"Negyven hadifogoly magyar tiszt írt memorandumot a magyar hadvezetéshez. Hagyják abba! Adják fel!"

"1944. szeptember 24-én a szovjet főparancsnokság jóváhagyásával három magyar hadifogoly tiszt átjött a fronton az első magyar hadsereg parancsnokához, Miklós Bélához, és magával hozott egy negyven hadifogolytiszt aláírásával ellátott memorandumot. A három tiszt; Gallay Emil őrnagy, Gyulay Mihály százados és Neubauer Pál zászlós volt. A memorandumban a tisztek kifejtették azt a nézetüket, hogy a háború folytatása Németország oldalán nemcsak értelmetlen és kilátástalan, hanem az egész nemzetet a gyászos pusztulásba viszi."

"...így született meg 1944. szeptember 16-án a magyar hadifogolytisztek memoranduma Miklós Bélához, az 1. hadsereg parancsnokához. „Katonák szólnak volt Elöljárójukhoz — írják a bevezetőben. "Bízunk Nagyméltóságod nagy szaktudásában és biztos ítélőképességében ... A háború legutolsó szakaszába jutott, Németország közvetlenül is az összeomlás előtt áll…"

"Tudtak arról, hogy mi, magyar tisztek készülünk egy ilyen írást elkészíteni. … Valójában ösztökéltek is minket erre. Hiszen ők sem akarnak a végtelenségig háborúzni!"

"A IV. Ukrán Front katonai tanácsa nagy segítőkészséggel fogadta a magyar kezdeményezést és elsősorban azt a közben született javaslatot karolta fel, amely szerint meg kell kísérelni az 1. magyar hadsereg egészének megnyerését és szembefordítását a németekkel."

"Tyulpanov ezredessel, a IV. Ukrán Front politikai osztályának vezetőjével beszéltünk, ő biztosított minket, hogy egészen Moszkvából jön a szándék. Azt üzeni, hogy minden kérést, amit az 1. magyar hadsereg parancsnoka kér, akár páncélosokat akár repülőgépeket, műszaki csapatokat, tüzérséget megadnak, hogy megkezdhessék a támadást a németek ellen."

“...fogadta a IV. Ukrán Front politikai osztályának vezetője, Tyulpanov ezredes. Tyulpanov kijelentette: „minden kérést, amit az első magyar hadsereg parancsnoka kér, akár egy páncélos hadsereget, akár egy repülő hadsereget, műszaki csapatokat, tüzérséget megadunk . . ., hogy támadását a németek ellen megkezdhesse". Ehhez hozzátette még: „Kapitány, mindez, ami itt elhangzott, nemcsak az én egyéni véleményem, hanem Moszkva véleménye is." “

"Délután a Várban kisebb káoszt okozott a két hadifogoly megérkezése."

"Huszton Miklós Béla fogadta a küldöttséget és azonnal összeköttetést teremtett Horthyval is. A küldöttség két tagja visszamaradt (Gallay állítólag eljutott a fővárosba is és személyesen referált a kormányzónak)..."

“Miklós vezérezredes és vezérkari főnöke olvasta ezt az iratot, és a hadsereg erről mind a kormányzónak, mind a katonai irodának jelentést tett...”

"Persze egy udvarias választ mindenképpen küldeni kell."

“Miklós arra is gondot fordított, hogy Gyulay századost egy udvarias levél kíséretében visszaküldje a 4. Ukrán Front parancsnokához. Ebben köszönetet mondott a hadifoglyok általi levélben hozott üdvözlésért, tájékoztatta arról, hogy Gallayt a legilletékesebb helyre küldte tovább, és kifejezte reményét, hogy ez az út gyümölcsöző lesz.”

"...Gyulay századost pedig szeptember 28-án visszaküldte a szovjet csapatokhoz — mintegy „nyugtázva" az emlékirat átvételét —, azzal az ígérettel, hogy a fontos kérdésben Budapesttel lép összeköttetésbe, és néhány napon belül remélhetőleg pozitív választ tud adni."

"...Gyulai pedig szeptember 28-án visszaérkezett Miklós vezérezredes azon szóbeli válaszával, hogy Horthy hajlandó Moszkva ajánlatát elfogadni, az 1. magyar hadsereg pedig megszervezi az átállást. Közölte még, rövidesen írásban is „érdemleges választ ad a hazafias tisztek javaslatára". Gyulai visszaérkezése után Tyulpanovval tárgyalt ismét."

"Megbízójá? — Vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója."

"Hajnalban indultunk útnak és kb. hatszáz kilométeres út után érkeztünk meg a Przemysl környékén levő főhadiszállásra. Több tábornokkal való tárgyalás után Mehlisz vezérezredes és táborkara elé kerültünk. Izgalmas, idegfeszítő tárgyalások következtek, és itt dőlt el, hogy hadifoglyoknak tekintenek-e bennünket vagy pedig mint félhivatalos küldöttek továbbutazhatunk Moszkvába. A több órát tartó kihallgatás után (Mehlisznél inkább kihallgatáson voltunk, mint tárgyaláson)..."

"Elmondta, hogy amint átértek szovjet oldalra, ott kihallgatták őket..."

"Azt jó jelnek tekintette, hogy őt két tábornok kérdezgette."

"Rövid ott-tartózkodás után teherautón indultunk tovább, a kb. 100 km-re levő hadsereg-parancsnokságra, ahol Gasztyilovics tábornok és vezérkari főnöke fogadott bennünket. Utunk céljáról részletes tájékoztatást adtunk."

"Tudták, hogy próbálkoznak az angolszászoknál, oda vezérezredest küldtek repülőn. Hozzájuk pedig egy zászlóst a zöldhatáron."

"Báró Aczél Ede szeptember eleji misszióját szinte sértésnek fogták fel: hogyan gondolhatta Horthy, hogy egyszerű csapattisztet küld hozzájuk olyan fontos kérdésben, mint a fegyverszünet?"

"...egy írásos meghatalmazás nélküli alacsony rendfokozatú csapattiszttel szovjet vezető körök nem tárgyalhattak."

"...már a trianoni határon belül voltak."

"A hadműveletek szakaszolásához tartozik, hogy problémás maga a kezdet meghatározása. Láttuk, hogy az 1989 előtt hazánkban megjelent munkák általában 1944. szeptember 23-át jelölik meg, s azt is láttuk, hogy a magyarországi hadműveletek és harcok egy hónappal korábban megkezdődtek. A trianoni diktátumban kijelölt magyar határt a 2. Ukrán Hadseregcsoport 53. hadseregének 57. lövészhadteste valóban ezen a napon lépte át Lökösháza–Battonya–Nagylak vonalában, ám az első magyar községek e térségben is csak egy nappal később kerültek kezükre. A trianoni területen a harcok Battonya országhatárhoz kapcsolódó külterületén kezdődtek el. 23-án délelőtt az 57. lövészhadtest 228. lövészhadosztálya és az önálló 18. harckocsihadtest Battonyától délkeletre, délután a 243. lövészhadosztály Dombegyháztól délre átlépte a magyar határt."