"A parton makulátlan fehér ruhás férfiak gyűltek csoportokba, sötétkék zakóikat régen levetették​​, a háború egy apró foltot sem hagyott rajtuk. Nadrágjuk éle és cipőik világos talpa is kifogástalan volt."

Nincs forrásom arról, hogy Nicky és Szent-Iványi részt vettek a balatonfüredi vitorlásversenyen 1944-ben, de akár ott is lehettek volna, az ő közegük volt. Kettejük beszélgetését olyan közegbe akartam helyezni, amely bemutatja a magyar úri körök életét a világháború negyedik évében.

"Megélénkült az északkeleti szél, kiváló rajtot ígérve, amikor a hangosbemondó megreccsent. … — Zavarórepülés miatt a verseny kezdetét elhalasztjuk! Ismétlem, a verseny kezdetét elhalasztjuk! … Az új kezdés tizenegy óra tizenöt perckor várható!

"Ragyogó napsütés, frissülő északkeleti szél fogadta a rajthoz érkező versenyzőket, azonban a 8 órára kitűzött rajtolást a verseny intézősége, a közbejött zavarórepülés miatt (ugyancsak tanácsi határozat alapján) kénytelen volt elhalasztani úgy, hogy végre 11 óra 15 perckor dördült el a rajtlövés."

"Végül is erre a rövidített pályaversenyre így is lesz idő. A Kék Szalag számára tényleg nagyon bizonytalan lett volna a helyzet. — A háborúra való tekintettel a tókerülő túraverseny helyett a rövidebb, háromszögpályát leíró Szent László versenyt hozták Balatonfüredre."

"1944. május 12-én a Magyar Vitorlás Yacht Szövetség tanácsülése úgy határozott, hogy a folyó évi vitorlásversenyeket a sportfőhatóság kívánalmai szerint megtartják, ám csökkentett mértékben.

Vagyis csak a versenynaptárban megadott pályaversenyeket futják le a kora reggeli és kora délutáni órákban, rövid, partmenti háromszögpályákon, míg a túraversenyek elmaradnak. Köztük a Kékszalag is. Rendelkezés született a légiveszély jelzésére is, hogy a versenyzők elmenekülhessenek a bombázók elől.

A Hungária Yacht Club a Kékszalag helyettesítésére, a tókerülő eredeti rajtjának napjára kiírta a Szent László-év vitorlás pályaversenyt."

"A papát nagyon megviselte a Bárczy elleni merényletkísérlet. … Mégis csak az egyik legjobb barátjáról van szó. … Tudod, rengeteg időt töltöttek együtt, amikor a papa Ferenc József szárnysegédje volt, Bárczy pedig a miniszterelnök személyi titkára. … Sokszor mesélte, hogy mivel közel egykorúak voltak és rangban a legfiatalabbak, a delegációs tárgyalásokon és a vacsorákon mindig egymás mellé ültették őket."

"A kormányzó nem nagyon titkolta, hogy Teleki Pál halála óta az állami adminisztrációban egy emberben bízott meg legjobban, s őt hallgatta a legszívesebben: ez bárczyházi Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár volt. Az államfőt és az államtitkárt több mint három évtizedes barátság kötötte össze, amelynek szálai Ferenc József udvarába vezettek. Az első világháború előtti időkben nagybányai Horthy Miklós sorhajóhadnagy az uralkodó szárnysegédje volt, Bárczy István pedig az akkori magyar miniszterelnök személyi titkára. Az akkori gyakorlat szerint a mindenkori magyar miniszterelnök úgyszólván kivétel nélkül minden vasárnap uralkodói audiencián jelent meg; a miniszterelnök Budapestről természetesen mindig magával vitte személyi titkárát, Bárczyt is. A magyar szárnysegéd és a személyi titkár közti barátság itt alakult ki. A Bécsben zajló delegációs tárgyalások során, de ebédek és vacsorák alkalmával is sokszor találkozott Horthy Bárczyval, s gyakran éppen ők ketten, mint rangban legfiatalabbak ültek egymás mellett. Később, a Horthy-érában kétségtelenül Bárczy volt a kormányzó egyik legrégebbi barátja. Horthy kormányzó és Bárczy protokolláris ügyekből kifolyólag nagyon gyakran találkoztak, és hosszú beszélgetéseket folytattak."

"A kormányról már döntött a papa, azt tudom. Levelet ír Hitlernek ez ügyben."

“Július 17-én a kormányzó azonban ismét levelet írt Hitlernek, amelyben kérte a német megszálló alakulatok, a Gestapo és az SS-különítmények kivonását az országból, egyúttal bejelentette szándékát, hogy leváltja a Sztójay-kabinetet és új kormányt nevez ki.”

"A sebesülteket szállító vonat hazatért. Határon belül vannak. — Szent-Iványi annyira vágyott valami előremutató fejleményre, akármilyen kicsire is, hogy aránytalanul megörült a hírnek. … — Hallod ezt?! Megvan a hadseregünk egy átálláshoz!"

"Emlékszem, milyen kitörő lelkesedéssel fogadtam - az őrnagy meg is mosolygott érte -, amikor kiderült, hogy a sebesült katonákat szállító vonat elérte a Kárpátok lejtőit. Ez amellett, hogy magyar életek ezreit mentette meg, a sikeres kiugráshoz is létfontosságú volt."