A beregszászi jelenet forrásai:

"Ebből Miklós kikövetkeztette, hogy mi történt. Parancsot adott azonban, hogy a csapatok maradjanak védelemben az oroszok ellen és fegyverezzék le a közelben tartózkodó német csapatokat. A német összekötő tiszteket ejtsék foglyul és a németek kezén lévő munkácsi híradóközpontot, valamint a tokaji és técsői Tisza-hidakat (amelyeken át az Első Hadsereg visszavonulhat) szállják meg. Eközben álljanak ellen, ha megtámadják őket a németek. Ezeket a parancsokat minden parancsnoknak megismételte, akit csak el tudott érni."

"Ebben az időben hadseregparancsnokságom nagyobbik része Huszton volt, mivel azonban a front nyugatra tolódott ki, én magam átmentem Beregszászra. Itt hallottam a proklamációt is. Gondolkodás  nélkül cselekedtem.   Azonnal kiadtam a parancsot, hogy  az  arcvonalat  fordítsák  a németek ellen. Megparancsoltam azt is, hogy a munkácsi postahivatalt, amelyet a németek megszálltak, foglalják vissza. Gondoskodtam tartalékok képzéséről és arról, hogy a hadseregparancsnokságnak alárendelt kolozsvári őrzászlóaljat haladéktalanul szállítsák Beregszászra. Elrendeltem, hogy a csap—beregszász—ungvári vonalban az utakat a honvédség zárja le és parancsot adtam a hadsereg kebelében levő német csapatok lefegyverezésére. Megparancsoltam Jolsvay vezérkari ezredesnek, szállásmesteremnek, hogy a német gépkocsi-oszlopokat fegyverezze le és a gépkocsikat a honvédség részére vegye birtokba. Kiadtam a rendelkezést: amennyiben a németek erőszakosan lépnek fel, ellenük a tüzet azonnal meg kell nyitni."

A nyilasok tetteinek forrásai:

“...a nyilas párton belül közvetlenül Kovarcz Emilhez bekötött személyek tudták a teendőjüket, de ők sem voltak felkészülve az azonnali cselekvésre” “A riadóhelyeket csak néhány vezető tudta, így a legnagyobb gondot a párt riasztása és a pártszolgálat egybegyűjtése okozta.”

“...a nyilas párt október 15-én reggel még semmilyen puccsra sem készült. Szálasi a színtiszta igazat mondta népbírósági tárgyalásán, amikor azt állította, hogy az, ami október 15-én estig Budapesten történt, beleértve saját „hadparancsának” beolvasását (amelyet már korábban előkészítettek), az ő tudta nélkül történt.”

“Délután elkezdték lezárni a környező utcákat, elkobozták az arra járó gépkocsikat, és a gyülekező párttagokat csoportokba osztották, amelyeknek különféle középületek megszállása lett volna a feladatuk. A délutáni órákban beérkezett ide Kovarcz Emil, valamint a 22. SS-lovashadosztály fegyverszállítmánya. Osztián Antalt a késő délutáni órákban, a németekkel egyeztetve a frissen elfoglalt Rádióhoz küldték, ő olvasta be Szálasi hadparancsát...”

"Ekkor a gondosan kidolgozott tervek alapján akcióba kezdtek. Hírnököket küldtek ki, hogy fegyverbe hívják a hű embereket. Az Antibolsevista Ifjúság fiataljai röpcédulákat osztogattak, amelyek Szálasi proklamációjának másolatát tartalmazták, amelyekből további példányok áradtak az Atheneum-nyomdából. A német légierő Budapestre olyan röplapokat szórt, amelyek azt állították, hogy Horthy 2 millió rabszolga munkást ígért a Szovjetuniónak. Különítmények jártak házról-házra és tartóztatták le a Kovarcz és Vajna által megjelölt személyeket."

“Vaska a délután folyamán valamilyen tiszti eligazítást is tarthatott, és úgy tájékoztatta alárendeltjeit, hogy a Szovjetunióval való megegyezés azt is jelenti, hogy a honvédség összes tisztjét családtagjaikkal együtt túszként a Szovjetunióba fogják deportálni. Ez a rémhír természetesen nem volt igaz, de a katyńi szovjet tömeggyilkosságok és a Szovjetunió más terrorisztikus módszerei miatt nem tűnt teljesen valószínűtlennek. Minden jel arra mutat, hogy a nyilas érzelmű tisztek közül többen is köröztették ezt az információt, ami a parancsnokok és beosztott tisztek jelentős részére biztosan hatással is volt.”

“...a Horthy-proklamáció után, amikor meghallotta, hogy a Pasaréti úton a nyilasok mozgolódnak, karhatalmat küldött oda, sőt ő is a helyszínre ment, bár a karhatalmat nem ő vezette: „A karhatalom állt az Ezredes utcában lévő gépkocsizókból, a Térképészeti Intézetből és a Budapest Őrzászlóaljból is ment le egy század. Ezek aztán az autók leállítását, katonák lefegyverzését ott megszüntették...”

“A nyilasok útlezárási és autórekvirálási akciói egyébként sem zajlottak ellenállás nélkül. A Városmajoron keresztül a Várba igyekvő Vladár úgy emlékezett, hogy „az erőszakos foglalásokból itt is, ott is lármás jelenetek, veszekedések támadtak”. A városban tartózkodó tisztek ugyanis, hallván a helyőrségi riadót, egyértelmű helyzetben voltak: azonnal be kellett vonulniuk a legközelebbi helyőrségbe további parancsért, és ezért nem lehettek tekintettel a nyilasokra. A Bolyai akadémián így 15-én kora délután két tiszt is jelentkezett, mindketten erőszakkal törték át a pasaréti nyilas útlezárást, egyikük meg is sebesült.”

“Légiriadós, sötét este volt, amikor segédtisztemmel, Gulyás Gyula őrnaggyal gépkocsin hűvösvölgyi lakásunk felé mentünk. Az Új Szent János Kórház tájékán a sötétben fegyveres emberek tartóztatták fel kocsimat. Amikor abból dühösen kiugrottam és a megállítás oka felől érdeklődtem, a rendőrökből és furcsa, eddig még nem látott egyenruhába öltözött emberekből álló csoport azt felelte, csak igazolvánnyal lehet közlekedni. ... “Az emberek valamennyien „nyilas” karszalagot viseltek és egymást hangos „Harc!” kiáltással üdvözölték.”

"De délután 5 órakor Kovarcz és embereinek virrasztása véget ért. Nem a Kormányzóhoz hű magyar csapatok rémisztő látványában volt részük, akik azért jönnek, hogy „a Vasgárda sorsára juttassák őket", hanem a várva-várt német teherautók érkeztek meg, fegyvereket hozva részükre."

“...a nyilas párt már évek óta minden nagyobb üzemben, illetve intézményben a pártszervezet feladatává tette az esetleges „őrségváltás” előkészítését. Kovarcz ezen túlmenően a nyilas pártszolgálat felfegyverzéséről és bevetéséről gondoskodott. A nyilasok több illegális fegyverraktárt tartottak fenn, és a németektől is kaptak fegyvereket. Ezek kiosztása leginkább a Pasaréti út 10. számú villában történt október 15. délutánján.”

“A Rádió ügyének groteszk fordulata, hogy a németektől nem sokkal később Vaska ezredes gépkocsizó lövészei vették át az objektum védelmét. Ők viszont nem voltak hajlandók beengedni a nyilas Osztián Antalt, aki egy kis csoporttal azzal a feladattal érkezett oda, hogy beolvassa Szálasi már korábban megírt hadparancsát – amit egyébként előtte a németekkel nem is egyeztetett. A magyar tisztek ragaszkodtak ahhoz, hogy legalább a német városparancsnokság pecsétje igazolja Osztián küldetését. Ezzel órák teltek el...”

"Rajnisst a felesége könnyek között kérlelte, hogy keressen menedéket a német követségen. Rajniss megfogadta ezt a tanácsot, és amikor odaért, ott találta Reményi- Schnellert, Jurcseket, Szászt és különbözo más személyeket. A délután folyamán a németek idehozták pártfogoltjaiknak egy másik csoportját, köztük Keményt, Vajnát, Neyt és magát Szálasit is. Az egész délutánt és estét ott töltötték, vártak és nem tudták, hogy mi lesz."