"Ők lesznek az egyik legfontosabb egység egy átállásnál."

"Sajnos, a rendelkezésre álló csapatok rendkívül korlátozottak voltak. Az egyetlen figyelembe vehető reguláris egység a közelben a 9/11. volt, amely ekkor Fóton állomásozott, néhány mérföldnyire északra Pesttől. Ez a zászlóalj harci készültségben állt és teljesen fel volt fegyverezve: a puskákon kívül 27 géppuska, 12 automata puska, 2t tankelhárító ágyú és 4 könnyű aknavető állott rendelkezésére."

"Sose feledjék honvédesküjüket! A kormányzóhoz való lojalitásra esküdtek, nem egy idegen hatalomra!"

"Információk „a szeptember 29-i karhatalmi helyzetről és a belpolitikai képről'

IX. 29-én 14 h-kor Bakay megjelent Fóton a 9/II. zlj.-nal és a tisztikart összehívta, az alábbi tájékoztatást adta:

Parancs: IX. 30-án - újabb parancs bevárása nélkül - 16 h-tól együtt tartás. Lehet, hogy neki (Bakay] már nem lesz alkalma írásbeli parancsot kiadnia, ezért személyesen jött el az urakat tájékoztatni. A helyzet az, hogy az úgynevezett jobboldal, egy idegen hatalom biztatására, erősen mozgolódik. Hozzátette, hogy a baloldal is, de ez kisebb jelentőségű. Reméli, hogy a tisztikar tisztában van kötelességével és honvédesküjéhez rendületlenül ragaszkodik. A legénység csak közvetlenül a gépkocsikra szállítás előtt tájékoztatandó, akkor azonban nyíltan fel kell tárni előtte a helyzetet. Beszédét azzal fejezte be, hogy ha az urak közül valakinek más véleménye van, akkor (és itt a zlj. parancsnok felé fordult) azt alezredes úr azonnal lője keresztül. Ezután valamennyi tiszttel kezet fogott."

"A hajnali órán az Andrássy laktanya hátsó kapujánál szokatlan tumultusba futottak a trágyás szekerek. Egy teljes rohamszakasz az I. huszárosztályból kisebb csoportokban lépett be a laktanya udvarára."

“Az I. önálló huszárosztály törzse, a rohamszakasz és a 2. század 1944. szeptember végén teljes titokban vonult Ócsáról Budapestre, a későbbiek során a teljes pótkeret is ide települt. Az egység először az Andrássy laktanyába szállásolt be, ahová a hátsó trágyás kapun kellett észrevétlenül bevonulnia. Október elejétől az egység járőrözési feladatokat kapott azzal a megjegyzéssel, hogy ha bárhol csoportosulásokat látni, akkor azokat szét kell zavarni.”

"1. Ócsán elhelyezett huszár századot sürgősen feltöltöttek úgy, hogy kb. megkétszereződött. A szd. parancsot kapott, hogy IX. 30-ára virradó hajnalban a Királyi Várba beérkezzék. Elhelyezés a lovardába. (A szd. adatai ismeretlenek, pk. rossz, megállapítások bevezetve. Nyilvántartási száma 17.)"

"Estére mind Veesenmayer, mind Szálasi asztalán különböző jelentések feküdtek ugyanazokról az eseményekről."

"1944. szeptember utolsó napjaiban Szálasi naponként kapott pontos, kimerítő jelentést a karhatalmi helyzetről. (A forrást a Napló még fedőnévvel sem jelöli, valószínűleg Hardy , a folyamőrség parancsnoka , illetve Bakay, a budapesti hadtestparancsnok közvetlen  környezetének valamelyik magas rangú tisztje szolgáltatta az adatokat.)"

“Dettre Gyula, aki az egység egyik századának parancsnoka volt, megdöbbent és kétségbeesett. Sokatmondó, hogy Fót szeptember közepétől titkos szélsőjobboldali tárgyalások színhelye is volt, amit a 9/II. zászlóalj katonái biztosítottak – ez arra utal, hogy a zászlóalj parancsnoka, Mészáros István alezredes már ekkor is titkos nyilas szimpatizáns lehetett (a nyilas hatalomátvétel után Szálasi testőrségének vezetője lett). Ferber Viktor, a gróf Károlyi-uradalom intézője biztosította a helyszínt...”

Vélemények Budapest védelméről:

"Ezek a csapatok messze nem voltak elég erősek ahhoz, hogy teljes katonai védelmet biztosítsanak a Várnak vagy a Várhegynek. Ez is azt mutatja, milyen komoly hibát követett el Horthy, amikor nem ment Erdélybe, ahol teljes védelmet élvezhetett volna. De nemcsak hogy nem sikerült kellő számú és jól felszerelt erőt koncentrálnia Budapestre és a város köré, de a csapatok fővárosba hívásával a németek és a nyilasok gyanúját is felébresztette."

“Horthy viszonylag sokat tett annak érdekében, hogy a tervezett kiugráshoz komolyabb magyar katonai erőt vonjon össze Budapesten – miközben ezeknek a németekkel szembeni esetleges bevetésére semmilyen intézkedést nem adott ki, feltehetően azért, mert csak védekezésben gondolkodott”

"A jég azonban megtört: a német katonaság minden nappal egyre többet vesztett korábbi erejéből és félelmetességéből, a magyarországi német hadsereg nap mint nap zsugorodott, a zsidók deportálása leállt, s noha az országban a németek még mindig bármit el tudtak érni, Budapest mégis olyan benyomást keltett, mint egy erőd a megszállt területen."

"A garázsban mindent elrendeztek, hogy az utcán ne keltsenek feltűnést. Először a cseresznyepiros 220-as Steyer túraautó indult el, benne Faragho, Szent-Iványi és Kudar, rá egy órára gördült ki Ily kis Wandererje Telekivel és Zichyvel, egy megbízható csendőr volt a sofőrjük."

"A delegáció a hivatali idő végeztével, vagyis 2-kor indult, mert akkor volt a legkevésbé feltűnő, hogy készülnek valahova. Kettőkor szoktam tudniillik hazavinni őket a lakásukra. És úgy emlékszem, hogy a Nyerges százados ült be az én kocsimba.

- Ez melyik kocsi volt?

- Az özvegy Horthy Istvánné Wanderer kocsija. És elmentem. .. igen, tudom már: a Paulay Ede utca és a Nagymező utca sarkára, ott volt valami garázs, oda. A garázs előtt volt a nagy kocsi.

- Az kié volt?

- Az a Faragho tábornoké volt. A csendőrségi főfelügyelőségé, ami a Dalszínház utca 2-ben volt.

Szóval a Nagymező utca sarkán állt a Faragho kocsija. Az egy nagy, 220-as Steer kocsi volt, cseresznyepiros, hatüléses. X-012 volt a rendszáma. Na most oda a kocsihoz lejöttek a fegyverszüneti tárgyaló bizottság tagjai és beültek. Nyerges százados vezette innen a kis kocsit, a Wanderert, én pedig a nagyot, a Steyert. Körülbelül 4 óra lehetett, amikor leértem Gácsra

-Sok csomag volt?

- Mind a két csomagtér tele volt, de már két vagy három nagy bőrönd előre lett víve Gácsra, azt én vittem, de nem tudtam, hogy az ő csomagjuk, csak megkaptam a parancsot, hogy Forgách gróffal és a csomagokkal menjek el."

"A fegyverszüneti küldöttség szeptember 28-án elindult Budapestről. Hogy félrevezessük a német és nyilas ügynököket, s egyútal barátainkat is, vadásztársaságként, sportemberekként indultunk útnak. Sportruházatot viseltünk és vadászpuskákat vittünk magunkkal. S hogy még kevésbé tűnjön föl elutazásunk, külön-külön indultunk el."

"A főúton felállított egyik ellenőrző pontnál kiszállították Zichyt és Telekit."

"Hivatalosan „szarvasbőgésre" mentek. Útközben többször igazoltatták őket, de minden simán ment. Többféle papírral voltak felszerelve. Feltűnés nélkül értek Gácsra. Teleki Géza és Zichy érkezett meg elsőnek, kocsijukat egy Siket nevű csendőrszakaszvezető vezette."

"A Losonc felőli kastélykapu nyitva állt."

"És Gácson? 

Ott kérem szépen már vártak minket. Kinyitották a Losonc felőli kaput, a kastélykaput, behajtottunk."

"A gácsi várárok mély volt és meredek, az alján patak csörgedezett. Az az előnye viszont megvolt, hogy a szlovák határőrség nem látott rá, és a másik oldala már Szlovákiába ért."

"Vacsora után körülbelül 22 órakor, a sötétséget kihasználva, Zichy Ladomér, Forgách Antal és Nyerges Pál csendőrszázados — akit Kudar Lajos osztott be a feladatra — átvezette a küldöttség tagjait a határon. Az átmenetei egy olyan ponton történt, amely épp kiesett a szlovák határőrség látószögéből. A szovjet parancsnokság ugyanis teljesen titokban akarta tartani a dolgot és a szlovákoknak sem volt szabad tudniuk semmit."

"Este, vacsora után mentünk el ehhez a bizonyos árokhoz (értsd: a gácsi kastélyudvart Szlovákiától elválasztó árokhoz)..."

"A küldöttség tagjai Gácsról gyalog keltek át a patakon, amely a helyi határt képezte Magyarország és Szlovákia között."

"Közel ötven ember állt sorban az árok aljától a tetejéig. Beléjük kapaszkodva, kézről kézre haladva másztak fel a túloldalra."

"A határ túlsó felén már a partizánok egy kis csoportja várta az érkezőket. Kézről-kézre adták őket. Egy meredek emelkedőn, mindenféle akadályokat leküzdve érkeztek az autókhoz, amelyek fedett helyen álltak. A partizáncsoportot Vladimir Zlattner partizánfőhadnagy 44 és egy szovjet tiszt vezette. A két tiszt kísérte azután, külön-külön kocsival a magyar küldötteket a 45 kilométer távolságra fekvő Zólyomba."

"...az árok másik oldalán állt egy csoport, mintegy ötven partizán, a lejtőn felfelé egyik kézből a másikba adták a delegáció tagjait, akik a sötétben nem tudtak volna egyedül fölkapaszkodni. Fönt voltak az autók."

"Egy eldugott kis villában a két partizánvezér szobáit kapták meg addig, amíg el nem tudnak indulni Moszkvába."

"Zólyomban Faraghóékat Makarov alezredes üdvözölte. A magyar delegáció tagjait Zichy mutatta be a szovjet tiszteknek. A bizottságot egy eldugott villában helyezték el. Két szobában rendezkedtek be. Az egyikben — ez Makarov szobája volt — Faragho és Szent Iványi aludt, a másikban Teleki és Zichy. Mindannyian a szovjet főhadiszállás vendégei voltak."

"Egy hajtásban egész Zólyomig mentünk, ott Makarov alezredes fogadott, a Makarov és Voljanszkij szobáját kapta meg a Faragho és a Szent-Iványi, két másik tisztnek a szobáját Teleki Géza, meg én..."