1849. június 28. – július 22.

Kossuth feladattal bízta meg.

" ...június 28-án Kossuth Lajos kormányzó elnök kérette magához a költőt, Arany Jánost, Egressy Gábort és a Nemzeti Színház másik színész-rendezőjét, Fáncsy Lajost. Arra kérte őket, szervezzenek július 1-jén népgyűlést a Múzeumkertbe, hogy a népet a Pest mellett megvívandó, döntő, nagy csatára lelkesítsék. Petőfi olyannyira komolyan vette a feladatot, hogy verset is írt az alkalomra: Föl a szent háborúra!"

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 447-448. old. 

A népgyűlésből nem lett semmi.

"Másnap, június 29-én a kormány azonban a főváros harc nélküli föladását határozta el, a június 30-án egyszerre jelent meg a sajtóban és a pesti falakon a népgyűlés meghívója meg a kormány óvatoskodó, a kiürítésre fölkészítő felhívása.  A katonai felső vezetés után Petőfi a nagypolitikában is véglegesen csalódott."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 448. old. 

Így írt erről Petőfi Arany Jánosnak pár héttel később:

ARANY JÁNOSHOZ

Mező-Berény, július 11. 1849.

Kedves barátom,

az napon, melyen hirdettük a népgyülést, amelyre föllovalt volt bennünket Kossuth, hogy fanatizáljuk a pesti népet a főváros környékén vivandó véres, elhatárzó, utósó lehelletünkig tartó csatára, hol Kossuth maga is jelen lesz, s ha kell, meghal Pest romjai alatt stb. mint ő maga mondá: ugyanaz napon adta tudtára a kormány a fővárosi népnek - hegedűszóban persze - hogy esze ágában sincs Pest környékén harcolni, még kevésbé otthagyni becses fogát, hanem az első bokor zörrenésére el fog eblábalni világtalan világig, hol Árpád óta nem volt ellenség, s hol hazamentő irhája nagyobb biztosságban lehet. Én ezen komiszságra teljes erőm és tehetségem szerint dühbe jövén, s megemlékezvén még előbbeni sebeimről is, kaptam magamat, fölszedtem sátorfámat s másnap családommal együtt ide e békési magányba bujdokoltam azon ohajtással, vajha soha többé a nyilvános életnek mégcsak küszöbére se kényszerítene sorsom; s most itt vagyunk, s amely percekben végkép felejtem, hogy hazám is van, tökéletesen boldog vagyok. Hát ti mit csináltok, hogy vagytok? add tudtomra, valamint azokat is, amik az utóbbi időkben a világon és Magyarországban történtek, mert én, mióta Pestet elhagytam, semmit sem tudok. Te mégiscsak közelebb állasz az eseményekhez vagy legalább a hírekhez. Irj mielőbb. Az utósó posták ide Gyula és Csaba. Isten veletek, ölelünk benneteket!

barátod         

Petőfi Sándor

Civil emberként menekül, Pestről Mezőberénybe.

"Petőfiék (a költő, felesége, a fia és a dajka) Szolnokig vasúton utaztak, ott azonban már az oroszok elől menekülőkkel találkoztak, ezért kerülő úton, a Kecskemét—Szarvas—Gyoma útvonalon szekereztek Mezőberénybe, ahová csak július 5-én érkeztek meg, és ahol Petricsék három utcára néző, de csak háromszobás portája fogadta be őket."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 449. old. 

A vidéki nyugalom unalmát és hírvákuumát nehezen bírták.

"...július 16-án megfogadták másnapra Csipkár Pál szűcsmestert egy aradi útra, Damjanich János látogatására és biztosabb információk szerzésére, kölcsönkérve — Szendrey Júlia kényelmére — Bonyhay Benjámin bőrekhós, kárpitozott ülésű kocsiját. ... A július 17-i indulást azonban a bérelt kocsi balesete miatt el kellett halasztani egy nappal, amikor váratlanul betoppant — Szegedről az erdélyi hadsereghez tartva — Egressy Gábor és Bem futártisztje, Kiss Sándor százados. Rövid tanácskozás után (Pesten is feleségével és Egressyvel beszélte meg a teendőket) úgy döntöttek, hogy nem Arad felé, hanem családostul a még nyitva álló Nagyvárad—Kolozsvár útvonalon Erdélybe indulnak."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 451-452. old.