A Veesenmayer és Rahn közötti jelenet forrásai:

"Amint ezekről a különféle fejleményekről egymás után érkeztek a jelentések, Rahn és Veesenmayer egyre jobban úgy érezték, hogy játszmájuk nyerésre áll. Már látszott, hogy a Magyar Hadsereg az ő oldalukon áll. Nem fenyegette a németeket veszély a civil lakosság részéről, és mindketten azt hitték, hogy Horthy ingadozik, különösen azért, mert mindketten azt hitték, hogy Horthynak kellett jóváhagyni Vörös parancsát. Úgy érezték, hogy az idő nekik dolgozik, és biztonsággal Lakatosra hagyhatják a kezdeményezést a megígért tárgyalások megkezdésére."

"Akkor megkonzultálta az ügyet Veesenmayerrel, és a két férfi nyilván egyetértett abban, hogy reménytelen lenne a javaslatot Hitler elé terjeszteni. Azt is feltételezték, hogy Horthy felégette maga mögött a hidat a Proklamációval. Ezért Szálasit kellene Horthy helyébe tenni. De még mindig jó lenne, ha lehetséges lenne békés átmenet a „Panzerfaust" akció realizálása nélkül, és a Magyar Hadseregeket rá kell beszélni, hogy folytassák a harcot, vagy legalábbis ne forduljanak a németek ellen. Ennek a második és fontosabb célnak elérését megkönnyitené, ha kombinálni lehetne az elsővel."

"De miután Vörös parancsa ki lett adva, már semmi esélye sem volt annak, hogy a Magyar Hadsereg valaha is úgy cselekedjék, ahogyan azt Horthy akarta. Heszlényi készségesen elfogadta Vörös parancsát és éppen úgy harcolt tovább a szovjet csapatok ellen, mint ahogy azt korábban tette. Később nyíltan Szálasihoz csatlakozott."

"...az aknazár felszedését követeljük. Nem bír a követség így működni! Diplomáciai státuszunkat sértik ezzel!"

"Veesenmayer kijelentette, hogy addig nem hajlandó Lakatosékkal tárgyalni, amíg fogolynak érzi magát. ... Veesenmayer kifogásolta, hogy nem tud érintkezni a követségen kívül lakó személyzettel."

"...jobb nekünk, ha a hatalomváltás legitimnek tűnik. A kormányzó a saját akaratából mond le és nevezi ki Szálasit a maga helyébe."

“Maga a Szálasi-hadparancs viszont teljesen ellenkezett azzal, ami a németek koncepciója volt ...  a Horthy-proklamáció hamisítvány, illetve annak megelőlegezése, hogy Horthy átadta a hatalmat Szálasinak…”

"Nem mi megyünk hozzá, jöjjön ide ő!"

"Mintegy délután negyed hatkor felhívta a Német Követséget, és javasolta, hogy Rahn és Veesenmayer jöjjenek át a miniszterelnökségre ,,megvitatni a javaslatokat mindkét ország érdekében".

A németek, részben azért, mert csapdára gyanakodtak, de azért is, mert meg akarták mutatni a magyaroknak, hogy ki a „nagyobbik kutya", elutasították ezt az ajánlatot, noha a tárgyalások gondolatát elfogadták: javasolták, hogy ez a Német Követségen legyen lebonyolítva. A magyarok viszont féltek ettől, és ehhez csak azzal a kikötéssel járultak hozzá, hogy Lakatos kapjon menlevelet, hogy az úton oda és vissza mentes legyen a nyilaskeresztesek zaklatásától. A vita eltartott bizonyos ideig, de végül Veesenmayer átküldte a saját kocsiját Feine követségi titkárral és mellé egy másik kocsit is, kíséretül.2

“Október 15-én késő délután Lakatos magához kérette a német követet, Rahn nagykövettel együtt. Veesenmayer azonban - a nemzetközi szokások ellenére - erre nem volt hajlandó, „hanem azon óhajának adott kifejezést, hogy a miniszterelnök keresse fel őt a német követségen…"