"Ekkor kapta Kéri ezredes a hívást, hogy jelenjen meg a miniszterelnöknél."

A valóságban Kéri a belügyminiszterrel volt, ő hívta Kállayt, és együtt mentek a miniszterelnökségre. Azért hagytam ki ezt a részletet, mert nem akartam még egy olyan nevet betenni a történetbe, amivel később már nem találkozunk.

"...a belügyminiszter pedig felhívta Kállay miniszterelnököt, kérve őt, hogy azonnal fogadjon minket..."

"Hogy állnak a csapataink? Ki tudnánk fejteni lényeges ellenállást?"

"...az ellenállást is mérlegelik … a kellő előkészületeket elmulasztván a honvédség ellenállásával a németek ellen számolni aligha lehet és egy fegyveres ellenállás sikert nem hozhat."

a"...hadsereg nincs alárendelve a miniszterelnöknek."

"...a hadsereg, amely alkotmányosan nem volt alárendelve a miniszterelnöknek, nem biztos, hogy engedelmeskedett volna..."

"Két német katona jelent meg, mindenki azt várta, hogy az attasé követi őket, de nem így történt.

— Bethlen Istvánt keressük."

"A miniszterelnöki titkár szobájában állottam, amikor megjelent két német. Az egyik civilben, a másik egyenruhában, Kállayval akartak beszélni. Velük együtt én is bementem Kállay szobájába, ahol Bethlen István is tartózkodott. Az egyik német közölte Kállayval, hogy Bethlen Istvánt keresik, majd Bethlenhez fordulva felszólította őt, hogy azonnal kövesse őket a német követségre. Bethlen ránézett karórájára, majd nyugodt hangon válaszolta: „Most reggel fél 5 van, nekem nincs semmi megbeszélni valóm a német követ úrral, de ha a követ úr óhajt tőlem valamit, itt szívesen rendelkezésére állok." A német meghökkent, láthatólag ezt a választ nem várta. Pillanatig csend, majd fellendíti karját, „Heil Hitler"-rel elköszön és távoznak. Hárman maradtunk a szobában. Sem Kállay, sem Bethlen egyetlen szót sem szólt. Javaslatomra Bethlen a  miniszterelnökség alatt húzódó alagúton át a Várba menekült.

"Elégetni minden kompromittáló iratot!"

"Amint megérkeztem, azonnal égetni kezdtem páncélszekrényem tartalmát..."

"A különböző minisztériumoknak el kelletet égetniük a birtokukban lévő kompromittáló papírokat."

"— Szombathelyi vezérezredes úr a Turánról."

"...visszamentem a miniszterelnökségre. Itt hallottam, hogy megérkezett Szombathelyi intézkedése, mely szerint a bevonuló német csapatokkal szemben semmiféle ellenállás nem lehet, azokat barátságosan kell fogadni."

"Megérkezik Nádas ezredes, átnyújtja Kállaynak a sürgönyt, mely Szombathelyi aláírásával van ellátva. … A sürgöny szerint a németek nem ellenséges szándékkal jönnek és őket barátilag kell fogadni."

"...a német csapatok körbefogták Budapestet, elfoglalták a stratégiailag fontos hídfőállásokat, vasútállomásokat, rádióadókat."

"Közben hajnalodott. Amikor világos lett, német repülőgépek alacsonyan repültek Budapest felett, és ejtőernyősök ereszkedtek le, majd azonnal birtokukba vették a repülőtereket (amelyekről csak kevés gépet vittek el időben) és a Hitler-tervben szereplő többi stratégiai pontot. A földön szállított utolsó csapatok is simán eljutottak rendeltetési helyükre. Az előőrsök ellenőrizték a Tisza és a Dráva vonalát és őrizték a vidéki közlekedés to gócpontjait. A fő hadtest Budapest körül nagy gyűrűt alkotott és gyors koncentrikus mozgással közeledett a főváros központja fele. Reggel hat órakor a német előőrsök Budapest elővárosaiban voltak és egy-két órával később a hidak, a rádió, a rendőrkapitányság és a parancsban kijelölt más fontos középületek mind az ő kezükben voltak. Német őrség állt minden magyar kaszárnya, valamint tábor kijáratánál." 

"Mi az, hogy alszik? Hát keltsék fel!"

"Kállay a kormányzóval akar beszélni. „Alszik — válaszolta Csatay —, de itt van a Főnök." Szombathelyit értette ez alatt és a vonalba belépő Kállay már Szombathelyivel beszélt."

"...ő is szívesebben járt színházba, mulatóba, vadászatokra..."

“Nickyt, a fiatalabbik Horthy fiút mindnyájan jól ismertük … Öccsével ellentétben, Pistát ritkán lehetett korombeli lányok társaságában látni.”

“A két világháború között a társasági összejöveteleken, bálokon vagy sporteseményeken gyakori beszédtéma volt a kormányzó, Horthy Miklós kisebbik fiának bohém élete, a női nem iránti nagyfokú vonzódása. Tudni vélték például, hogy ifj. Horthy Miklós azért vette feleségül Károlyi Imre lányát, Consuelót, mert a kisasszony már gyermeket várt tőle.  … 

Korán elkezdett sportolni: versenyszerűen teniszezett, motorozott, lovaspólózott, hogy csak a legfontosabbakat említsük."

"...legszívesebben visszamenne Brazíliába! … De ott már nem szívesen látják a magyarokat!"

“Horthynak volt még egy fia, az ifjabb Horthy Miklós, aki nemrég tért vissza Brazíliából, ahol nagykövet volt, amíg meg nem szakadtak a diplomáciai kapcsolatok Magyarország és Brazília között. Közismert németellenes beállítottságú volt, és jó kapcsolatai voltak a magyarországi baloldallal, ami alkalmassá tette, hogy két évvel később értékes szolgálatot teljesítsen. Sohasem gondolta senki (és ő magáról sem gondolta), hogy jelölhető lenne magas politikai pozícióra. Senki sem javasolta, hogy a bátyja helyébe lépjen. “

"Októberben Nicky sógorom megjött Brazíliából. Miklóspapa kiment érte az állomásra. Érkezése megint mindannyiunkat felkavart, mert természetesen sok mindent el kellett neki mondani. ... Érdekesen mesélt Brazíliáról, ahol németellenes volt a légkör, bennünket németbarátnak elkönyvelve, Nicky helyzete magyar követként - aki méghozza maga is náciellenes volt - mind nehezebbé vált. Így munkáját teljesen személyes felelősségére kellett végeznie, mert a mi külügyünkkel is jóformán megszakadt a kapcsolata. Nicky szavaival: “… Egy szép napon megjelent követségünkön egy Magyarországról kiküldött tiszt, rádióadó-vevő készülékkel, és azon utasítással, hogy helyezzem el a követségen, ahonnan ellenséges hajók mozgását figyelheti, amit majd az otthoniak tudomására hoz. Butát tettetve kérdeztem, mi előnye lehet Magyarországnak ebből. »Ah, az nem nekünk, hanem a németeknek kell« -volt a válasza. Dühösen rákiáltottam: »A követség és a magyarok hírnevét nem hagyom rontani, menjen innét, ezt a nagy készüléket hagyja itt, magát pedig a követségen többé nem akarom látni.« A rádiókészüléket egy órával később kocsimba tettem, és személyesen a Riót körülvevő őserdő egyik szakadékába dobtam.”