Az első jelenet alapját adó források:

"Nehezen lehetett megfejteni a kódolt táviratokat, ezért kértük 7-én - a mi első ( I ) táviratunkban - a két első távirat megismétlését . Ezt teljesítették is (3), és újabb táviratban (4) közölték, hogy a „levél át lett adva Sztálinnak, de minthogy nincs benne megemlítve, hogy kinek van teljhatalmú megbízatása aláírásra, ezért kérik ezt pótolni."

"Már két nap telt el azóta, hogy Faragho elküldte az első üzenetét, de az érintkezést Moszkva és Buda között egy szerencsétlen tényező késleltette, amely - amint látni fogjuk - később végzetes hatást gyakorolt. Mind a kódolást, mind a dekódolást mindkét oldalon amatőrök végezték, azért hibák fordulhattak elő mindket tevékenységben. Így Horthy első (október 7-i) üzenete az volt, hogy kéri az első három távirat megismétlését. Ezt keresztezte Faragho két további  távirata, amelyben azt magyarázta, hogy ő hiába tesz erőfeszítéseket a Makarov-féle ígéretekkel kapcsolatban. Horthy csak október 8-án tudott érdemben válaszolni, de addigra a katonai helyzet újra megváltozott."

"A delegáció épp csak nyugovóra tért egy borzasztó hosszú és unalmas film után, melyet kénytelenek voltak megnézni a Vörös Hadsereg filmszínházában. … hajnali fél kettőkor ismét látogatót kaptak. Ismét Kuznyecov tábornok érkezett."

"24 óra szünet következett. Az oroszok ügyeltek arra, hogy a delegáció tagjai ne unatkozzanak. Október 6-án este moziba vitték őket, egy majdnem négy órás orosz háborús filmet kellett végignézniük. Alig értek vissza lakhelyükre, csöngött a telefon. Kuznecov volt a készüléknél és jelezte, hogy kimegy hozzájuk. Mire a szovjet vezérezredes megérkezett, már október 7-e, hajnal fél kettő volt."

"Egy emberünket sem tartóztatták le. …  A kormány most azt hiheti, hogy elhárították a jobboldali puccs veszélyét."

"Október elejéről egy meglehetősen homályos eset érdemel említést. Bakay titkosszolgálata megszerezte azoknak a tiszteknek a listáját, akik a KABSZ tagjai, egy pontos tervvel együtt, amelyet Ney dolgozott ki, a főváros különböző részeinek a megszállásáról. Ezt követően Bakay tisztjei október 6-ról 7-re virradó éjjel letartóztattak egy csoportot, amely aktív és tartalékos tisztekből állt, és amelynek vezetője egy Sike nevû őrnagy volt. Árulással és a Kormányzó elrablására szőtt tervekkel vádolták őket. Ezt követően hivatalosan feloszlatták a KABSZ-ot. Mindazonáltal teljesen bizonytalan, hogy ez a csoport tényleg tervezett-e valamilyen közvetlen akciót, és ha igen, akkor függetlenül, avagy Winkelmann illetve Höttl parancsára cselekedett-e. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy az ügy nem érintett sok személyt, és nem állt semmilyen összefüggésben a Nyilaskeresztes Párttal, amelynek közvetve annyiban származott haszna az egészből, hogy a kormány valóban azt hitte, ezekkel a letartóztatásokkal kiküszöbölte a fo veszélyt, és továbbra sem tudott semmit arról, hogy sokkal félelmetesebbek Kovarcz testvér előkészületei. (Szálasi egyik informátora október 10-én jelentette, hogy kizárólag KABSZ- tagok után nyomoztak, és csak azokat tartóztatták le. „Egy emberünket sem tartóztatták le.")"

"A legjobb persze az lenne, ha még lenne idő a jobboldali képviselőkkel Esztergomban, egy spontán parlamenti ülésen leváltatni a kormányzót."

“Esztergomba tervezték kivinni a jobboldali magyar politikusokat, ahol a „spontán” módon összehívott parlament kinyilvánította volna Horthy leváltását, és kinevezte volna Szálasit. ”

"De a legfontosabb, hogy végre ide kell adniuk a fegyvereket! Ettől nem tágítok!"

"Garanciát kér arra, hogy a Pártszolgálat a kilátásba helyezett fegyvereket meg is kapja, miután azok érkezését két hete ígérik..."

"Eközben az egyetlen, amit Szálasinak nem sikerült Veesenmayerből kicsikarnia, a nulladik óra időpontja volt. A tárgyalások ezen a ponton egyre kevésbé voltak kielégítőek. Szálasi újra és újra sürgette az akciót. Október 7-én elkeseredetten sürgette, hogy akcióba kell lépni, mivel a kormány szándékosan engedi a fejetlenséget keleten, hogy kézenfekvő ürügyet találjon a „kiugrásra", azon az alapon, hogy nem képes tovább harcolni."

"Ekkor már csak egy lépés volt hátra, amely természetesen a legfontosabb volt: a fegyverek szétosztása, amiben a nyilaskeresztesek még mindig a németektől függtek, és a németek még nem adták át a fegyvereket."