Kossuthné Wéber Karolina és Vachott Kornélia édesanyja unokatestvérek voltak, így Zsuzsa és Nelli másodunokatestvérek. Nelli elvesztette édesanyját az 1831-es kolerában, édesapja egyébként is súlyos beteg volt, ő is meghalt még ugyanabban az évben, így Nelli onnantól kezdve rokonoknál lakott. Férjhezmenetele előtti években Kossuthéknál élt, ahol szoros barátságot kötött Zsuzsával. Zsuzsa végre magához hasonló társra talált benne: Nellit érdekelte az irodalom, a politika, több nyelven beszélt. Ráadásul ő is irigyelte férfitársait, hogy azok tanulhatnak és dolgozhatnak képességeik szerint.

​Édesapja halála után gyámja egy nála jóval idősebb férfit nézett ki számára férjül. Nagy megkönnyebbülés volt Nellinek, amikor azt a jegyességet felbontották és helyette Pap Dániellel jegyezte el magát, aki fiatal volt, jómódú és orvosnak tanult.

Erdélyi Jánossal 1838-ban találkozott Zsuzsáék házában. János részéről szerelem volt első látásra. Nem véletlen, mivel Nelli nem csak művelt, jó kedélyű és közvetlen természetű volt, hanem kifejezetten szép is. 

Nelli, miután felbontotta második jegyességét is, viszonozta János közeledését. Szerelmük és házasságuk nem volt átlagos abban az időben, mivel Nelli vagyonos nemesi családból származott, míg János plebejus volt. Esküvőjük emiatt is társasági eseménnyé vált. Násznagyuk maga Kossuth Lajos volt, a meghívottak közt sok neves politikus és nemesember volt.

Rövid közös életük során egyre ismertebb irodalmi szalont működtettek pesti lakásukban. János hatására, aki költészettel foglalkozott, Nelli is a politika helyett az irodalom felé fordult. 

1842. március 6-án született kislányuk, Kornélia Zsuzsanna, de rá kilenc napra Nelli gyermekágyi lázban meghalt.  János vigasztalhatatlan volt. A kislány nevelőszülőkhöz került, ahol két év múlva ő is meghalt.

„Mint örültem, mint remegtem

Kedvesim-szerettimért!

Remegésem, boldogságom

Egy csapással véget ért.