11:10

Azt nem tudom, hogy akár a Kalmopyrin, akár a Hyperol kifejlesztésében mekkora szerepe volt Richter Gedeonnak. Annyi biztos, hogy ő is kiváló gyógyszerész volt, ezért a regényben neki adtam ezt a felfedező szerepet. A kutatás menetéhez ezek a források szolgáltak alapul:

Wolf Emil miután elhagyta a Richter Vegyészeti Gyárat, Németországba ment, de hamar hazatért, hogy megalapítsa saját vállalatát.

Wolf Emil gyárának kezdeti történetét, a három szobából induló gyártást innen vettem:

"Wolf németországi tapasztalatai alapján olyan gyárat kívánt létrehozni, ahol a gyártási eljárások alapja a kémiai szintézis és nem a növényi és állati anyagok feldolgozása, mint ahogyan az a Richter-gyárban volt. Célkitűzése az volt, hogy saját kutatásokon alapuló eredeti készítményekkel álljanak elő. Kezdetben a Bayer egyes gyógyszereinek licencgyártása kapott hangsúlyos szerepet, továbbá foglakoztak a vásárolt anyagok kiszerelésével is. A szakma nem előlegezett nagy bizalmat az új gyárnak. Kezdetben egyesek kétségbe vonták, hogy a gyár az árjegyzékében feltüntetett aszpirin, kodein, éter, szalicilsav, lecitin gyártására egyáltalában képes, mivel ezek előállítása “csupán nagyobb szabású vegyészeti gyárban lehetséges”, nem pedig egy háromszobás lakásban működő kis üzemben állíthatók elő."

A gyár folyamatosan bővült, hol a meglévő területet építették be egyre jobban, hol újabb, szomszédos, apró telkeket vásároltak hozzá.

A gépek neveit és a márványasztalt, melyeket Pape sorol fel a regényben ebből a leírásból vettem:

A fertőtlenítő oldatok problémájával az összes orvos küzdött abban az időben.

A mai napig megvan a szerződés, amit Vladimir Stanekkal kötött Richter Gedeon a cseh szabadalmának megvásárlásáról.

A Hyperol ekkor indult el hódító útjára, és megalapozta a Richter Vegyészeti Gyár későbbi fellendülését.

"A szintetikus profil kiépítését biztosító első termékek már röviddel a gyár üzembe helyezése után megjelentek. Az első szintetikus készítmény nem gyógyszer, hanem egy hatékony fertőtlenítőszer volt, a hidrogén-peroxid karbamiddal képzett, szilárd, kristályos vegyülete. Vladimir Stanek cseh vegyész fedezte fel, hogyan lehet a bomlékony hidrogén-peroxidot stabilizálni Richter Gedeon, felismerve ennek gyakorlati jelentőségét, megvásárolta Stanek szabadalmát és a terméket Hyperol márkanéven 1911-ben hozta forgalomba tabletta formájában. A készítmény hatása mindenben megegyezett a folyékony hidrogén-peroxidéval, ám jelentős előnye volt azzal szemben, hogy szilárd halmazállapota következtében könnyen kezelhető és tárolható volt, nem bomlott, vízben maradéktalanul oldódott, és gazdaságos volt, mert mindig a pillanatnyi igénynek megfelelő töménységű és mennyiségű oldatot lehetett készíteni belőle. Előnyös tulajdonságai révén a készítmény rövid idő alatt népszerű lett: a sebészet minden területén, de a gyógyászat számos más ágában is egyre kiterjedtebben alkalmazták."

Richter Gedeon valóban irtózott a hitelfelvételtől, gyárát mindig önerőből fejlesztette.

"A gyár alapításában, majd fejlesztésében meghatározó szerepet játszott Richter Gedeon biztonságra törekvő üzletpolitikája. Alapelve volt, hogy csak saját erőből fejlesztett, hitelt elvből nem vett fel, adóssága soha sem volt Ebből a megfontolásból eredt legendás takarékossága, így általában a feladatok legolcsóbb megoldását választotta, időnként akár a célszerűség rovására is."