20:35

A már többször idézett gyári beszámolóban akadtam rá a 1939-es hajókirándulás történetére.

Mikle Károly csak egy volt a több építész közül, akik Richter Gedeonnak dolgoztak, de csak az ő nevére bukkantam rá, így a regényben  ő jelenik meg név szerint.

A Richter Emléktárban találtam egy engedélyt óvóhely építésére 1939-ből. Ebből nem derül ki, hogy ezt kötelezően előírták, vagy Richterék akarták. Engem meglepett, hogy 1939-ben ilyenre gondoltak.

A munkásfürdő és a garázs terveit a levéltár őrzi.

A pontos időpontját nem tudom, hogy mikor került a gyár katonai parancsnokság alá. 

Az 1939. évi honvédelmi törvény rendelkezett a hadiüzemmé nyilvánításról.

Ungváry Krisztián A Horthy-rendszer és antiszemitizmusának mérlege című könyve kiváló forrás ennek a kornak a bemutatásához. Ő idézi a "HL mikrofilm 277/1971/1988 VKF hadiipari csoport zárójelentése a keleti és erdélyi országrészek katonai közigazgatásában, 8." forrást, mely mutatja, hogy a zsidó tulajdonú vállalatok külön elbánásban részesültek.

„E kérdések között első helyet foglal el a zsidó vállalatok magyar kézbe juttatása. A zsidó kézben lévő vállalatoknál (kb. 80%) példátlan rablógazdálkodás folyik. Az üzemek jövedelmezősége az alacsony munkabérre és közszállításnál megvesztegetés útján elérhető magas árakra volt alapozva. Ha továbbra is zsidókézben maradnak, kétségessé válik fennmaradásuk, mert a jövedelmezőség megszűnése esetén a zsidótőke vissza fog vonulni. A fontosabb zsidókézben lévő vállalatok élére helyezett hatósági vezetők a pillanatnyi helyzeten segítenek, és máris jelentős javulás állapítható meg, de a nemzetgazdasági szempontból szükséges korszerűsítést és fejlesztést aligha tudják keresztülvinni, amíg a tőke a zsidóság kezében van, mely érthető okokból inkább kivonni igyekszik vagyonát, mint befektetni.”

A források szerint a Richter gyárban a zsidótörvényeket sokkal szigorúbban hajtatták be, mint azt a törvény előírta. Erről beszéltem Jakab Attilával, a Holokauszt Emlékközpont történészével, aki ugyanazzal magyarázta ezt, mint Ungváry Krisztián előbb említett könyvében:

„Elgondolkodtató, hogy az első zsidótörvényhez hasonlóan ezúttal is az állapítható meg, hogy a végrehajtási utasítások, illetve a tényleges végrehajtás a törvény betűjénél is lényegesen szigorúbb volt.”