1848. március 29. – április
A tavasszal minden szinten próbálkozott az udvar az új kormány ellehetetlenítésével.
"Március 29-én az tette még feszültebbé a helyzetet, hogy bejelentés érkezett: Budáról hajórakomány mennyiségű fegyvert és tekintélyes (130 000 pengőforint) pénzösszeget akarnak a Délvidékre csempészni. A kiküldött öttagú bizottság, Petőfi és négy társa elérte, hogy az igaznak bizonyult bejelentés nyomán a Budán székelő Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmány, a Batthyány-kormány fővárosi képviselete lefoglalja a szállítmányt, és elrendelte, hogy a laktanyák és a közhivatalok katonai őrségét egészítsék ki nemzetőrökkel."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 370-371. old.
A hadseregszervezési kérdésekről itt olvastam.
"A birodalom vezetése a katonaság állomásoztatására vonatkozóan alapelvnek tekintette, hogy az alakulatokat a kiállító tartományokon, országokon kívül helyezze el, lehetőleg olyan nyelvi közegbe, ahol a legénység és a lakosság nem értik egymást. Így a rendfenntartó feladatokra is igénybe vett katonaság nehezebben tudott szót érteni az esetlegesen meggyőzésükkel próbálkozó helyiekkel. A magyar katonaság túlnyomó része így az ország határain kívül, elsősorban Itáliában, kisebb számban Galíciában, legkisebb arányban cseh, morva és osztrák tartományokban teljesített szolgálatot. Magyarországon főként szláv, kisebb részt olasz legénységű alakulatok állomásoztak. Ezen az alakulatok kicserélésével lehetett volna változtatni. A magyar katonaság „hazahozatala” különben is a magyar közvélemény egyik legerőteljesebb követelése volt, ezáltal a kormány hadügyi politikájának is egyik sarkpontja lett. Észak-Itáliában azonban hadiállapot volt, így a birodalom fegyveres erejének szerves részeként ott lévő magyar ezredek harcban álltak a Szárd-Piemonti Királyság csapataival és a helyi felkelőkkel. De a galíciai forrongások és a bizonytalan csehországi helyzet sem kedvezett a magyar kormány azon szándékának, hogy megszerezze a rendelkezést ottani csapatai felett, mert a magyar törekvéseket könnyen a birodalom biztonságának a veszélyeztetéseként értékelhették, hiába is hivatkoztak Magyarország veszélyeztetettségére. Ez utóbbi elhárítására felhasználható volt az országban lévő katonaság. Ugyanakkor az udvar, sőt a bécsi forradalom után megalakult osztrák kormány is úgy vélte, hogy a magyar kormány rendelkezési joga nem terjedhet ki a Magyarországon kívül eső tartományok által felállított alakulatokra, még ha azok magyar területen állomásoznak is. Ebben a helyzetben elsődlegesen a magyar ezredek hazavezényeltetése, másodlagosan az itt lévő katonaság magyar kormány alá rendelése lett a magyar politika célja. "
Ebben a fejezetben újra A királyokhoz című versből idéztem, melyet az előző bejegyzésben posztoltam.
Nem csak Petőfi volt szeszélyes, hanem az ő megítélése is a kortársak körében.
"A taktikai siker március végén azonban stratégiai vereségnek bizonyult: A királyokhoz vízválasztó lett Petőfi országos megítélését illetően, mivel vidékre egyszerre érkezett meg a vers röplapja és a törvények királyi elfogadásának híre, ami tovább erősítette a "jó király" amúgy is meglévő illúzióját. ... a Nemzeti dal utáni kultikus megítélés kezdett ellentétébe átcsapni ..."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 372. old.
A királyokhoz című versnek fontos lett az utóélete is:
"A költemény egyébként a címzetthez is eljutott. A péterváradi főhadparancsnok (Újvidékről) és az erdélyi főkormányzó (Kolozsvárról) egyaránt azt jelentette Bécsbe, az udvari haditanácsnak, illetve az erdélyi kancelláriának, hogy ott is megkezdődött a vers-röplap árusítása. Azutóbbi egy példányt továbbított is V. Ferdinándhoz, aki május 5-én azt István nádornak küldte meg, hogy az új magyar sajtótörvény alapján indítson eljárást a szerző ellen."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 373. old.
"Ignaz Franz Graf zu Hardegg auf Glatz und im Marchlande (Vienna, 30 July 1772 - Vienna, 17 February 1848) was an Austrian General of the cavalry. He was an important commander during the Napoleonic Wars and from 1831 to 1848 President of the Hofkriegsrat."
"Az Udvari Haditanács (németül: Hofkriegsrat, régies írásmóddal Hofkriegsrath) volt a Habsburg Birodalom legfelső hadügyi irányító hatósága, a birodalmi haderő legfelső döntéshozó hatósága."
