Hat hetet töltöttek Koltón a friss házasok.
" "Házam egy kis lejtős magaslaton áll; az előtérben éjszak felé sima nagy térség, zöld rétekkel és tölgyfa-csoportozatokkal, a térséget a Lápos vize kígyózza végig... " — így írta le a koltói kastélyt a legilletékesebb, a vendéglátó Teleki Sándor, aki most családi ügyeit intézni maga is elutazott, eleget téve barátja kérésének ... . A hat hét alatt — miközben a kastély minimálisra redukált személyzete gondoskodott kényelmükről — az új házasok testileg és lelkileg megismerték egymást."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 331. old.
Bár nem idéztem az alábbi versből, a benne ábrázolt életképet megjelenítettem:
BESZÉL A FÁKKAL A BÚS ŐSZI SZÉL...
Beszél a fákkal a bús őszi szél,
Halkan beszélget, nem hallhatni meg;
Vajon mit mond nekik? beszédire
A fák merengve rázzák fejöket.
Dél s est között van idő, nyujtózom
A pamlagon végig kényelmesen...
Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.
Egyik kezemben édes szendergőm
Szelídeden hullámzó kebele,
Másik kezemben imakönyvem: a
Szabadságháborúk története!
Minden betűje üstököscsillagként
Nyargal keresztül magas lelkemen...
Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.
Arany csal s ostor kerget tégedet
A zsarnokért megvíni, szolganép,
És a szabadság? egyet mosolyog,
S mind, aki híve, a harctérre lép,
S érette, mint a szép lyánytól virágot,
Sebet, halált oly jókedvvel veszen...
Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.
Hány drága élet hullt már érted el,
Oh szent szabadság! és mi haszna van?
De lesz, ha nincs: tiéd a diadal
Majd a csatáknak utósóiban,
S halottaidért bosszut is fogsz állni,
S a bosszuállás rettentő leszen!...
Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.
Vérpanoráma leng előttem el,
A jövendő kor jelenései,
Saját vérök tavába fúlnak bé
A szabadságnak ellenségei!...
Egy kis mennydörgés szívem dobogása,
S villámok futnak által fejemen,
S keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.
Koltó, 1847. szeptember
Petőfi támogatta felesége írói ambícióit.
"Az október 14-i ... műhelyleírás szerint: "Feleségem ott a másik asztalon naplóját írja; én ma már vágtam egy verset... " ... Ebben a kérdésben Petőfi megváltoztatta júliusi véleményét, felülírta a Válasz, kedvesem levelére irodalmi távolságtartásra, szerénységre felhívó sorait. A szó szoros értelmében is. Nemcsak közlésre küldte meg az 1846/47. évi napló néhány részletét a két szerkesztőnek, Kovács Pálnak és Jókainak..., hanem — egy fennmaradt kézirattöredék tanúbizonysága szerint — előzőleg át is javította-stilizálta, kiirtva belőlük a biedermeier leánynevelő intézet stílusának maradványait."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 338. old.
Arról nincs forrásom, hogy Kossuth stílusát Petőfi körülményesnek tartotta-e, de elolvasva pár levelét, szinte biztosak lehetünk benne. Idézek ehhez egy részletet Kossuth híres leveléből unokatestvéréhez, Vachot Kornéliához:
"Édes Nellikém!
Lám minő baj, hogy Kegyednek olly mesésen piczi parányi lábocskája van, minő csak Oberon Titaniájának, a gyöngyvirág-kehelyben alunni és szúnyog-paripákon nyargalni szerető híres kis tündérnek* lehetett; mert ugyebár csak azért nem látogatta meg Luiza húgomat avvagy csak egyszer is, mivel azokon a piczi parányi lábokon elindulni nem volt, nem lehetett eléggé vakmerő. Igazán, ha az olasz köznép piaczi bölcsessége meg nem tanított volna, miképen haragoskodni annyit tesz, mint mások bűneit önmagunkon büntetni, haragudnám Kegyedre: miért, hogy illy kevéssé vakmerő, pedig szakállamra esküszöm, Parád vidéke dúsan jutalmaz egy kirándulást; olly szép, olly nagyszerűn szép, hogy még a szerelmes hölgykebelben is – mellyről különben azt mondják az írástudók, szerelmén kívül mást nem tud érezni –, még a szerelmes hölgykebelben is képes érzelmeket ébreszteni, mellyeknek én nevét nem tudom mik, azonban annyira hasonlítanak a legtisztább vallásos ihlethez, mint – no mint? – bizon megakadtam a hasonlításban, mint – mint például a Kegyed kicsi kis lába Titania tündér lábához."
És így folytatódik tovább... :)
A fejezetben található összeveszésben maga a veszekedés, és akár öngyilkossággal való fenyegetés igaz, arról viszont nem szólnak a források, hogy mi miatt szólalkoztak ennyire össze.
"... feltétlen gondolnunk kell a fiatal házaspár megőrzött és most az egymásrautaltság első napjaiban összeszikrázó személyiségére. "Sándor hirtelen és lobbanékony természetű volt, én nyughatatlan és ideges..." — mondta Szendrey Júlia utóbb, Koltóra emlékezve sógornőjének, Petőfi István feleségének, Gaylhoffer Antóniának, és megemlítette egyik "öngyilkossági" kísérletét is, amikor egy röpke szóváltás után mélyen kihajolt a kastély (első emeleti) ablakából... "
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 335-336. old.