Az esküvő napja.
"... 1847. szeptember 8-án ... az erdődi várkápolnában örök hűséget esküdött egymásnak Petőfi Sándor és Szendrey Júlia. ... A "divattudósító" Lauka Gusztáv szerint "Petőfi sodronymű-ezüstgombos-moirée-[selyemszövet]-attilában, egészen feketébe volt öltözve, Júlia fehér selyemruhát viselt, kebelén tearózsával, fején menyasszony-fátyollal és mirtuszkoszorúval." "
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 330. old.
Petőfi ennyit írt esküvőjéről a XVII. úti levelében:
"Esküvőnk középkori regényességgel ment végbe: az erdődi vár kápolnájában korán reggel. Szerettünk volna, én is, menyasszonyom is, helyhez és alkalomhoz illő, komoly és ünnepélyes arcot ölteni, de sehogy sem sikerült, folyvást mosolyogtunk egymásra, s ha én olyan szépen mosolyogtam, mint menyasszonyom, ugy esküszöm neked, hogy egy angyalfestő képiró előtt a legtökéletesebb mintául szolgálhattam volna. Amint az esküvési hókusz-pókusznak vége lett, rögtön kocsira ültünk, s vágtattunk ide Koltóra."
A család nem volt teljes számban jelen a szertartáson.
"Az esküvőn a család részéről Szendreyné és kisebbik leánya , Marika volt jelen — Szendrey azonban nem. Amikor pedig az esketés után a fiatal házasok azonnal kocsira ültek, megjelent ugyan elbúcsúzni, de csak leányától, Petőfi békülő gesztusát elhárította ..."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 330. old.
Arany János az idősebb, házas ember pozíciójából adott tanácsot friss házas barátjának.
"Nőd irányában nem szabad szeszélyesnek lenned, ha szinte benne idővel szeszélyességet tapasztalnál is. Le lehet erről szép módjával szoktatni. Kerüld az aprólékos szerelmi összezörrenéseket, ezekből élet-halál háború szokott támadni. Jövendőd függ ettől."
Arany János levele Petőfi Sándornak, Szalonta, augusztus 25. 1847.
Az esküvőről egyből Koltóra igyekeztek, Teleki kastélyába, de az első nap nem érkeztek meg oda.
Így írt erről Petőfi a XVII. úti levelében:
"Utazásunk idáig rossz időben történt, de nézi is az ember házassága első napján, hogy milyen az idő? Egy kis kalandunk is volt az utban... Nagy-Bányán túl Misztótfaluban eltört egy kerekünk. Feleségem csak mosolyogta a bajt, de én dühösen dühödtem, s félrementem, hogy feleségem ne halljon, és ott kedvem és rangom szerint kikáromkodtam magamat. Egyéb következése nem lett a dolognak, csak hogy az itteni késedelem miatt másnap érhettünk Koltóra. Az éjet Nagy-Bányán töltöttük a fogadóban... házasságom első éjét a fogadóban! nemhiába vagyok a csárdák költője."