A dunai jelenethez idézem Szent-Iványitól a teljes leírást. Nickyvel valószínűleg sosem ment ilyen kirándulásra, ahogy írtam is, fiatal hölgyeket vitt inkább ezekre az utakra:)

"Korábban már beszéltem Mariannról - akit négyszemközt csak Musznak becéztem, akivel sokat eveztünk és kempingeztünk a Dunán. Miután elkezdődött Budapest bombázása, a kirándulásaink menetrendje is megváltozott. Mivel a légi figyelmeztetések általában reggel 7 óra körül kezdődtek, vonaton vagy hajón nem lehetett elhagyni a várost. Így aztán délnek indultunk el, és a Duna sodrását kihasználva még azelőtt kijutottunk a fővárosból, hogy kiadták volna a vészjelzést. A Szabadság (akkor Ferenc József) hídnál volt kikötve két halászhajó, név szerint a .,,Csuka" és a „,Ponty", amelyeket 1940-44-ben kikötőhelynek használtunk, amikor lejöttünk a Dunán Budapestre. Ilyen kiránduló napokon reggel háromnegyed 6-kor keltem, és a házmesterünk segítségével 6:20-ra már vízre is bocsátottuk “Cica” nevű összerakható kajakomat. Néhány perccel 7 előtt felvettem Muszt, aki a budai rakparton, a Boráros (akkor Horthy) hídnál várt rám. Villamossal érkezett otthonról, a VI. kerületi Aradi utcából. Tíz percen belül minden holminkat bepakoltuk, és sietve elkaptuk a nagy sodrást, hogy felgyorsítsuk utunkat. Kis hordozható rádióm, melyet a kajak közepén állítottam fel, már közvetítette a figyelmeztető jeleket. Mielőtt kiadták a vészjelet, már a fővárostól távol, de még mindig veszélyzónában - a Csepel-művek magasságában - eveztünk. Általában egy kis szigeten ütöttük fel sátrunkat a Duna jobb partján, az ókori római falromok közelében, Dunafürednél. Balra terült el a hatalmas Csepel-sziget, s táborhelyünk majdnem épp szemben volt Tököllel, ahol 1942 óta gyártották a Messerschmitt harci gépeket. Néha előfordult, hogy miközben a sátrunkat állítottuk fel a szigeten és a holmijainkat rendezgettük, kiadták a vészjelzést. Már hallottuk is a támadó gépek zümmögését. Kétszer is láttuk - mivel a táborhelyünk mindössze öt kilométerre volt Tököltől -, amint a Messerschmitt-gyárat bombázzák. Nagyon hangos volt a detonáció, amit a víz csak felerősített, s kis sátrunk úgy remegett, mint falevél a szélviharban. 

A bombázások másnapján általában jó korán felkeltünk, nehogy egy újabb légitámadás meghiúsítsa a sátorbontást. Dél felé haladva vitorlát bontottunk, mivel az ország nagyrészt a nyugati szél zónájába esett, s így jó fél széllel, időnként háromnegyed széllel tudtunk haladni. Utunk során nagyon érdekes dolgokat figyelhettünk meg. Láttuk például, hogy a németek hogyan próbálják megtisztítani a folyót a mágneses aknáktól, amelyekkel az angolok és amerikaiak igyekeztek megbénítani a dunai hajóközlekedést. A németek kétféle módszert alkalmaztak: a nagyobb repülőgépek hasára hatalmas, elektromos árammal táplált kábeltekercseket szereltek, mágneses erőtér létrehozására, ami magához vonzotta az akna robbanószerkezetét. A gépekkel igen alacsonyan repülve így sikerült is néhány mágneses aknát felrobbantaniuk. Erre a célra a németek Junker típusú nagy gépeket használtak, melyeket mi csak Jujunak becéztünk. 

Egy olyan kis hajó számára, mint a Klepper Super Wanderzweier típusú összehajtható kajakom (azaz,,Cica"), ezek az aknák semmilyen veszélyt nem jelentettek. Csupán abból lehetett volna baj, ha a kajak ugyanakkor ér egy akna fölé, mint a Junker: ekkor a repülőgépre szerelt magnetizált tekercs felrobbantotta volna az aknát. 

A másik aknarobbantó módszer lényege az volt, hogy egy nagy teljesítményű elektromágnest erősítettek egy gyors motorcsónak vontatta kis fatutajra. Ha akna fölött haladt el a tutaj, az akna mindenképp felrobbant. A vontatókötélnek persze elég hosszúnak kellett lennie ahhoz, hogy a motorcsónak semmiképp ne robbanjon fel. A motorcsónakok legénysége kockázatos versenybe fogott: ki tud minél rövidebb vontatókötelet használni? Hallottuk - látni sajnos nem láttuk a produkciót, hogy a csúcstartó olyan rövid kötelet használt, hogy kis híján összetört a csónakja, amikor az akna robbanásakor keletkező árhullám az égbe repítette. Ilyenkor persze a tutaj az elektromágnessel együtt megsemmisült."

"Másnap este Nicky a szokásos családi bridzsparti közben próbálta elmesélni dunai kalandjait, …, amikor Tost Gyula rontott be a szalonba. — Merényletet követtek el Hitler ellen!"

"Július 20-án az esti bridzsezés közben hallottuk a hírt, hogy Hitler ellen merényletet követtek el! Pillanatnyi reménysugár! De a valóság rettenetes volt: Hitler túlélte!"

"A nyírfák lassan fogyatkoztak, az erdő egyre sűrűbb lett, gyertyánok és fenyők váltották egymást. Miklós meg sem próbálta kitalálni, merre lehetnek, annyit tudott csak, hogy valahol a Mazuri-tavak környékén járnak."

"Feljegyzés a Führer és Miklós altábornagy megbeszéléséről a,,Wolfsschanze" vezéri főhadiszálláson, 1944. július 21-én, Jelen van: a birodalmi külügyminiszter, Keitel vezértábornagy..."

A növényzet beazonosításában fényképek alapján Elek Boróka segített.

Hitler lengyelországi bunkerét érdemes felkeresni. Én 1999-ben jártam ott, a mai napig jól emlékszem rá, akkora élmény. Ideteszek pár linket és képet róla:

Wolfsschanze - Wilczy Szaniec

"A falak több mint két méter vastagságúak lehettek, a szűk és végtelen hosszúnak tűnő folyosókon alig fért el két-három ember egymás mellett. Épp csak annyi fényt adott a pár méterenként elhelyezett égősor, hogy közlekedni tudjanak.  ... Itt  él a világ ura, ebben a sötét, vizes, szűk, büdös, kényelmetlen és félelmetes helyen!"

"Hitler kezében ott volt a kormányzó levele, át is olvasta, amint átnyújtotta neki..."

"A megbeszélés kezdetén Miklós megbízása szerint átnyújtotta Horthy előre jelzett írását, melyet a Führer nyomban elolvasott."

"...nem azért állomásoznak német csapatok Magyarországon, hogy bosszantsák magukat, hanem azért, mert a magyar állam nem elég szilárd ahhoz, hogy megálljon a saját lábán."

"Tehát Magyarországot bosszantani állomásoznak német csapatok Magyarországon, hanem azért, mert ő (a Führer) a magyar államot nem ítéli elég szilárdnak ahhoz, hogy meg tudjon állni a maga lábán..."