A fejezet két jelenetének forrásai:

(Volt még egy megbeszélés Horthy, Vattay és Ambrózy között este kilenc körül, de ez is alapvetően ugyanarról szólt és ugyanúgy zajlott le.)

“Este kilenc és 11 között lementünk a kormányzóhoz, aki már lepihent. Elmagyaráztuk a helyzetet, és egyben Lakatost neveztük meg alkalmas férfinak, ki a kibontakozást végrehajthatná. Erre megkapva a felhatalmazást, Ambrózyval átmentünk Lakatoshoz.”

"„A kormányzó nagyon lesújtottnak látszott" - jegyezte meg végül Hennyey a nyilas Államvédelmi Központ előtt tett októbervégi vallomásában."

"1. nincs már karhatalom, a németek oldalára állott át;

2. az 1. lov. ho. nem jelentkezett;

3. A vár védelmére már csak kevés számú testőr áll rendelkezésre, a német tigrisek ellen hatásos fegyver nélkül;

4. a vár védelmének egysége megbontva azáltal, hogy a német követ fellépése folytán a fő ellenállási vonalat visszavétették a Mátyás-templomig;

5. minden összeköttetés a külvilággal megszűnt;

6. a 24. né. pc. ho. (német páncélos hadosztály - V. K.) tigriseivel felvonult a vár ellen, és számos SS-csapat minden közlekedési utat elzárt."

"Vattay és Ambrózy kb. 1/2 12 körül távoztak el a Sándor-palotából és jelentkeztek Horthynál. A kormányzó visszaemlékezése szerint - ellentétben a Katonai Iroda főnökének állításával - jelentették Hitler ajánlatát, amely szerint „menedék nyújtását ajánlja fel arra az esetre, ha kormányzói tisztségemről lemondok, és a várat meg a hatalmat átadom. Az ajánlatot elutasítottam és megmondottam, hogy ezzel az üggyel többé senki se háborgasson."

"Lakatos véleménye szerint a magyaroknak kérniük kell az ifjú Horthy és Bakay szabadlábra helyezését. Ezzel szemben felajánIhatják, hogy kiadnak egy parancsot (amit valójában, amint láttuk, már ki is adtak) azzal kapcsolatban, hogy a fegyverszüneti kérelem nem jelenti azt, hogy a Hadsereg tegye le a fegyvert. A csapatok mindaddig harcolni fognak, amíg a következő válasz meg nem érkezik Moszkvából."

"Ruháinkat le sem vetettük, csak úgy dőltünk le rövid pihenőre. Késői órában Vattay altábornagy, a katonai iroda és Ambrózy, a kabinetiroda főnöke kért kihallgatást. Jelentették Hitler ajánlatát, amely szerint „menedék nyújtását ajánlja fel" arra az esetre, ha kormányzói tisztségemről lemondok és a várat meg a hatalmat átadom. Az ajánlatot elutasítottam, és megmondottam, hogy ezzel az üggyel többé senki se háborgasson."

"Mi lett volna, ha például Lakatos - kihasználva Lázár nagyszerűen végrehajtott intézkedését a Várhegy biztosítására - kijelentette volna, hogy mi nem szedjük fel az aknákat addig, amíg a németek nem vonják vissza csapataikat Budapestről? Ott a Várhegyen tartózkodott az egész német nagykövetség és a legfőbb nyilasok! Micsoda tömeg túszunk volt.

De Lakatosnak ez eszébe sem jutott, azt írja: „Telefonon intézkedtem Vattay altábornagynál, hogy nyittasson azonnal átvezető utakat telepített aknazárakon át." És ebben a nagyon fontos döntésben sem Lakatos, sem Vattay nem kéri ki a kormányzó véleményét."

"Egyszerre csak kopogtak, én mentem ajtót nyitni, és Tost szárnysegéd jött azzal a kéréssel, hogy hívjam ki Miklóspapát, mert Vattay és Ambrózy kér kihallgatást, fontos közölnivalójuk van. Kihívtam Miklóspapát, aki rövid pár perc múlva visszajött, erélyesen becsukva maga után az ajtót, mint aki bosszankodik.

Kisvártatva megint kopogtak, ismét Tost Gyula volt, aki most engem kért, hogy rögvest menjek, mert beszélnünk kell. Ott találtam Ambrózyt, Vattayt, és Tosttal együtt leültünk négyen egy kis asztal köré. Éjfél után volt, csak egy kis lámpa gyér fénye - a szoba másik sarkában - világított. Kicsit úgy tűnt, mintha titkos éjjeli összeesküvők ültek volna össze. Vattay előadta, megpróbálták a kormányzót rábeszélni, hogy fogadja el a németek ajánlatát, miszerint menedéket nyújtanak neki és családjának, ha lemond és átadja a hatalmat.

A kormány nem lát más megoldást arra, hogy mi, család, élve kerüljünk ki ebből a helyzetből. De a kormányzó ez kategorikusan elutasította, és azzal távozott, hogy „többet engem ezzel ne zavarjatok". Most ők hozzám fordulnak segítségért, és arra kérnek, hassak oda, hogy a kormányzó ezt a tervet elfogadja, mert különben a küszöbönálló német támadással életveszély fenyegeti az egész családot.

Megjegyzendő, hogy az ajánlat, amelyről Vattay beszélt, nem a németektől származott, hanem Vattay elgondolása volt. Ennek a beszélgetésnek minden szavára világosan emlékszem, mert drámai és felelősségteljes döntést követelő jelenet volt. Hitetlenül néztem Tostra - aki Pistának olyan jó barátja volt, és gyűlölte a nácikat - s azt mondtam: „Tost, még maga is erre akar engem rábeszélni?" Ő kétségbeesett arccal válaszolta: „Kérem, gondoljon arra, hogy a maguk életéről van szó, a fia életéről!" „Sajnálom - mondtam -, de én egyetértek apósom véleményével, és rám ne számítsanak, mert engem semmivel nem lehet rávenni arra, hogy őt rábeszéljem."

"Horthy Vattayval és Ambrózyval tanácskozott. Közben hozzá is több jelentés futott be. Nyilvánvaló volt, hogy a fegyverszünet ügye rosszul áll. Az államfő ismételten feltette a kérdést: mi lenne a teendő?"

"Éjfél múlt, midőn Vattay egyedül visszatért. Közölte, hogy a kormányzó mindennel egyetért. Egyetlen kikötése van: közvetlen munkatársait bántatlanul vihesse magával."

"Vattay altábornagy éjfél után tért vissza a Miniszterelnökségre, és közölte velük, hogy a kormányzó elfogadta a javaslatait. (Csak később, a háború után derült ki, hogy a kormányzó elutasította a javaslatát.)"