12:19

Olaszország hadbalépéséről és az azt megelőző taktikázásról jó összefoglalót ad a Wikipedia:

"1914 szeptemberében Olaszország gyorsan kezdett távolodni a központi hatalmaktól és tárgyalásokba bocsátkozott az antanttal a háborúba való belépés feltételeiről. A szentpétervári tárgyalások azonban kudarcba fulladtak, mert az olaszok a Szerbiának ítélt Dalmáciát követelték, melynek odaítélésére a szerbeketképviselő Oroszország nem volt hajlandó. A tárgyalások megszakadtak, majd Londonban folytatódtak. Németország érzékelte az olasz szövetséges elfordulását és több diplomáciai akciót indított megtartására. Először a Monarchiát kísérelte meg rávenni területi engedményekre, majd Olaszországot győzködte.

A Monarchia galíciai veresége megnövelte az olasz állam étvágyát, már a semlegessége fejében is területek átadását követelte. A Monarchia e megoldásra semmiképp nem volt rávehető, mivel a dualista állam politikusai az oroszok elleni téli támadás sikerében bíztak. A támadás kudarca után márciusban a Monarchia megkereste Olaszországot és semlegessége fejében felajánlotta számára Dél-Tirolt és néhány települést az Isonzó vidékén, azzal a kikötéssel, hogy a területek átadását a háború vége után ejtik meg. Ezt Olaszország elutasította.

Olaszország antanthoz való csatlakozását végül furcsa módon a Központi hatalmak sikerei hozták el. A németek és a támadásoknak köszönhetően Oroszország engedékenyebbé vált az olaszokat illető területek kérdésében. Áprilisban az antant partra szállt a Dardanelláknál, Olaszország pedig a központi hatalmak gyors összeroppanására számítva egyezséget keresett az antanttal. Megkötötték a londoni egyezményt, amelyben az olaszok vállalták, hogy egy hónapon belül hadba lépnek a Monarchia ellen. A Monarchia az utolsó utáni pillanatban (május 9.) még egy – a korábbinál jóval csábítóbb – ígérettel fordult Olaszországhoz, de az addigra már elkötelezte magát az antant oldalán. Május 23-án Olaszország hadat üzent az Osztrák–Magyar Monarchiának."

A zsidóság helyzete és szerepe az első világháborúban - ahogy az öreg Winkler is kifejti a regényben - nem volt egyszerűen átlátható és megítélhető.

"Az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében szolgáló mindegy 300 ezer és a németeknél harcoló 90 ezer zsidó katona valószínűleg nem igazán számolt azzal, hogy a másik oldalon is zsidó hittársaikkal találják szemben magukat. Az Orosz Birodalom oldalán ugyanis nagyjából 650 ezer zsidó harcolt, és összesen egymillió fölött lehetett a zsidók száma az antant hadseregiben. A briteknél 41 ezer, míg az 1917-ben hadba lépő Egyesült Államok hadseregében több mint 200 ezer zsidó teljesített szolgálatot."