Utassy missziójának története:

"Kistelekig mentünk a segédtisztemmel a HM kocsiján. Onnan aztán gyalog. Fehér zászlóval. Talán egy kilométerre a magyar arcvonaltól két géppisztolyos szovjet katona tartóztatott fel bennünket. Be a zászlóalj parancsnokához. Onnan az ezredparancsnokhoz. Annak a segédtisztjével pedig Szegedre, a MÁV épületébe, ott székelt egy magasabb parancsnokság. Slemin altábornagy volt ott. Onnan vittek Deszkre. Egy iskolaépületben zajlott aztán a tárgyalás. Már az is kellemetlen volt, hogy nem volt nálam semmiféle megbízólevél. A diplomáciai útlevéllel identifikáltam magamat."

"Bevezetőben főleg azt mondtam el, hogy szeretnénk Magyarországot megóvni a pusztulástól. Szóval, hogy ne legyen hadszíntér az ország. Úgyis éppen elég pusztult már el addig is. Igyekeztem hangsúlyozni, hogy a magyar hadsereg gyenge, nincs felszerelése, belefáradt a háborúba. És hogy a németek kézben tartanak minden fontosabb pontot. A marsall arról beszélt, hogy nekünk le kellene rohannunk a németek repülőtereit, megsemmisíteni a repülőgépeket, benzintartályokat stb. És hogy ismertessem a magyar, meg a német csapatok elhelyezkedését. A magyar egységekről Vörös János adott némi tájékoztatást, ezt elmondtam, a németekről semmit sem mondhattam. Amúgyis: Malinovszkij sokkal tájékozottabb volt nálam. A térképet kiterítette az asztalra, abba bele voltak rajzolva a magyar és a német erők, sok helyen még a parancsnok neve is."

"Volt az egész tárgyalásnak egy-két olyan pillanata, amikor már közel volt hozzá, hogy elfussa a méreg, de végül is kézfogással búcsúzott, azzal, hogy október 16-án reggel 8-ig jöjjön át egy megfelelő tájékozottsággal és felhatalmazással rendelkező tiszt. Október 14-én indultam vissza és már délelőtt Budán voltam. A kormányzónál tettem jelentést."

"Sajnos Utassy Loránd ezredes, akit e célra október 13-án leküldték Szegedre, tökéletesen tájékozatlan volt s így a tárgyalások nem vezethettek eredményre."

"Gruber elvtárs! Utassy ezredest ön mikor ismerte meg? 1944. oktober 13-án. Akkor találkoztam vele először és utoljára.

Hol?

Deszken, Szegedtől néhány kilométerre. Ahol tárgyalás folyt Malinovszkij marsall és Utassy között. Én voltam közöttük a tolmács."

"Október 12-én kaptam parancsot, hogy jelentkezzem a marsall törzskaránál. Jelentkeztem nála és már vele utaztunk Deszkre. Útközben tudtam meg, hogy mi lesz a dolgom. Jön egy magyar vezérkari tiszt, tolmácsolnom kell a bizalmas tárgyaláson, ahol Magyarország átállásáról lesz szó. Az átállás részleteiről."

"Igen, az utolsó pillanatban közölték, hogy Utassy Loránd ezredes jön, aki valamilyen hadifogoly-irodának, vagyis hadifogoly-ügyekkel foglalkozó irodának volt a vezetője. Ez bizonyos meglepetést keltett, mert olyan vezérkari tisztet kellett volna küldeni, aki teliesen tájékozott a hadműveletekről és pontos felvilágosítást tud adni a gyakorlati tennivalókról, amelyekkel a szovjet hadsereg támogathatja az átállást."

"Hogyan zajlott le a tárgyalás?

-Éjjel érkeztünk Deszkre. Ma már bizonyára nem ismerném meg azt a házat, ahol gyertyafény mellett folyt le a találkozás. Utassy kíséretében egy tiszt volt, talán százados. . .

- A nevére.

- Nem emlékszem rá, ők voltak ott ketten és Malinovszkij marsall, meg én, a tolmács.

- Tehát négyen.

Négyen, igen. A marsall nem mutatta ki, hogy ő másféle beosztású tisztet várt, úgy beszélt Utassyval, mintha megfelelő partner lenne. De Utassy elég hamar megmondta, hogy ő tulajdonképpen nem tud semmi konkrétumot, nincs semmiféle felhatalmazása, azt a parancsot kapta, hogy parlamenterként jöjjön ide és vegye át a marsalltól az átállási feltételeket.

- Tudott Utassy a Faragho-delegációról?

- Nem tudom, de arról biztosan sejtelme sem volt, hogy a moszkvai tárgyalásokon lefixálták a fegyverszünetet, csupán a végrehajtás van hátra. Meglepte a marsall felszólítása, hogy ismertesse a csapatok elhelyezését. Ő csak Horthy személyes kérését tudta átadni, hogy a szovjet csapatok ne Magyarorszag területén vonuljanak előre a németek ellen, hanem északabbra és délebbre, szóval Szlovákián és Horvátországon át…"

"Mit szólt ehhez a marsall?

- Nyugodt hangon felvilágosította: a szovjet hadsereg kizárólag azért lépett magyar területre, mert a németekkel szövetséges magyar haderő folytatja az ellenállást, és a szovjet hadsereg az ellenség üldözése közben lépett magyar területre, de nincsen semmiféle hódító szándéka, nem kíván területeket elfoglalni. Elmagyarázta: az lett volna a teendő, hogy a magyar csapatok visszavonásával foghíjassá tegyék a frontvonalat. A magyar csapatokat vissza kellett volna vonni Budapest alá, hogy a németek ne tehessenek kárt a fővárosban. Aztán meg kellett volna semmisíteni a németek üzemanyagraktárait, lerohanni egyes fontos objektumokat, német helyőrségeket. .. Utassy azt felelte, hogy szerinte a magyar erők elégtelenek az ilyen feladatok végrehajtására és különben is: a németek bizalmatlansága megnehezíti a cselekvésüket. Végül is a marsall kijelentette: hajlandó 48 óra hosszat várni, Utassy menjen vissza, jelentse a helyzetet Horthynak és 48 órán belül küldjön választ. Márminthogy Horthy válaszoljon. Utassy láthatólag elég fonák helyzetbe került, mert nem számított arra, hogy itt konkrét elhatározásokig kell jutni. Zavarban volt."

"A szovjet vezérkar kérése volt, hogy a 2. ukrán front főhadiszállására küldjenek egy magyar vezérkari tisztet, akivel a két hadsereg közötti együttműködést és az átállás katonai részleteit megbeszélhetik. Erre a feladatra hosszú késlekedés után Utassy Loránd ezredest, a HM hadifogoly osztályának vezetőjét jelölték ki, aki október 13-án este érkezett meg a főhadiszállásra. A küldetése igen sikertelen volt, egyrészről az oroszokat felbőszítette, hogy a 3. magyar hadsereg váratlan támadást indított ellenük, mivel a parancsnok, Heszlényi vezérezredes nem volt tájékoztatva a fegyverszünetről, másrészről Utassyt sem tájékoztatták megfelelően, így a katonai együttműködésről információk hiányában nem tudott tárgyalni."

"...a küldött későn indult el Szegedre. Most kiderült, úgy indult el, hogy félreértette küldetésének a célját. Úgy tűnik, hogy ez nem Utassy ezredes hibája volt, noha valószínűleg nem értett egyet a küldetésével. A félreértés valószinűleg annak a laza szóhasználatnak tulajdonítható, amellyel Faragho élt az üzenet átadásakor. Utassy abban a hiszemben indult útnak, hogy megkapja a szovjetektől a fegyverszüneti feltételeket. Úgy képzelte, hogy a küldetése csupán informatív, nem hatalmazták fel semmiféle egyezmény megkötésére, nem kap és nem is ad át semmifajta rendelkezést. Nem is kapott semmifajta információt a német és magyar erők elhelyezkedéséről. Másrészt Malinovszkij marsall feltételezte, hogy az adott körülmények között az előzetes fegyverszüneti feltételekről minden tárgyalás befejeződött, amikor Horthy elfogadta azokat. Arra számított, hogy Utassy részletes tájékoztatást hoz magával a német és magyar erőkről, és arra is számított, hogy Budára továbbítja az ő rendelkezéseit, amelyeknek azonnal engedelmeskedni kell."

"Így amikor Utassy Szegedre ért, Malinovszkij a német és magyar csapatok felől kezdett kérdezősködni. Utassy nem tudott információt adni (Utassy kísérője a bíróság előtt azt vallotta, hogy Malinovszkij többet tudott, mint ő). Ezután Malinovszkij kiadta rendelkezéseit, amik nyersek és radikálisak voltak. Az Első és Második Hadseregnek meg kell magát adnia a szovjeteknek. A pécsi hadtestnek meg kell magát adnia a jugoszlávoknak. A Harmadik Hadsereg forduljon meg és menjen Budapestre. Ha időben érkezik, hogy meg tudja tisztítani és tartani tudja a fővárost, az oroszok nem vonulnak be oda.

Utassy azt válaszolta, hogy nem tudja továbbítani ezeket a rendelkezéseket és semmi más rendelkezést sem. Ismét a „fegyverszüneti feltételeket" kérte, amit Malinovszkij a „legkategorikusabban elutasított"."

"A száraz-szikár, halkszavú Utassy Loránd, egykori vezérkari ezredes..."