példát adnak a szülők és gyerekek vagy testvérek közötti levélváltások. 

   “… Én magam úgy találom e szép faluban, mintha lelkemnek fele nem volna velem és ez az érzelem nem is csalódás, mert hiszen, ti kedveseim, tőlem távol vagytok. Ti vagytok azon szent menedékkör, hová, ha bennem a polgárnak reménye egészen kihal is, a férj, az atya szeretettel vonja meg magát. Alig várom, hogy dolgomat végezhetem és ismét láthassalak, ölelhesselek. Addig csak beszélek rólatok Luizával és Mamácskával, kiket naponként meglátogatok.

Csókollak titeket számtalanszor, szeressétek az apát, és te kedvesem, szerető Rudolfodat.”