1846. november 17–24.

Nincs az a regényíró, aki olyat kitalál, amit Petőfinek megtenni egy pillanat műve volt.

"Petőfi elragadtatásában (és az érendrédi hírek [a pletyka Júlia viszonyáról] hatása alatt) ekkor olyan lépésre szánta el magát, amire zsánerképeinek legényei is csak ittas fővel vállalkoztak volna. Megkérte a színésznő kezét, aki első meglepetésében igent mondott. November 18-án és 19-én villámgyors esküvővel kísérletezett, azonban mind Könyves Tóth Mihály, mind pedig az áttérés lehetőségével kecsegtetett Molnár Péter katolikus prépost — természetesen — a formaságok mellőzését elutasította. Miután egy noteszlapon felhatalmazta Kornéliát nevének használatára, és megígérte neki, hogy a társulat után megy Kolozsvárra, november 20-án hajnalban végre elindult gyorskocsival Pestre."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 272. old.

Térey Mari volt az, aki tartotta Júliában a lelket és reményt.

"A barátnő változatlanul a szerelem pártján maradt, és 1847 tavaszán ő fogalmazta meg Júliának milyen összefüggés állt fenn az érendrédi és a debreceni eset között: "... gondolj egy kicsit arra, hogy azon debrecenyi kaland való, s azon célból követődött el, hogy Téged bosszantson mert Endréden több napok mulatása után azzal is mulatták P.-t, hogy néked Lokodettivel ily s ily viszonyod volt, ő ezt hitte kevés ideig, s azon idő alatt követte el azon kalandot."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 273. old.