10:28

Mielőtt megírtam a jelenetet, ahol Richterék egy gazdag belvárosi nagypolgárhoz mennek vendégségbe, utánanéztem az akkori nagypolgári lakásoknak és gazdáiknak. Az alábbi leírás adta a jelenet helyszínét.

"Az Andrássy úti Krausz- és Wahrmann-paloták első emeleti lakásai a nagypolgári lakosztályokra jellemző funkcionális elrendezéssel jöttek létre, bennük elkülönültek a reprezentáció és a magánélet terei. A Wahrmann lakás hatalmas saroktermében egykor bálokat is rendeztek. A fogadóterek faragott kandallója, a mennyezet kazettás faburkolata, a gazdag gipsz stukkók a tulajdonosi lakrészek jellegzetes kellékei közé tartoztak. A Buda-környéki keserűvízforrások palackozásából vagyont szerző Saxlehner András Andrássy út 3. alatti palotájában Róth Miksa készítette az ebédlő üvegablakait, a kapualjat Lotz Károly gyógyfürdőzést dicsőítő freskói díszítik, s a bejárati ajtón a tulajdonos monogramja látható. Saxlehner lakása a cselédszobát nem számítva tízszobás volt, a reprezentatív szférához tartozott a zeneterem, az olvasóterem, a szalon és az úriszoba, a magán- szféra tereit a hálók, a gyerekszoba, a budoár és a dolgozószoba alkották."

A férfiak beszélgetésinek témáit az alábbi forrásokból választottam. 

A munkás szerveződés veszélyeiről:

"Ugrásszerűen megnőtt a szakszervezeti taglétszám, a legnagyobb növekedés 1903-ban volt, amikor 25868 fő lépett be a szakszervezetekbe. A szakszervezetek erejét jelezte, hogy 1904-ben a Szaktanácsnak bejelentett 325 sztrájk, melyekben 31472 munkás vett részt, háromnegyede a munkások teljes vagy részleges győzelmével fejeződött be. Ezidőben már nem lehetett a hatóságoknak a sztrájkolókat karhatalommal a munka felvételére kényszeríteni. A sztrájk jogát még nem ismerte el, de már tudomásul vette a hatalom."

A kivándorlásról:

"1871 és 1913 között a tengeri kikötőkben a Magyar Korona országaiból érkező 2 038 383 kivándorlót jegyeztek fel..."

A vegyészeti gyárakban dolgozó munkások munkaidejéről:

Ebben a fejezetben csak olyannal dicsekszik Richter Gedeon, ami a valóságban is igaz volt. Tényleg kötött szerződést a milánói Hotz céggel.

"Az exporttevékenységet személyes küföldi kapcsolatainak felhasználásával már korán megkezdte. Az első képviseleti szerződés 1908-ban született a milánói Hotz céggel a Richter-termékek Olaszországban való egyedárusítására. Max Hotz, a svájci származású gyógyszerész és kiváló üzletember Richter Gedeont élete végéig támogatta."

Az orosz piaci betörés nehezségei sem légből kapottak.  Bosznia annektálásával a politika megnehezítette az arrafelé exportálni kívánó vállalkozók sorsát, és ezzel a ténnyel Gedeon is küzdött.

"Október 5-én proklamálta Ferenc József az annexiót, anélkül, hogy az oroszokat a bejelentés dátumáról előre értesítették volna. Szerbia hevesen tiltakozott, hiszen maga is vágyott e területekre. Háború kitörése fenyegetett. Csapatokat kellett küldeni a déli határra. Németország természetesen a Monarchia oldalára állt, s így Oroszország beletörődött a változásba, a harcias Szerbiát is visszafogta. A háború ezúttal elmaradt, a feszültség azonban megmaradt."

"A nyugat-európai piacok mellett Richter Gedeon már a kezdet kezdetén megpróbált betörni az elmaradottabb országok piacaira, így pl. Oroszországba, azonban ott a politikai események miatt nem vethette meg a lábát."

A német konkurrenciával vívott árharc is valós volt.