Zichy  így számolt be a jelenetben szereplő találkozóról:

"- Az tehát szeptember 19-én zajlott le.

- Délután, úgy 6 óra felé. Bevezettek minket egy szalonba, ahol már voltak mások is.

- Kik?

- Hát maga a kormányzó. Mellette jobbról ült le Bánffy Dani, azután következtem én, aztán ifjabb Horthy Miklós. A szomszédja volt Ambrózy, a kabinetiroda főnöke, majd Vattay, aztán a Faragho és utána Rácz Kálmán. Előadtam az előadandókat és utána jött egy vita, amelyben Rácz Kálmán (országgyűlési képviselő, aki oroszul jól tudott, s akit afféle „orosz-specialistának" tekintettek; aki meglehetősen jobboldali volt, 1944. március 19. után egy időre mégis a Gestapo fogságába került) az egészet komolytalannak mondotta. A két katona (tehát Faragho és Vattay altábornagyok) nagyon ellene volt az ilyenszerű megoldásnak. A Rácz Kálmán azt akarta, hogy a tárgyalásokat Svájcban, vagy valamilyen más vonalon... de ne egy Szlovenszkón át, amit ő lenézett. . . Ambrózy semmiféle véleménnyel nem volt, ifjabb Horthy pedig teljes mértékben a terv mellett volt, éppen úgy, mint Bánffy és természetesen én is. A kormányzó inkább negatív irányban volt befolyásolva, különösen a tábornokoknak a nyomása alatt. Bánffy újra meg újra nekiindult és próbálta a kormányzót a zólyomi tárgyalások vonalára vinni, de mindig elvérzett az ellenvetéseken. Egyszercsak jelentették, hogy itt a Vörös János vezérkari főnök, sürgősen beszélni akar a kormányzóval, aki ki is ment és néhány perc múlva visszajött azzal a hírrel, hogy Salgótarjánnál átadtak egy iratot, amelvet valami Makarov nevezetű ezredes írt alá és amelyik fegyverszüneti tárgyalásokra szólítja fel Magyarországot."

"A kormányzó meg szinte ujjong, nem gyanakszik."

"Horthy ujjongott a közlések hallatán (amint ezt az egyik szemtanú elmondta)..."

"Elveszett Temesvár és Arad."

"Másrészt a magyarok megindították harci tevékenységeiket Románia ellen. A Második Hadsereg (amelynek erősítései a Kárpátokon keresztül éppen most érkeztek meg) előrenyomulása során egy bizonyos ponton elérte a Marost, és képes volt még egy kis támadást is kezdeményezni a Bihar-hegységben. Továbbnyomulva délre a német erők szeptember 12-én bevették a gyenge román erők által tartott Temesvárt. Másnap a magyar Harmadik Hadsereg elfoglalta Aradot és Lippáig nyomult előre. Ezek a sikerek rövid életűek voltak, mivel a közben megérkező szovjet csapatok szeptember 16-án visszafoglalták Temesvárt és szeptember 19-én Aradot."

"A gyenge magyar csapatokkal csak hitvány részsikereket értek el. Erdélyben a magyar csapatok előretörése Kolozsvártól déli irányban eljutott a Marosig. Ott azonban már oroszokba ütköztek, és az előnyomulás megakadt. Az Arad felé támadó magyar csapatok is vereséget szenvedtek."

"A siker azonban csak átmeneti volt. A magyar és német csapatok inkább csak a szovjet előőrsökkel és gyengébb román egységekkel találták magukat szemben. A Romániában levő szovjet csapatok ugyanis szeptember 8-án a bulgáriai fegyverletétel után nem nyugat felé, hanem dél felé indultak. így szeptember második hetében még viszonylag kisebb egységek keltek csak át a Déli Kárpátokon. A magyar offenzíva megindulását követő napokban azonban már jelentős szovjet egységek keltek át a Kárpátokon, ezek 16-án Temesvárt, 19-én pedig Aradot szabadították fel, ami a német és a magyar csapatok offenzívájának nyílt kudarcát jelentette."

"Mi lenne, ha inkább megint Bakáchhoz fordulnánk? Kérdezzünk rá újra az angolszászok szándékára!"

"Zichy Ladomér a vele készült interjúban beszél arról a Horthynál lezajlott szeptember 19-i tanácskozásról, ahol beszámolt a zólyomi tárgyalásokról. Elmondja, hogy Horthy vonakodott a zólyomi tárgyalások alapján dönteni, s inkább a svájci tárgyalásokat részesítette volna előnyben."

"A testőr Vörös vezérezredest jelentette, az előszobában várakozott sürgős üzenettel. … — Salgótarjánnál adták át ezt az iratot az oroszok a mieinknek. Azzal hogy sürgős. Egy Makarov nevű alezredes írta alá."

"Zichy a továbbiakban így emlékezik: „Egyszercsak jelentették, hogy itt a Vörös János vezérkari főnök, sürgősen beszélni akar a kormányzóval, aki ki is ment és néhány perc múlva visszajött azzal a hírrel, hogy Salgótarjánnál átadtak egy iratot, amelyet valami Makarov nevű ezredes írt alá, s amelyik fegyverszüneti tárgyalásokra szólítja fel Magyarországot." Amikor Horthy rájött, hogy ez a Makarov azonos azzal, akivel Zichy tárgyalt, döntött a zóIyomi út mellett."

"Az iratot magát nem láttam. No és akkor a Bánffy rácsapott, hogy „Makarov! Hiszen ez ugyanaz, akivel a Ladomér tárgyalt!" És abban a pillanatban a kormányzó kapcsolt és a kérdést pozitív irányban döntötte el. Amint ez megtörtént, a tábornokok rögtön csatlakoztak az ő véleményéhez."

"Úgy tudom, most átmennek az 1. hadsereghez, hátha ott jobbak a körülmények."

"Tudomásom szerint először a II. hadseregnél akarták áttenni (a küldöttséget — K. M.) de végül az I. hadseregnél, a 6. hadtestnél, amelynek parancsnoka Farkas Ferenc altábornagy volt, tudott átjutni az oroszokhoz."

"...a svéd követségünkön keresztül értesítjük mind a három nagyhatalmat, hogy fegyverszüneti tárgyalásokat szeretnénk."

"A mind válságosabbra forduló helyzetben Horthy felkérte a svéd kormányt, tájékoztassa az angol, az amerikai és a szovjet felet, hogy Magyarország kész beszüntetni a harcokban való részvételt. Kéri, nevezzék meg a helyet és az időpontot, ahová megbízottait elküldheti, a fegyverletétel feltételeinek átvételére. Időbe telt, amíg az üzenet a diplomáciai csatornákon megjárta a megfelelő fórumokat, s a szövetségesek egyeztették álláspontjukat. A döntő szó Moszkvát illette. Visinszkij szovjet külügyminiszter-helyettes, csak szeptember 21-én közölte a brit és az amerikai nagykövettel, hogy kormánya hozzájárul a fegyverletétel feltételeinek átadásához."

"Szeptember 18-án felkérte a budapesti svéd követséget, tájékoztassa az angol, amerikai és szovjet kormányt arról, hogy elhatározta az ellenségeskedések beszüntetését és kérte, nevezzék meg a helyet és időpontot, ahová és amikor megbízottait elküldheti. Visinszkij szovjet külügyminiszterhelyettes szeptember 21-én tájékoztatja az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét, A. Harrimant a szovjet kormány döntéséről. Moszkva beleegyezik a magyar kérésbe, hozzájárulását adja ahhoz, hogy értesítsék Magyarország kormányzóját: a brit, amerikai és szovjet kormányok készek a fegyverletételi feltételek átadására egy teljhatalommal rendelkező magyar megbízottnak. A találkozás helyéről - szól a szovjet javaslat - ezt követően lehet tárgyalni."

"Ráadásul most egy összekötőt várt, aki Titóhoz biztosíthatna kapcsolatot."

“Horthy fegyverszüneti próbálkozásait ismerve Wilhelm Höttl beépített egy magát Tito megbízottjának kiadó személyt abba a kommunikációs csatornába, amely ifj. Horthy Miklós és a horvátországi Pejacsevich földbirtokos között fennállt (özv. Horthyné és a Pejacsevich család szoros rokonságban volt)” “Szeptember közepétől ebben az operatív játszmában két találkozóra is sor került a „Tito-küldött” és ifj. Horthy között, egy alkalommal „véletlenül” maga a kormányzó is rájuk nyitotta az ajtót.”