8:09

1894-ben lázas építkezés folyt az egész fővárosban, készültek az ország ezeréves fennállását megünnepelni. Abban az évben kezdték el építeni a földalattit, a Ferenc József hidat, az Országház építése már évek óta folyt. 

Egy kedves olvasóm, Rózsahegyi József hívta fel a figyelmemet, hogy tévesen írtam a regényben, hogy "alagutat fúrtak egy városi kisvasútnak", hiszen a képen is jól látni, hogy azt bizony nem fúrták, hanem ásták.  Érdemes itt egy kicsit elidőzni, és elgondolni, hogy kézzel ásták ki a földalatti járatait.

A Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetem 1893-1894 és 1894-1895-ös almanachjai szerint Richter Gedeon hallgatója volt az egyetemnek.

A regényben leírt kísérletről egy képet is tudok mutatni, akinek nem sikerült elképzelni azt a leírás alapján, ez segíthet neki:

A regényben feltűnik egy újabb fiatalember, Schürger István — ő is létező személy volt, őt is megtaláljuk majd a 8:20-as fejezetnél bemutatott kishírben. Schürger is ebben az időszakban járt a Budapesti Magyar Királyi Tudomány-Egyetemre.

Schürgerék lakására a regényben lifttel mentek fel a fiatalemberek. Ez elképzelhető volt. Az Imagine Budapest Párisi Udvart bejáró városnéző sétáján tudtam meg, hogy Budapesten az egyik első felvonó a Párisi Udvarban üzemelt, az 1890-es években kezdtek el elterjedni a liftek a városban.

A korabeli budapesti telefonhelyzetről az alábbiakat tudtam meg Jakab Lászlótól, a Postamúzeum  muzeológusától:

" ...  1893-95-ben Richter elvileg találkozhatott a telefonnal és a telefonhírmondóval is Budapesten, hiszen 1881-ben nyílt meg az első hazai telefonközpont a Fürdő utcában. 

A rendelkezésünkre álló tárgyévi telefonkönyvekben nem szerepel az egyetem telefonszáma, tehát valószínűleg nem volt még telefon az intézményben.  ...

Nyilvános készülékek már léteztek 1884-től, de ezek még nem érmével működtek. Pl trafikokban, kávéházakban voltak felszerelve, a telefonálás ellenértékét ott fizették ki a trafikosnak. Innen is lehetett kérni a Telefonhírmondó kapcsolását, vagy valakinek a lakásáról, ha volt telefonja. Érmével működő nyilvános állomások 1901-től voltak.

Kolozsvárott 1892-től volt telefonközpont, tehát ott akár használhatta is."

A Telefonhírmondóról további részleteket találtam az ELTE szabadbölcsészeti oldalain:

"Az adás 1893. február 15-én indult el. A szerkesztőség az Astoriától nem messze, a Magyar utca 6. szám alatt volt, négy szerkesztővel és mintegy száz munkatárssal."

Regényemben a Telefonhírmondó a nyolcadik Nemzetközi Demográfiai és Közegészségügyi Konferenciáról olvas be híreket. Ez az esemény nagy büszekséggel töltötte el az akkori budapestieket, rangos külföldi résztvevőkkel rendezték meg a konferenciát.

Én erről a kongresszusról John M. Barry: The Great Influenza című könyvében olvastam először, innen jött az ötlet, hogy rákeressek a korabeli magyar újságokban.

"In 1894, Émile Roux of the Pasteur Institute read his paper summerising experiments with diphtheria antitoxin before the International Congress of Hygiene in Budapest. Many of the greatest scientists in the world sat in the audience."

Érdekesség, hogy ez volt az a könyv, melyet elnöksége alatt elolvasva George W. Bush annyira megijedt, hogy egyből intézkedett egy járványügyi egység felállításról a Homeland Security keretein belül.