7:47

Kolozsvár főterének két széle körülbelül olyan távolságra van egymástól, mint Gedeon gyöngyösi háza az iskolájától, amely távolságon a Mersits patika félúton volt, és a patak is ott húzódott útközben. Tehát tényleg ráfért a kolozsvári tér területére Gedeon egész korábbi élete.

A kolozsvári egyetemről több leírást találtam, azok alapján mutatom be az iskolát a regényben.

"A Báthory fejedelem által alapított kolozsvári úgy­nevezett ,,Báthory"-egyetemet' Mária Terézia királynő jogi, bölcsészeti és 1775-ben chirurgusok nevelésére se­bész-orvosi, 1872-ben pedig Ferencz József király négy kar felállításával alapították a mai egyetemet, melyen kezdettől, az 1872-ik év óta, gyógyszerészeket is képez­tek ki .

Az 1872/73-ik tanévben 5, a következő évben már 18 gyógyszerészhallgatója volt az egyetemnek, mely szám a 80-as évek vége felé évi 77-re emelkedett. Az 1872-től 1902-ig terjedő tanévek, tehát 30 év alatt, 1092 gyógyszerészhallgatója volt a kolozsvári egyetemnek."

Azt sem én találtam ki, hogy a kezdetekkor régi istállóban boncoltak.

"A kórbonctani tanszéknek nem voltak helyiségei. Eleinte az Országos Karolina Kórház egy konyháját alakították át bonchelyiségül, késõbb két udvari istállót használtak e célra."

A kolozsvári éttermek és kávéházak teraszainak hangulatát idézi ez a kép.

Gedeon Béláról biztos források nincsenek. Úgy akadtam a nevére, hogy egy 1894-es apró hírben Gedeonnal együtt említették (erre visszatérünk a 8:20-as fejezetben). Egy Gedeon  Béla nevű fiatalmeber 1891-ben érettségizett Rozsnyón, tehát egykorúak voltak, kezdhették együtt az egyetemet Kolozsváron. Később feltűnik egy Gedeon Béla a pesti egyetem névjegyzékében is, ez is akkor van, amikor Gedeon is ott tanult. Még később az 1940-es években a pesti telefonkönyvben számon tartanak egy Gedeon Béla nevű orvost. Én így raktam össze egy személlyé Gedeon Bélát, akivel Gedeon együtt járt mind a kolozsvári, mind a pesti egyetemre, ahol Béla orvosnak tanult.

A korabeli kolozsvári színházi életről Dr. Gajdó Tamás, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet tudományos főmunkatársa mesélt nekem. Tőle tudtam meg, hogy a tizenkilencedik század végén a színház még arisztokrata és nagypolgári szórakozás volt, rangos esemény, még nyoma sem volt a húszas-harmincas évek mulatói hangulatának. 

A közönség soraiban gyakran voltak tisztek, akik kardcsörtetéssel fejezték ki elragadtatásukat. A híres színésznőknek a rajongók nem virágcsokrot vittek a művészbejáróhoz, hanem autogramot próbáltak szerezni tőlük. Erre a legjobb alkalom az előadások után volt azokban az éttermekben, ahová a színészek beültek a nap végén.

Kolozsváron abban az időben az egyik legfelkapottabb és legcsinosabb színésznő Maróthy Margit volt. 

Arról nincsen semmi forrás, hogy Gedeon valaha színházba ment volna, az meg szinte teljesen biztos, hogy nem habarodott bele Maróthy Margitba. A későbbi fejezetek messzire nyúló színházi vonala miatt képzeltem el ezt a történetszálat.