1847. június 13–30.
A Nagyszalontáról Pestre vezető út hosszú és kényelmetlen volt.
"Petőfi — a rossz időjárás és a sártengerré vált, úttalan alföldi utak miatt — csak háromnapos szekerezés után, július 13-án érkezett vissza Pestre."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 314. old.
Petőfi erről így számolt be Kerényi Frigyesnek VIII. úti levelében:
"Szalontáról június 13-án értem Pestre, esőben és éjféltájban, minek két kellemetlen következménye volt: primo jól megáztam, secundo alig akadtam fogadóra, hova beeresztettek. Végre kinn pokolban, a Kerepesi úton a Fehér Ló nyitá meg előttem barátságos karjait, azaz nyikorgó kapuját. Ágyam oly irgalmatlan sima volt ugyan, mint az Ujvilág utcai kövezet, de azért mégis remekül aludtam, mert négy napi utam az alföldön ugy meghányt, mintha a világot utaztam volna körűl. Mindig mondtam, hogy az alföld a világ legdicsőbb tartománya, de irántai nagy előszeretetem sem vitt soha annyira, hogy utjait megdicsérjem, s ezt egész ünnepélyességgel ez alkalommal sem teszem. Meg kéne gyilkolnom lelkiismeretemet s száműznöm keservesen szerzett tapasztalásaimat, hogy ezt tehessem. Oh, ezt nem tehetem, semmiféleképen sem tehetem!
És ez még nem elég, hogy az alföldön utaztam, az is hozzájárult, hogy 10, mondd: tíz napi esőzés előzte meg utamat, s még azonfölül az útban is vert az eső két napig. Most már csak képzelheted, milyen mulatságom volt; vagy dehogy képzelheted, dehogy; ha megszakadsz sem képzeled. Sátor volt ugyan szekeremen, hanem azért annyi sár ragadt a kerekekre, hogy a szó legszentebb értelmében minden száz lépésen meg kellett állnunk s levasvillázni a küllőkről a gáncsoskodó fekete irósvajat... "
Azt pontosan nem tudni, hogy Szendrey Ignác milyen módszerekkel próbálta jobb belátásra kényszeríteni a lányát. Ennyit olvastam Kerényinél erről:
"Júlia az állandó lelki kényszer hatására júliusban búskomorságba esett."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 322. old.
Petőfi, házasságkötésre készülve anyagi helyzetét próbálta rendezni ennen az időben.
"Először kiadójához, Emich Gusztávhoz fordult. ... Petőfi az Összes költemények átengedett kiadói jogaiért örökáron 1500 pengőforintot kapott, három rátában, de még 1847-ben kifizetve. ... Petőfi vállalta továbbá, hogy verseinek újabb gyűjteményét harmincöt ívig növelve, kizárólag Emichnek adja el, szintén örökáron, 2000 pengőforintért."
"Június 19-én új, számára előnyösebb megállapodást ajánlott Kovács Pálnak is, miután a Frankenburg helyére lépő Életképek-szerkesztővel, Jókaival már megegyezett: azonos számú versért (évi 24) 180 helyett évi 200 pengőforintot kért és kapott."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 314. old.
Nem magamtól választottam, hogy mit játsszon Júlia a zongorán, hanem Júlia egyik leveléből vett idézetet használtam, melyet Gyimesi Emese idézett disszertációjában:
"Most van egy zeneművem Chopintől, egy Etude, mellyet igen szeretek..."