Útja következő állomásáról Kerényi így ír:
"A hónap végén Szalontáról ismét Bemhez indult, hogy közlegényként nála szolgálatra jelentkezzen. ... Betegszabadsága után április első napján érkezett meg Nagyszebenbe, Bemhez. "
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 438. old.
A diadalok után nem sokáig élvezhették a nyugalmat.
" Március végén, Erdély megtisztítása után most Kossuth sürgette a Bánát felszabadítását. A kiinduló erdélyi hadseregnél Bem visszaadta Petőfi századosi rangját és segédtisztként vette ismét maga mellé."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 438-439. old.
Útjuk a régebbi csaták színterén vezetett keresztül.
"Szászsebesen, a téli hadjárat egyik emlékezetes színhelyén ezúttal egy hetet időztek. ... A hajdani csatatér tavaszi viszontlátása a panteista költőben a természet örök körforgásának diadalát idézte föl az emberi harcok, küzdelmek fölött..."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 439. old.
A vers:
KI GONDOLNÁ, KI MONDANÁ...
Ki gondolná, ki mondaná,
Hogy e hely csatatér?
Hogy néhány rövid hét előtt
Itt folyt el annyi vér?
Itt harcolánk, itt vett körűl
Az ellenség hada,
Elől halál, hátul halál,
Ez rémes nap vala!
Akkor, miként a férfigond,
Mogorva volt az ég,
Most, mint a kis gyermek szeme,
Szelíd és tiszta kék.
Akkor, mint aggastyán feje,
Hófehér volt a föld,
Mostan miként az ifjunak
Reménye, olyan zöld.
A légben akkor itt zugó
Golyók röpűltek el,
A légben most fejem fölött
Pacsírta énekel.
Láttunk itt akkor a síkon
Véres halottakat.
S hol a holtak feküdtenek,
Most ott virág fakad.
Ki gondolná, ki mondaná,
Hogy e hely csatatér?
Hogy néhány rövid hét előtt
Itt folyt el annyi vér?
Szászsebes, 1849. április 3-12.
Bem kitüntetése és előléptetése tényleg olyan szentimentális körülmények között zajlott, ahogy azt a regényben megírtam:
"Szászsebes más, nevezetes események helyszíne is volt. Április 4-én Bem itt vette át a legmagasabb magyar katonai kitüntetést, az első osztályú érdemrend nagykeresztjét és az altábornagyi kinevezést az országgyűlés küldötteitől."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 439. old.
Petőfi így számolt be erről a Közlönynek:
LEVÉL A KÖZLÖNY SZERKESZTŐSÉGÉHEZ
3
Szászsebes, ápr. 11. [1849.]
Néhány heti betegeskedésem után visszatértem e hó elején azon hadsereghez, melynek hogy tagja vagyok, büszkeségem, mert vezére Bem; és boldogságom, mert Bem nekem barátom, atyám. A sors úgy akarta, hogy részt vegyek e hadsereg annyi fáradalmaiban, veszélyeiben és szerencsétlenségében, s hogy diadalmánál ne legyek jelen. Nem zúgott az ágyú, nem csengtek, csörögtek, ropogtak a fegyverek, midőn Szebenbe bementem, csend és béke volt - az ellenség akkor már Oláhországban bujdosott, német és muszka. Szebenben találtam Bemet; mint egyszerü közember mentem hozzá, minden igény és vágy nélkül; ő visszaadta a kapitányságot s kinevezett segédének; az elsőt közönyösen, a másodikat gyönyörrel fogadtam el. Másnap Gyula-Fejérvár alá mentünk, s azt még aznap mintegy három óra hosszat ágyuztuk, s föladásra szólitottuk föl; a várbeliek egyikre is másikra is huszonnégy fontosokkal feleltek. A tábornok annyi sereget hagyván a vár körül, mennyi elegendő annak teljes bekeritésére, idejött Szászsebesbe s azóta itt vagyunk. Holnap vagy holnapután indulunk Magyarországra. - A napokban voltak itt a hadügyminiszternek s a nemzetgyűlésnek küldöttei, kik meghozák Bemnek az elsőrendű érdemjelt. Az átadás csak szobában, néhány tiszt jelenlétében történt, mert helyben nincs sereg s különben is a mi vezérünk nem szokott az efféle sallangos és csattogó ceremóniákhoz. Volt ennek a kis szobai ünnepnek mindamellett sok pedánti és táblabirói oldala, de volt olyan momentuma is, mely megható, megrázó, mondhatni nagyszerű volt, midőn az öreg Németh alezredes e szavakkal adta át tábornokunknak az érdemjelet: "Én nem vagyok szónok, s ha az volnék, sem tudnék most beszélni; engedje meg ön, hogy megcsókoljam önnek jobb kezét, mely az én hazámért vérzett!" és sirva csókolta meg a tábornok csonka kezét, s mi, kik jelen voltunk, mindnyájan sirtunk - de ezt nem olvasni kell, ezt hallani és látni kellett volna. - Tennap küldötte szét Bem a kisebb érdemjeleket serege jobbjainak. E sorok irójának szerencséje van ezek közé tartozni. S igy meg vagyok végre jutalmazva is, pedig tulságosan, nem azáltal, hogy érdemjelt kaptam, hanem azon mód által, mellyel azt nekem átadta Bem. Legyen gyöngeség tőlem, vagy akármi, én meg nem állhatom, hogy e jelenetet ki ne írjam. Saját kezével tüzte mellemre az érdemjelt Bem, bal kezével, mert jobbja még föl van kötve, s ezt mondá: "bal kézzel tüzöm föl, szivem felőli kezemmel!" s midőn elvégezé, megölelt, hosszan és melegen ölelt! - az egész világ tudja, hogy én nem vagyok szerény ember, de istenemre mondom, ennyit nem érdemeltem. Oly megilletődéssel, melytől, ha eszembe jut, most is reszket a lelkem, ezt feleltem: "Tábornokom, többel tartozom önnek, mint atyámnak; atyám csak életet adott nekem, ön pedig becsületet."
Közlöny, 1849. április 26.
A kitüntetésekből Petőfinek is jutott. A valóságban a kitüntetés és az előléptetés nem egyszerre történt.
"A kisebb kitüntetések sorában viszont április 9-én "Bem altábornagyúr föl levén a képviselőház által hatalmazva, hogy a vezérlete alatti seregből a kitüntebb egyéneket harmadrendű érdemjellel jutalmazza", egy tábornok, hét ezredes (köztük Teleki Sándor), nyolc alezredes és tizenhat őrnagy után ezzel a kitüntetéssel (ezüst koszorú áthúzott piros szalag és egyetlen példányban kiállított, tanúsító oklevél) ékesítette föl harmadmagával a századosok közül Petőfi Sándort is."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 440. old.
A freidorfi táborban május 3-án — május 1-i hatállyal — Bem őrnaggyá nevezte ki segédtisztjét."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 442. old.
1849. április 14-e a trónfosztás napja. Erről részletesebben írtam a Kossuth Zsuzsanna regényes életrajzában, mivel ő akkor Debrecenben volt, és részt vett az eseményen. Petőfi azonban máshol járt.
"Április 14-én, a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadásának napján az erdélyi hadsereg má rúj, nem ismert tájakon járt. "
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 440. old.
Az eseményről bővebben: A Habsburg-ház harmadik trónfosztása - wikipedia
GRACZA GYÖRGY: AZ 1848–49-IKI MAGYAR SZABADSÁGHARCZ TÖRTÉNETE./IV. KÖTET/III. A trónfosztás
Petőfi komoly bajba került a Bem és Vécsey Károly közötti konfliktus miatt.
"A költő kézírásában maradt fenn az a Lugoson, 1849. április 23-án tollba mondott jelentés is, amelyet Bem a Honvédelmi Bizottmánynak küldött, és amelyben elmondta, hogy az erdélyi hadsereg sikeres hadjáratát, amely egyszerre célozza a Bánát megtisztítását és az Erdélyből kiűzött osztrák erők délről való visszatérésének megakadályozását, nem az ellenség fékezte le, hanem az Aradon lévő V. hadtest parancsnoka, gróf Vécsey Károly, aki késlekedett az együttműködéssel, sőt fölmentette dandárparancsnoki beosztásából Villám Ferenc alezredest, erre hajlandó egyik csapattisztjét. Végezetül a hazaárulónak vagy gyávának és alkalmatlannak nevezett Vécsey leváltását és Villám alezredes előléptetését kérte. A levelet Petőfi — Bem utasítására — eljuttatta a kolozsvári Honvéd szerkesztőségének, amely azt április 28-án le is közölte ... — előbb, mintsem a címzett, a Honvédelmi Bizottmány kézhez kapta volna."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 442. old.
Másik forrásból ugyanaz:
"Arad ostroma közben újabb személye elleni támadást kellett elviselnie. A császári csapatokat üldöző Bem tábornok április közepén – Vécseyt megkerülve – parancsot küldött az V. hadtest Villámi Ferenc alezredes vezette dandárjának, hogy alakulatával állja el a menekülő császáriak útját. Vécsey a parancsot teljesítő Villámit azonnal leváltotta és az alakulatot visszarendelte, azzal az indoklással, hogy hadteste nincs Bem parancsnoksága alá rendelve. „Jogom van tehát és kötelességemnek is tartom, Vécsey tábornokot a kormány előtt vagy hazaárulónak nevezni, vagy oly gyáva és minden tehetség nélküli tisztnek, kire soha semmi parancsnokságot nem kell bízni.” – írta a tábornok az esetet követően, április 23-án Lugosról a kormányhoz írt levelében. Az éles hangú levelet Petőfi Sándor Bem beleegyezésével megjelentette a kolozsvári Honvéd című lapban és innen később a cikket átvette a Marczius Tizenötödike is. Az eset így már azonban kiváltotta Vécsey tisztikarának fellépését, azt követelték, hogy hadbíróság vizsgálja meg Bem állításának valóságtartalmát és ha azok igaznak bizonyulnak, akkor nem szolgálnak tovább Vécsey parancsnoksága alatt, azonban ha a bíróság igazolja Vécseyt, akkor Bem megbüntetésével állítsák vissza parancsnokuk becsületét. A helyzetet végül Kossuth fellépése mentette meg, kinek rábeszélésére Bem május közepén – véleményének fenntartása mellett – elégtételt szolgáltatott az V. hadtest parancsnokának. A kormány május 28-án a Magyar Katonai Érdemrend 2. osztálya odaítélésével próbálta Vécseyvel a sérelmeket feledtetni."