A teljes történet itt mesélik el a résztvevők :
A történet 1. része:
A történet 2. része:
Az alábbiakban kiemelek pár részletet a fenti forrásokból:
"...már egy VI. kerületi szállóban, a Tátrában, egy ilyen zugszállóban lettem portás."
"Hát ugye, volt neki egy leányismerőse, az Ica nevű lány, aki odajárt a szállodába, kis futó lány volt tulajdonképpen, frankának hívták abban az időben az ilyen lányokat... Odaszobáztak a szállodába."
"Mindenesetre Görgey Vince Baky államtitkár bőkezűsége folytán jutott gépkocsihoz. (Mercedes volt, ami akkoriban sem számított csekélységnek.) Feltehető, hogy Baky nem a saját autóját ajándékozta neki,, hanem egyet azok közül, amelyeket „nemzeti vagyonként” valamelyik zsidó autótulajdonostól koboztak el. A sötétszürke vagy sötétkék Mercedes sofőrje Rózsa Ferenc, aki a fronton Görgey százados csicskása volt."
"Volt nekem egy barátom, Rózsa Ferencnek hívták, bádogosszerelő-tanuló volt ő is, mint én, együtt jártunk tanonciskolába. A Dohány utcai iskolába."
"Azt magyarázza a Rózsa: „Solikám! Muszáj, hogy segíts rajtam!” "
"...ő beült a sofőrülésre, kinyitotta nekem a hátsó ajtót, mert négyajtós kocsi volt. Ahogy beszállok, azt mondja: „Bemutatom a Láng zászlós urat!” "
"Azon a bizonyos estén a feleségemmel szórakozni voltunk egy vendéglőben, a Szondy utca mellett. …
— Már 11 után lehetett, bejött a Rózsa Ferenc …
bejött értem. Ismertem: én Rózsának az öccsével jártam egy iskolába. …
— Énrám a Maki név azért ragadt, mert olyan mozgékony voltam."
"Szóval bejött, és azt mondja nekem: „Lesz egy kis verekedés! Benne vagy?” "
„Jöhet-e a felesége is?” Aztán mondja: „Csak egyedül gyere, egykettőre leverekszünk, aztán jössz is vissza.”
"...Margit-híd, azon át, aztán le a Dunához és egy kicsit tovább. Ott megállt a kocsi és Láng akkor bemutatkozott, hogy ő Láng Kornél repülőzászlós. Azt mondja: „Bárcziházi Bárczy Istvánt el kell intézni! Mert egy zsidóbérenc, bent ül a Goldberger vagyonán, Szentendrén! Szurokba lesz mártva, tollba forgatva, tábla a nyakába, hogy így jár minden zsidóbérenc.” És megkérdezte, hogy benne vagyok-e a dologban, mert most még ki lehet szállni. Hát persze, eszembe jutott, hogy statárium van, meg hát én katona vagyok, ugye. Viszont mesélték nekem már, hogy mi történik azzal, aki ki akar szállni ... Ha én most kiszállok a kocsiból, hát ott a Duna. Belerúgnak a Dunába."
"A Római-fürdőnél megáll a kocsi. Mondja Láng, hogy pisiljük le a rendszámtáblát, és szórjuk be porral."
"...ő meg akarja büntetni Bárczy Istvánt, mert rettenetes sok magyar katonának, főleg pilótának okozta a halálát. — Bárczy István? —Igen, így mondta. Hogy elszabotálja a repülőtereket, a gyártást, valami izére nem engedélyezi a pénzt, aminek a hiánya miatt aztán a pilóták sorra lezuhannak..."
"Eleinte csak az tűnt fel nekem, hogy valami mindig csattant egyet — mi az ördög lehet? Aztán a híd vége felé, ahol az irányfények erősebbek voltak, megláttam a csattogás okát. Az autó bőrtámlájára támaszkodva, felénk fordulva beszélt Láng zászlós és kezében egy nagy, fekete pisztoly, azt csattogtatta a tenyerén."
"— Egyszer csak azt mondja Láng: „Fiúk! A hátsó ablaknál találtok fegyvereket, vegyétek le őket!” Tényleg, volt ott két géppisztoly, szovjet géppisztoly, dobtáras, biztosan a frontról kerültek ide, meg egy nagy zacskó töltény, aztán egy pisztoly is."
"Láng meg csak mondta, hogy miniszterségi államtitkár... Hát egy ilyen nagy urat akarnak eltenni láb alól... De Láng biztatott, hogy nem kell félni, mert a hátunk mögött Bárczy Istvánnál nagyobb fejesek vannak."
"Azt mondja a zászlós, hogy ne a kerti úton menjünk, mer hátha mégis van ott egy detektív vagy őr. Menjünk inkább a füves részen, a fák alatt."
"Láng Kornél adott nekem egy pisztolyt, hosszú csövűt, valami német pisztolyt, fadobozban. Azt mondja: „Ezzel száz méterről biztos a cél!” … „Honvéd! Maga engem fedez!” "
"Láng intézkedni kezd, hogy a Rózsa álljon ide, én álljak oda, … Azzal megnyomta a csengőt. Hallottuk, hogy odabent szól a csengő, abban a nagy csendben igen élesen hangzott."
"Amikor becsöngetett, amikor hallottam, hogy szól a csengő, és fegyverek, ugye... Akkor mondom magamban, hogy itt most már nincs kecmec. És rálőttem."
"Góczán lelőtte a zászlóst, az elvágódott. A holdfényben jól lehetett látni, hogy erősen vérzik a nyaka. Én elkiabáltam magam: „Te hülye! Ezt nem kellett volna lelőni!"
A történetet Szent-Iványi Domokos kicsit másképp írja le:
Szent-Iványi Domokos: Visszatekintés 1941-1972, Magyar Szemle Könyvek 2016"Ezt az alagutat a közhiedelem romantikusan színezte ki: titkos alagútról beszéltek, ami a kormányzó hálószobájába vezet; az ajtók kulcsát pedig Bárczy István őrzi. Ebből arra következtettek, hogy Bárczy valószínűleg sokkal gyakrabban jár a kormányzóhoz, mint ezt bárki is tudná, s miután az államtitkárt hivatalában mindig rengeteg ember kereste fel, a náci-nyilas körök úgy vélték, hogy Bárczy személyében megtalálták azt az embert, aki a kormányzóra nemcsak hogy nagy hatással van, de egész politikáját is irányítja. Amikor a különféle bel- és külföldi akciók következtében a zsidók elszállításának kérdése kezdett bizonytalanná válni, a jobbszélső csoportok - elsősorban a Baky-csoport és Rátz Jenő csoportjai - elhatározták, hogy a kerékkötőnek tekintett kormányzóra és tanácsosaira valamilyen úton-módon döntő befolyást fognak szerezni. Arra a meggyőződésre jutottak, hogy a zsidókérdés elszabotálását is Bárczy irányítja a háttérből. Ezek után közvetlenül lehetett ahhoz az elhatározáshoz jutni, hogy Bárczy személyét vagy hatalomba kell keríteni, vagy a szükséghez képest eltüntetni." (147.old)
"Aznap este gróf Khuen-Héderváryval épp szentendrei házának verandáján ültünk, amikor hirtelen lövéseket hallottunk az Ábrányi-Goldberger-ház felől, ahol Bárczy töltötte az éjszakát. Khuen-Héderváryval azonnal átmentünk az Ábrányi-Goldberger-házhoz, ahol Bárczytól megtudtuk, mi történt. Éjjel 11 felé csengettek, s mivel Bárczy volt az egyetlen férfi a házban, le akart menni megnézni, ki az. A hölgyek azonban nem engedték, így a szobalány ment le helyette, és anélkül, hogy a bejárati ajtót kinyitotta volna, megkérdezte, ki az. Férfiak álltak a ház előtt, ketten egyenruhában. Ekkor egyikük azt felelte, Bárczy méltóságos úrral akarnak beszélni, nyissanak ajtót azonnal. A lány persze nem nyitott ajtót, s mielőtt bármit is tehetett volna, lövöldözés tört ki a ház előtt. Utóbb kiderült, a csapat egyik tagja meggondolta magát és nem akarta, hogy meggyilkolják Bárczyt, s a vita hevében lelőtte a bandavezetőt. Ezután mindenki, a sebesültet is beleértve, elmenekült." (148. old)
"Valóban politikai gyilkossági kísérlet történt, melyet német ügynökökkel és a Baky-csoporttal szoros kapcsolatban álló jobboldali szélsőségesek terveztek el. A bandát Görgey Vince százados szervezte, az ő egyik lakásán gyűltek össze az összeesküvés résztvevői, s ott kapták meg az utasításokat. A csoportot egy Láng Kornél nevű volksbundista fiatalember vezette. A második ember, egy hivatásos sofőr, valójában sorkatona volt Görgey százados alatt. A két férfi Görgey egyik szolgálati autóján hajtott el, majd az egyik budapesti utcán felvettek egy Kicsi nevű (és valóban elég kistermetű), somogyi származású fiatal katonát.
Az akció megszervezése előtt Lángnak Görgey részletesen elmagyarázta a merénylet célját és a sikeres kivitelezés módját. Beszélgetéseik során a százados és Láng is többször ezt a kifejezést használta: “a nyuszit el kell tenni láb alól". Az akcióban négyen vettek részt: Láng, a bandavezér, Rózsa Ferenc, a sofőr, egy Gremen József nevű sváb és Kicsi.
A Szentendre felé vezető autóút közben Láng kifejtette Kicsinek, hogy “le kell puffantani egy nyuszit" (vagyis egy fickót el kell tenni láb alól), aki németellenes, filoszemita, egyszóval a nemzet ellensége. Amikor odaértek ahhoz a szentendrei házhoz, ahol Bárczy megszállt, Láng elárulta Kicsinek, hogy a szóban forgó “nyuszi" nem más, mint Bárczy államtitkár. Kicsi nagy valószínűséggel szívesen együttműködött volna egy német vagy orosz likvidálásában, de amikor meghallotta Bárczy nevét, megragadta katonai fegyverét, s miközben Láng felszólította a szobalányt, hogy nyisson ajtót, golyót eresztett Lángba és azt kiáltotta: - Mi? Hogy én egy magyart öljek meg? - Ezután felnyalábolták a sebesültet (Lángot), visszahajtottak Budapestre, s ott a vezetőjüket kórházba vitték." (149. old)
Macartney is egy kicsit másképp ír az esetről:
"A nemzeti- szocialisták elhatározták, hogy meggyilkolják Bárczy Istvánt, a miniszterelnökség protokoll-főnökét és Horthy személyes barátját..."
C.A. Macartney: Október tizenötödike - A modern Magyarország története 1929-1945 II. rész 379. oldal Gede Testvérek Bt. Budapest, 2006