"Az admirálisi uniformisomat kérem! … A revolver nem része az admirálisi egyenruhának."

"Horthy az admirálisi uniformisában volt; mindig azt viselte, amikor nácikkal találkozott, egy beszámoló szerint azért, mert a kesztyűviselet együtt járt ezzel az uniformissal, és így nem kellett kezet ráznia azokkal, akiket nem szeretett. Az uniformisához nem tartozott revolver." 

" ...arra azonban egészen pontosan emlékszem, hogy kiszállásom előtt kétszer is magamhoz vettem pisztolyomat, és megint kétszer vissza is tettem. Tudtam, hogy - eltérően Hitler tábornokaitól - nem motoznak meg fegyver után... azonban a bíráskodás joga magasabb Lényt illetett meg. Pisztolyom a vonatban maradt." 

"...kezet rázott Hitlerrel. Még meg is hajolt. Az üdvözlés rövid idejére így nem tűnt magasabbnak házigazdájánál..."

"...el kell érnie Hitlernél, hogy a magyar csapatokat hazahozzák az ukrán frontról. A hazát kell védeniük a kommunista horda ellen..."

"Horthynak találkoznia kell Hitlerrel, mint férfinak a férfival, és elő kell adnia Magyarország ügyét. Biztosítania kell a Führert, miszerint Magyarország a legőszintébben elhatározta, hogy megvédi a Kárpátokat. Ha Horthy így tesz, alighanem csakis és kizárólag ő vonhatja vissza a halott hadsereget, és viheti keresztül Kállay tervét, amely a Kárpátok saját erőből való megvédelmezésére vonatkozott. "

"...kérje meg Hitlert, hogy a magyar megszálló csapatok a Kárpátokba vonulhassanak vissza, mert ha a szovjet csapatok elérik a Kárpátokat, ott az egész magyar hadsereg védekezni fog."

"Ekkor kivágódott az ajtó, és a kormányzó lendületes léptekkel kirohant a teremből … Hitler szaladt utána, szinte nevetséges volt, ahogy a jóval kisebb embernek esélye sem volt a másik hosszú lépéseit beérni. 

— Herr kormányzó! Várjon! Nem fejeztük be!

Egy német tisztnek volt annyi lélekjelenléte, hogy Horthy elé állt..."

Felugrott a székből és kirohant a teremből. Ennek a jelenetnek a tanúi leírták, hogy amikor Horthy kirohant a teremből, vörös volt az arca, magában dörmögött és a szobájába vezető lépcső felé vette lépteit. Aztán azt látták, hogy Hitler, szintén dühösen és felindultan utána ro- hant, utolérte (Dörnberg báró zseniális módon feltartóztatta Horthyt), és kérlelni kezdte. De Horthy elhárította a kérlelést és bement a számára előkészített szobába.

Ezzel hirtelen felkeltem, és gyors léptekkel elértem az ajtót, hogy a kastély felsőbb emeletén rendelkezésemre bocsátott lakosztályba siessek. Hitler utánam futott.

"Mondat közben váltott magyarról németre, majd vissza..."

Horthy Miklós legalább ugyanolyan komfortosnak érezte a német nyelvet, mint a magyart, ha nem még otthonosabban használta azt. Ez szűrhető le egy fiatalkori emlékéből:

"Első estémet Budapesten a Nemzeti Színházban töltöttem. Az első sorban ültem, kifogástalan hallásom volt, mégis alig értettem valamit. Három éven át alig egy-két esetben hallottam magyar szót, nem csoda tehát, hogy időbe tellett, amíg édes anyanyelvem soká nélkülözött hangjaihoz ismét hozzászokhattam."

"A kormányzó csak hosszas rábeszélés után volt hajlandó megjelenni a közös ebéden. … szótlanul ettek, … Hitler visszafojtott indulattal piszkálta a zöldségeket a tányérján..."

"...Horthy némi gondolkodás után – és feltehetően kísérete kérlelésének hatására – elfogadott. Az ebéd nagyon feszült légkörben zajlott..."

Hitler idegesen piszkált zöldséges táljában. Beszélgetésre én sem éreztem különös kedvet, és a szép terem asztalánál velünk együtt ülő nyolc úr hangulata szintén hasonló volt. 

"A kormányzó természetellenesen feszes háttal ült, nem bírt Hitlerre nézni, inkább a textiltapéta bonyolult mintázatára szegezte a tekintetét."

"Hitler egy ideig magába roskadva, vizenyős tekintettel ült..."

"Szombathelyi a háború után azt írta, hogy a délutáni tárgyalás „a lehető legfagyosabb és legfeszültebb hangulatban folyt, amelyen Hitler teljesen magába roskadva, vizenyős tekintetével maga elé meredve ült.” "

"...parancsot adok a határon várakozó román, horvát és szlovák csapatoknak is."

"...a szomszédos államok is csatlakoznának a megszálláshoz. „Ilyen esetben Magyarország jövőjét sem biztosíthatná.” Hitlernek ezek a mondatai azt jelentették Szombathelyi vezérezredes számára, hogy bekövetkezik az ország kifosztása, az eddig megőrzött erők elvérzése, s nemcsak az 1938 óta visszaszerzett területek kerülnének veszélybe, hanem egy még tragikusabb „Trianon” következhetne be az ország számára, egyenesen állami létünk megszűnése."

"...a németek ragaszkodnak ahhoz, hogy a kormányzó ne mondjon le: ellenkező esetben a szlovákoknak, horvátoknak és románoknak szabad kezet adnak Magyarországgal szemben..."

"...az ország területén nem volt elég magyar haderő, hogy érdemben ellen tudjon állni..."

"...március 19-én hajnalban adott parancsok alapján a fegyveres ellenállás teljesen kilátástalan lett volna. A szétszórtan levő és az előzőekben jellemzett magyar csapatok összereje: 9 gyalogoshadosztály, 1 lovashadosztály, 2 páncéloshadosztály volt. Ezzel szemben a megszálló németek kereken 11 hadosztály erőben jöttek — közöttük motorizált alakulatok és kb. 4 páncéloshadosztály — és támogatásukra repülő erőket, valamint ejtőernyős csapatokat is készenlétbe helyeztek."

"Gondolkodom kell. Itt nem írok alá semmit." 

"Horthy azt válaszolta, hogy átgondolja a dolgot és visszavonult a szobájába."

"...mindkét oldalon próbálták meggyőzni a Führert és a kormányzót, hogy elutazás előtt még egyszer próbáljanak meg egyezségre jutni. Kínosan indult az újabb tanácskozás, most már kísérőkkel körbevéve. Mindenki dacosan hallgatott, mindkét fél azt hitte, a másik kérte a találkozót. Horthy összeszorított szájjal, felvetett fejjel várt. Nem fog megalázkodni. Hitler törte meg a csendet. " 

"Így került sor 20 óra 10 perckor Hitler és Horthy utolsó megbeszélésére. A kormányzó elbeszélése szerint egy darabig egyikük sem szólalt meg, mert mindketten azt hitték, hogy a másik fél szeretne közölni valamit. Ebből is látható, hogy erre az utolsó találkozóra a közbenjárók – Ribbentrop, Sztójay és Szombathelyi – unszolására került sor, s kezdetben mindkét államfő álláspontja és magatartása ugyanaz maradt. Végre megtört a jég, és Hitler közölte, hogy Magyarország igaz barátja és nem szeretné, ha a helyzet elmérgesedne. Hajlandó azonnal értesíteni Antonescut, hogy a magyar határon álló csapatait csoportosítsa át a keleti arcvonalra és ne avatkozzon be Magyarország megszállásába."

"Este hétkor még sehol sem volt a vonat. Mindig volt valami indok. Köd, majd légiriadó, műszaki ok. Horthy végletesen felháborodva és megcsömörlötten kivágtatott a lakosztályából, megállt az első német tiszt előtt, akit meglátott, és rákiáltott.

– Tekintsem magam fogolynak, hogy nem képesek a vonatomat előállítani?

Nem sejthette, hogy Hitler éppen ennek a lehetőségét tárgyalta meg vezérkarával a szomszédos teremben. "

"...újra kérte, hogy a vonatát hozzák vissza. Azt a választ kapta, hogy a légitámadás még mindig tart. A késlekedés oly sokáig tartott, hogy leüzent: fogolynak tartsa-e magát vagy sem?"

"A kastélyt elködösítették, majd jelentették, hogy bombatámadás megszakította a távbeszélő-vezetéket."

"...sikerült Hitlert nagy nehezen lebeszélnie Horthy letartóztatásáról. Úgy látszik, Ribbentropnál is ezt tette."

"Hitler ténylegesen eldöntötte, hogy letartóztatja, ha makacskodik."

"Mi az hogy közös megegyezés? … Ilyet nem írok alá."

"Volt egy pont, amellyel kapcsolatban Horthy a sarkára állt. … Ennek aláírását Horthy kereken elutasította. Azt mondta, hogy egész életében sohasem hazudott, és nem szándékszik most elkezdeni a hazudozást."

"Miközben az utazásra készülődtem, Ribbentrop még egyszer felkeresett, hogy bemutassa az úgynevezett „látogatásomról" szóló közlemény szövegét. Az állt benne, hogy a német csapatok bevonulása Magyarországra ,,kölcsönös megegyezés alapján" következett be. Felháborodva tiltakoztam ez ellen a hazugság ellen. … követeltem, hogy a beleegyezésemre vonatkozó hazug hivatkozást töröljék. Ribbentrop végül is beleegyezett..."