A fejezetet nyitó akciót a valóságban nem Bach-hal beszélte meg Skorzeny, eredetileg nem is neki szánták a feladatot, de végül ő bonyolította.

A Bach-Zelewski és Skorzeny közötti jelenet forrásai:

"No, jó, tudom, hogy erről úgyis beszéltetni akar engem... Miért ne? Horthy fiának „elrablása". Igen: ez az ügy Kifejezetten az én számlámat terheli. Skorzeny egy kicsit elrontotta, ugye. …  Az utolsó tárgyalásuk lett volna az október 15-i, az Eskü téren. Az volt a tervem, hogy amikor éppen tárgyalnak, odaérkezik majd egy német rendőrjárőr, azzal, hogy a két szerb nyomát követik, mert ezek régóta körözés alatt álló, veszedelmes partizánvezérek. És akkor döbbenten látják majd a társaságukban Horthy fiát. „Tessék erre magyarázatot adni! Nagyon gyanús, kérem! Tessék velünk jönni!" Úgy volt előkészítve. hogy perceken belül Veesenmayernek és Winkelmann-nak kellett volna azonnali, rendkívüli kihallgatásra jelentkezni Horthynál. „In flagranti! Vádat emelünk a főméltóságú úr fia ellen, hazaárulás, kémkedés satöbbi-satöbbi címén! Nagydobra verjük az egész ügyet!" A kormányzó erre kétségbeesve könyörögni kezd, mi pedig azt kívánjuk, hogy azonnal nevezzen ki egy új kormányt és ő álljon félre, persze nem egészen; névleg maradjon kormányzó. de kizárólag formailag..."

"Ezenkívül Skorzeny kapott egy további, szíve szerinti megbízatást is. Valamilyen úton-módon kiszivárgott, hogy az ifjú Horthy titkos kapcsolatban áll Titóval, és a német titkosszolgálat kidolgozott egy tervet, hogy amikor Tito küldötte megjelenik, az ifjú Horthyt a vele való tárgyaláson tetten érve le kell tartóztatni. Valószínűnek tűnik, hogy minden körülmények között letartóztatták volna. Ő önmagában veszélyt jelentett, és a németek el akarták tenni az útból. Majd az egyik változat szerint - a Kormányzót válaszút elé kell állítani: vagy lemond önként egy németek által megjelölt személy javára, vag ország-világ elôtt nyilvánosságra hozzák az ő és a fia hűtlenségét szövetségese iránt."

A Vár védelmének forrásai:

“Az egyedüli védőkörlet, ahol 1944. október 15-én kora délutánig katonai szempontból majdnem minden tervszerűen alakult, a Várhegy volt. Ennek védelmét Lázár Károly testőr altábornagy szervezte. Védőkörletét öntevékenyen kiterjesztette az egész Várhegyre, kijáratait elaknásította. Lakatos a visszaemlékezésében azt írja, hogy a német harckocsiknak az aknazár nem jelentett volna akadályt{8} – ez azonban nem igaz, nem beszélve arról, hogy az aknazárat páncéltörő fegyverekkel szakszerűen biztosították. Az aknák egy része, a magyar fejlesztésű „lőtak”, azaz lövő tányérakna nem alulról, hanem falra rögzítve, oldalról robbant fel, és lőtt ki egy töltetet, amely nehézharckocsik páncélzatát is át tudta ütni. Emellett Gaál Kálmán ezredes, a Hadilevéltár épületében települt Őrzászlóalj parancsnoka előrelátóan megszállta a Krisztina távbeszélőközpontot is, ennek köszönhetően a Vár folyamatosan tudta használni a polgári hírközlés vonalait. A védelem mélységben tagolt volt: a belső védelmi gócot a Királyi Palota és a Várkert alkotta, ezt a testőr-lövész zászlóalj és az Őrzászlóalj egy-egy századával megerősített gyalogos testőrség védte. A második védelmi öv külső vonalát a főhercegi palota, a Honvédelmi Minisztérium Dísz téri épülete és a Színház utca Dísz téri torkolata jelentette: ezt a testőr-lövész zászlóalj fennmaradó részei védték páncéltörő fegyverekkel megerősítve. A harmadik védelmi övet pedig a Várhegy ettől északra fekvő “része adta, itt az Őrzászlóalj ment állásba. Az utak mentén aknákkal biztosított torlaszok (téglákkal megrakott szekerek) és aknazárak létesültek, ezeket már 14-én éjjel telepítették. Ezeket a torlaszokat sokan nevetségesnek értékelik a 65 tonnás Királytigris harckocsikkal szemben. A torlaszoknak azonban nem az volt a funkciójuk, hogy a harckocsit megállítsák, hanem az, hogy az aknazárat rejtsék, illetve, hogy a harckocsi mozgását lassítsák, miközben a rejtett állásból tüzelő páncéltörő fegyver célba veszi a járművet. A fővédelmet nem a várfalak és a bástyák mentén szervezték meg, mert tartani kellett a Naphegyről és más magaslatokról a kereszttűztől, hanem a Vár “szűk utcáiban. Mivel Lázár tudott arról, hogy egy SS ejtőernyős egység is Budapest körzetébe érkezett, ezért a légtér figyeléséről is gondoskodott, és az elhárításra géppuskákat állított be. A védők bőségesen fel voltak szerelve géppisztollyal, kézigránátokkal és páncélöklökkel. Lázár meggyőződése szerint „Bach-Zelewskinek összehasonlíthatatlanul nehezebb dolga akadt volna ezen erők leküzdésénél, mint az Varsóban történt”

"A testőrség zömét a Palota köré helyezte el. A Krisztina térre néző kaszárnyában egy kis előőrsöt hagyott, azzal a paranccsal, hogy mindenkire tüzeljenek, aki a kapun bemegy. Az ügyeleti zászlóaljat a Nádor laktanyában helyezte el a Bécsi Kapu védelmére (egyedül ezen keresztül lehetett a Várhegyet könnyen megközelíteni). A 9/11 ezredet pedig a hegy lábánál vonultatta fel, a hidak budai hídfőjének védelmére. Az utcákat elbarikádozták. De Lázár instrukciója kizárólag a Várra vonatkozott."