1848. szeptember 16-án Kossuthot megválasztották az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökének. Innentől kezdve ténylegesen Kossuth irányította az országot. Természetesen körbevették őt miniszterei, politikustársai és a katonai vezetők, de a végső hatalom az ő kezében összpontosult. Valószínűleg Kossuth számosabb területen és több tehetséget látott magában, mint az őt körbevevő politikusok láttak benne, így Kossuth több döntést hozott meg a saját feje után menve, mint azt társai jónak látták. Sokan, sok mindenért kritizálták. Azok, akik ők magát nem akarták túlzottan bántani, találtak maguknak bűnbakokat a Kossuth körüli női családtagok személyében.

​Tény, hogy miután Debrecenbe menekültek Kossuthék és az országgyűlés, Kossuth szoros fizikai közelségben élt feleségével, édesanyjával és húgaival, így természetesen aránylag sok időt töltöttek együtt. A Kossuth asszonyok mind erős személyiségek voltak, határozott véleménnyel a világról és a többi emberről. Szinte biztos, hogy nem rejtették véka alá az elképzelésüket Lajos előtt sem, akár politikáról, akár személyi ügyekről volt szó.

​Amikor Lajos mikromanagement döntéseket hozott kinevezésekről az alatta lévő vezetők feje felett átnyúlva, a sértett felek így reagáltak:

Nehéz ma megítélni, hogy ténylegesen mekkora befolyással bírt akármelyik nőrokon Kossuthra, azt azonban tudjuk, hogy nővérei hiába kuncsorogtak férjeiknek pozíció után bátyjuknál, egyikük sem kapott. Mégis, Zsuzsa kinevezése tábori főápolónővé a szokásosnál is nagyobb érzelmeket kavart. Az alábbi idézet Görgei visszaemlékezéseiből származik. Klapka hadügyminisztert támadja, amiért nem állt ellen Zsuzsa kinevezésének. A részletből látható, hogy Görgei alapproblémája Kossuth túlzott egyeduralma, mert Zsuzsa kinevezésében a hadügyminisztérium függetlenségének csorbítását látta.

    “A szépnemnek a betegápolásra való képességét ugyan még senki sem vonta kétségbe, de beteget ápolni, meg egy országnak, nevezetesen pedig egy hadseregnek háborúban “betegápolási összes ügyét” szervezni és kormányozni mégiscsak különböző két dolog. Ez nem lehetett titok Klapka tábornok előtt, de hiányzott benne, a mint már jeleztem, az a kellő erkölcsi erő, melylyel egy hölgy közigazgatási kíváncsiságának, a mely semmikép sem volt helyén, a szépnem irányába tartozó tisztelettel ugyan, de férfias szilárdsággal ellentállhatott volna.

Ennek következtében, a hadügyi minisztérium most kevés napok alatt többet veszített önállóságából, mint elébb Mészáros tábornok alatt hónapokon át. Igazán menthetetlen mulasztás lett volna azt tovább is oly kezekre bízni, melyek éppenséggel tárt kaput tártak a kormányzó és mindkét nembeli környezete azon feltűnő szenvedélyének, melylyel a legfontosabb hadügyi dolgokba épp annyi értetlenséggel, mint magas fokú önbizalommal szerettek belékontárkodni. “

    Görgeiről tudjuk, hogy Kossuth Lajossal való vitáját és ellenszenvét kiterjesztette Zsuzsára is, tulajdonképpen anélkül, hogy Zsuzsát ismerte volna. Egyet nem értését a főápolónői kinevezéssel azzal is kimutatta, hogy Zsuzsát  csak tábori dajkaként emlegette.

​    Az alábbi idézet bemutatja az akkori közvélekedést a Kossuthot körülvevő nőrokonokról, de egyben egy kiegyensúlyozottabb véleményt mutat, ami valószínűleg közel állt a valósághoz: 

    “Egyik a másik után állt fel, hogy elmarasztalja a gyengeségéért és célozgasson a Kossuthot körülvevő “női kamarillára” a “szoknyák uralmára”. A valóságban Kossuth felesége és Zsuzsanna húga volt, akikre a vádaskodók utaltak, és akik meglehetősen ártatlanok voltak … De el kell ismerni, hogy Kossuthné tüzelt Görgei ellen.”